Repárszky Ildikó, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke szerint az új, 2024-től érvényes történelem érettségi vizsgakövetelmény nagyon sok plusz fogalmat, évszámot, adatot kér számon az emelt szinten érettségizőktől. Ez az egész négy éves gimnáziumi oktatás folyamatát befolyásolja. Ráadásul az emelt szintű érettségin plusz olyan adatok kellenek, amiket csak az érettségi szabályzatból lehet kiolvasni, sőt, egy részük mint témakör sem jelenik meg a kerettantervben. Hogy fogják tanítani, ha a tankönyvben sincs benne? Így ahelyett, hogy szöveghez értő, kritikusan gondolkodó, forráskritikát ismerő, nem mindent lenyelő, hanem igenis alternatívákban gondolkodó, vitázó diákokat nevelnének, a fiatalok adatokat biflázzanak?  

– Kiszivárogtak a történelem érettségi vizsgakövetelményei, mi a benyomása róluk? 

– Alapvetően már az önmagában probléma, hogy nem kaptuk meg egyeztetésre, és nem értjük, hogy miért nincs erről szakmai egyeztetés. Ezért nem is tudjuk, hogy ez a változat a készítés milyen fázisát mutatja. Így, ránézésre, elég részletes, és szerkezetében úgy néz ki, mint a régi. Mintha kész lenne. A tartalmi részében a legnagyobb és legérthetetlenebb változás, hogy eddig a kerettantervi fogalmak, adatok egyaránt vonatkoztak a közép- és az emelt szintű érettségire. Magyarul csak azokat lehetett kérdezni az írásbeli rövid feladatainál. Ezzel ez az érettségi vizsgakövetelmény szakít, és azt mondja, hogy az emelt szintű érettségin plusz olyan adatok kellenek, amiket csak az érettségi szabályzatból lehet kiolvasni. Telerakja elég nagy mennyiségű adattal, szépen összeszedve, külön a személyeket, külön a fogalmakat, kronológiát meg topográfiát, amit minden egyes érettségi témakörhöz hozzárendel. Eddig ilyen nem volt.

– Miért probléma az, hogy több adatot kell az emelt szinten érettségizőnek tanulni?

– Azért, mert az nem a középiskola elején dől el, hogy a gyerek emelt, vagy középszintű érettségit tesz majd. Amikor elkezdi a középiskolai tanulást, legtöbb esetben fogalma sincs arról se neki, se a tanárnak, hogy mi lesz a kimenet. Neki úgy kell készülnie, és a tanárnak úgy kell tanítani éveken keresztül, mintha tervben lenne, hogy majd emelt szintű érettségit tesz. Ez az egész négy éves gimnáziumi oktatás folyamatát befolyásolja. Ráadásul úgy, hogy közben a kerettanterv ezt nem szabályozza. 

– Hogy mondhat a kettő ellent egymásnak?

– Ez is nagy kérdés, ezt nyilván a jogászok jobban tudják, de én azt gondolnám, ha a kerettanterv szabályozza a helyi iskolai tantervet, az iskolák pedagógiai programját, meg az egész tanítási folyamatot, és a tankönyveket, akkor ettől az érettségi tartalmilag nem térhet el. De ez eltér. A következő probléma, hogy a már említett adatok egy része olyan, ami mint témakör sem jelenik meg a kerettantervben. Tipikusan ilyen, ami rögtön a legelején van: ókori keleti vallások, vallásfilozófiák, a buddhizmus és a többi. Ez a kerettantervből teljesen kimaradt, és az érettséginél rögtön az első nagy témakörnél szerepel, tételesen felsorolva, hogy kell a brahmanizmus, a hinduizmus, buddhizmus, lélekvándorlás, reinkarnáció, Buddha, Konfuciusz. Ezt mikor, és hogyan fogja a gyerek megtanulni, ha a kerettanterv által előírt órakeretben nyilván ezt nem fogják tanítani? Vannak olyan pluszban kért adatok is, amelyek a most megjelent tankönyvekben sincsenek benne. Még azzal sem sikerült egyeztetni, hogy legalább amit itt újonnan előírnak, és ezek szerint nyilván tanítani kellene, az legalább a tankönyvben benne legyen. De abban sincs benne. Így tényleg az a kérdés, hogy akkor a gyerekek ezt mikor, milyen órakeretben, miből fogják megtanulni. 

Ehhez képest már tényleg másodlagos, hogy vannak a tételek között „rakosgatások”, hogy valamit emelt szintről közép szintre tesznek, közép szintről pedig emelt szintre kerültek be új témakörök. De igazából az előzőekben felvetett problémák sokkal súlyosabbak. Egyáltalán már az is gond, hogy miért kell még több és még több adat. Amikor a Nemzeti alaptanterv (Nat) és a kerettantervek megjelentek, az volt a fő kommunikációja a készítőknek, hogy tananyagcsökkentést hajtottak végre. Ez volt az a szlogen, a jelszó, amit állandóan hívószóként hangoztattak. 

– Ezért van a jelenlegi tizenkettő helyett csak hét nagy témakör, nem?

– Ez álságos. Mert aki ezt megnézi, és tudja, hogy milyen volt, az látja, hogy az egyetemes és a magyar témaköröket összevonták. Rövid feladatból ugyanúgy tizenkettő lesz az érettségin, ami azt jelenti, hogy egy témakörből lesz két feladat, az egyik egyetemes, a másik magyar. Ugyanott tartunk. Azért, mert most azt mondjuk számokban, hogy nem tizenkettő, hanem hét, attól még az altémakörökből is ugyanannyi van, mint eddig, nagyjából 62. Attól, hogy az egyetemest meg a magyart összevonták, a tananyag nem lett kevesebb. Ez megint csak egy ilyen „PR fogás”, hogy most elmondhatjuk, csak hét nagy témakör van. 

– Ezek az érettségi vizsgakövetelmények mennyire igazodnak a bevezetett Nat-hoz?

– Ezeket a plusz adatokat ott nem fogjuk megtalálni. A témakörökben igazodik. Egyedül ez az „Ókori keleti vallások, vallásfilozófiák” című nem nagyon fog stimmelni, de a többi témakör az benne van. Az már persze kérdés, hogy egy „III. Béla uralkodása” emelt szintű tételnek mi lesz a tartalmi része, mert erről azért nem nagyon sikerülhet sok mindent összehozni. Merthogy most jutott eszükbe, hogy akkor például kéne III. Béla uralkodási ideje is. De berakni úgy egy tételt, hogy igazából nincs a hátterében tananyag, azért az úgy elég gáz. Ugyanez emelt szinten, berakták, hogy „görög filozófia”, de ez csak egy picike, farkincányi rész a tankönyvből. Ebből nem lehet emelt szintű tételt összehozni, főleg, ha egy gyereknek szóbelizni kell belőle. Egy szóbeli felelet emelt szinten húsz perc. Hogyan fog olyan témákról beszélni, amikre a négy éves gimnáziumi pályafutása alatt egy órát sem szántak? Ez abszurdum. Pedig III. Bélára nem fognak többet szánni, ahogy a görög filozófiára se, mert egyszerűen nincs rá lehetőség. De neki majd emelt szinten kell beszámolnia róla. Erre persze az lesz a válasz, hogy majd a fakultáción, de hát nulláról egy fakultáción nem lehet rengeteg új anyagot tanítani! Nem az a dolga a fakultációnak, hogy ezeket a hiányosságokat pótolja.

– A Nat-nak mennyire korszerű a történelem tanítása?

– A Nat-nak is maximum elméletben korszerű az elképzelése a történelem tanításáról, ez az érettségi követelmény meg végképp nem ez az irány, mert töméntelen mennyiségű adatot raktak bele és csökkentették a társadalom- és életmódtörténetet. A Nat akkor lenne  korszerű, ha valóban tananyagcsökkentést hajt végre, valóban nyújt teret a forrásértelmezésnek, vitakultúrának, kisprojekteknek. De a tananyag még mindig  túlzsúfolt.   

– Térjünk vissza az érettségi követelményeihez. Korszakonként meg lehet azt állapítani, hogy mi a legszembetűnőbb változás benne?

– Mindegyik korszakban vannak újdonságok. Minden témakörnél tudok mondani változást.

– Mi az, ami kimaradt belőle, és mi az, ami földúsította a régi érettségi követelményekhez képest? 

– Igazából minimális téma maradt ki, olyan, ami tényleg nagyon nehéz volt, mint például a „Nagyhatalmi küzdelmek a XVIII. században”, ami az egyik „mumus” tétele volt a gyerekeknek. Ezt helyesen kihagyták. Vagy kimaradt például a francia abszolutizmus. Bekerülni azok kerültek be, amiket a kerettanterv is fontosnak tartott. Ez a magyar őstörténet, bekerült „A sztyeppei állam: a Hun Birodalom és hódításainak iránya” téma, kicsit részletesebb lett a magyar középkor, benne van már III. Béla, Luxemburgi Zsigmond. De arányában az sem változott, mert eddig 60 százalék volt a magyar történelem aránya, most pedig azt írták, hogy „kb.55-65”. Ez pedig majdnem ugyanaz, mint a 60, úgyhogy ebben nincs nagy változás.

– És meddig jutnak el, a XXI. századig?

– Igen. Bár az állampolgári ismereteket most külön tantárgyba szervezték ki, az oda átkerült, de van olyan, hogy Alaptörvény, demográfiai változások, a magyarországi nemzetiségek napjainkban, a határon túli magyarok helyzete napjainkban, politikai rendszerek változása. Tehát rengeteg jelenkori téma is van.

– Mennyire fókuszál a határon túli dolgokra?

– Annyira, amennyire eddig is benne volt nagyjából. Egy témakör. 

– Végül is, milyen ideológiai irányba tereli a történelemoktatást a Nat-tal együtt?

– Attól függ, mit tekintünk ideológiának. Ennek nincs annyira lenyomata, egyedül a magyar őstörténet, ami erőteljesebben szerepel, de az is csak emelt szinten. Az ideológiai nyomás annyira direktben nem érződik, mint a magyar tantárgynál. Sokkal inkább a módszertani visszalépés a probléma, és az, hogy ellentmond a kerettantervnek. De ehhez tartozik az is, hogyha ennyi adatot belerakunk, akkor nyilván a feladatok is erre fognak rámenni. Az pedig nagyon nem szerencsés, hogy esetleg egy „tesztesített” érettségi felé lépünk vissza. Mindez persze csak potenciális lehetőség, mert azt nem tudjuk, milyen feladatok lesznek, de nyilvánvaló,  ha ennyi adatot számon lehet kérni, akkor azt számon fogják kérni. Különben minek tették volna bele. 

– És miért olyan fontos a sok adat ismerete?

– Ezt nem tőlem kellene kérdezni. Szerintem egyáltalán nem fontos, mert a gyerekek még a minimális adatot sem tanulják meg, hiszen pillanatok alatt mindennek utána tudnak nézni, akkor ezt az adatmennyiséget teljesen igazolhatatlannak látom. Tényleg, minek?

– Milyen történelem képük lesz ezeknek a gyerekeknek?

– Torz. Persze, még nem tudjuk, hogy végül mit, hogy csinálnak majd a tanárok, mi lesz a kimenet, de nyilván sok jót nem lehet ennek jósolni. Ha komolyan vesszük, hogy én ezt mind meg akarom tanítani, akkor pont a lényeg fog elveszni. A lényeg pedig az, hogy szöveghez értő, kritikusan gondolkodó, forráskritikát ismerő, nem mindent lenyelő, hanem igenis alternatívákban gondolkodó, vitázó diákokat neveljünk. Erre pedig az adatok épp nem alkalmasak.

Forrás