Gondold újra! – e mottóval indult útjára az idei reneszánsz
év, mely Mátyás király korát idézi elénk. Nem csak nagy kiállítások, de
művészeti pályázatok és túrák segítenek abban, hogy életre keltsük a
megújulás korát. Egy diákcsapat felvidéki várakban barangolhatott. (a
Szabad Föld összeállítása a Nemzeti Emlékezet Program idei tanulmányi
kirándulásáról)

Ha azt hisszük, hogy
sokoldalú emberek csak a reneszánsz korban éltek, bizony nagyot
tévedünk. Magam csak kapkodtam a fejem, amikor a Besztercebánya felé
robogó buszban egymás után mutatkoztak be a felvidéki reneszánsz
tanulmányi kirándulás résztvevői: húsz diák és öt pedagógus. Hallgattam,
milyen remek pályázatok születtek az oktatási minisztérium és a
Történelemtanárok Egylete felhívására. Közben azon morfondíroztam, vajon
felnőtt korukban is ilyen tehetségesek és érdeklődők maradnak-e ezek a
diákok, vagy az iskola elveszi a kedvüket? Erről faggattam a tanárokat,
akik közt a történelem szakosok mellett rajzost, sőt matekot tanítót is
találtam.

Lovagol, síel, szereti a
filmeket, s nem mellesleg kilenc éve hegedül – így mutatkozott be Varga
Benedek. A bencés gimnázium harmadikosát az érdekelte, vajon lehet-e
esélyünk arra, hogy megfeleljünk a reneszánsz eszményképnek, s amolyan
„uomo universale”, azaz minden téren képzett ember váljék belőlünk.
Netán egy mai diáknak bele kellene törődnie abba, hogy ő is szakbarbár
lesz egyszer, mint a legtöbben? A pannonhalmi diáknak nagy hasznát
láttuk: a négynapos, Visegrád és Esztergom felől induló,
Besztercebányán, Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Kassán át kanyargó úton
mindig ő volt az, aki segített kisilabizálni a latin feliratokat,
megfejteni a bibliai utalásokat.

Masszőr és vőfély – ezzel foglalta össze a 17 éves
Sándor Zoltán, hogy mit is illik tudni róla. A nyírbélteki fiú a Hunyadi
László utcában lakik, s helytörténeti nekibuzdulásból kutatta a
történelmi család históriáját meg Mátyás korát. Szeret versenyezni,
ezért megírta a reneszánsz tanulmányi kirándulásra belépőül szolgáló
dolgozatot. Zoltán nem titkolja, ügyvezetői babérokra tör. Alapított
ugyanis egy bt.-t, s már tucatnyi megrendelő világhálós honlapját
gondozza. Néha óraközi szünetben, máskor a kollégiumban kapja elő a
hordozható számítógépét, hogy frissítse a cégek weblapjait. A kamasz már
hét esküvőn vőfélyeskedett. Saját költésű vicces rigmusaival kínálta
hát az ételt kirándulásunk búcsúebédjén, Nyírbátorban, a nemrégiben
felújított Báthori-kastélyban.

Tiribi, Mátyás király bolondjának figurája mozgatta
leginkább a félig vietnami, félig magyar fiú, Nguyen Milán fantáziáját. E
játékos közelítés megbocsátható neki, a jó eszű budapesti fiú ugyanis
nyolcadikos létére küzdötte be magát az „utazó keretbe”. Matematika
tagozatos lévén elsősorban Mátyás pénzei érdeklik – egyszer ő is
közgazdász lesz, mint a szülei. Tiribi egyébként szerencsét hozott Milán
csapatának, mely a csörgősipkást választotta névadóul. Ők nyerték meg
ugyanis azt a vetélkedőt, mely a kirándulás estéit harcos
összecsapásokká változtatta. A sebtében alakított csapatok tagjai
egymást faggatták. Nem volt olyan apró részlet Csák Máté trencséni
„fészkében” vagy a folyó fölé emelkedő Árva váránál, amely elkerülte
volna figyelmüket, s amit este ne kérdeztek volna
vissza.

A gyerekek ilyenkor maguknak
készítik a tananyagot, majd azt észrevétlenül el is sajátítják –
magyarázta Kopcsik István, aki a Történelemtanárok Egyletének alelnöke. Ő
alapította a Kolumbusz utazó gimnáziumot. Ez volt az az oktatási
központ, melynek diákjai a tanévből egy-másfél hónapot nem a tanteremben
senyvedtek, hanem, irigylésre méltó módon, 4 kontinens 38 országában
jártak a tudás nyomában. Ha épp Kína került sorra, hát Ázsiába indultak…
Ez a módszer élménnyé változtatja a tanulást. S ez akkor is igaz, ha az
idén pénzhiány miatt szünetel az oktatás – a Kolumbusz egyelőre levonta
a vitorlákat.
A 2008. január végétől 2009. január 22-éig tartó
reneszánsz évben azonban számos iskola diákjai nekivághatnak az
országnak – főleg, ha figyelik a programiroda pályázatait, melyek az
osztálykirándulásokat is támogatják.

A felvidéki túra

Az
oktatási tárca által támogatott Nemzeti Emlékezet Program egyik
eseménye volt. A korábbi években szerveztek lovas túrát a
Rákóczi-szabadságharc emlékére, jártak Pozsonyban és Bécsben Batthyány
Lajos nyomdokain, tartottak nándorfehérvári és Bocskai-emléktúrát. Idén,
Mátyás koronázásának 550. évfordulóján mi mással kezdhették volna a
túrát, mint az esztergomi Bakócz-kápolnával, melyet az 1800-as években
1600 darabra szedtek szét, hogy a bazilikában építsék fel újra.
Sétálhattak a bártfai polgárházak közt, melyek nem véletlenül érdemelték
ki a világörökségi címet. Lőcsén egy magyarul tudó idegenvezető mesélte
el nekik, miért nem adták el a nyakas helybeliek a Szent Jakab-templom
gótikus oltárát, pedig háromszor is nagy pénzt kaphattak volna érte.
Sárospatakon a várat járták be, és a rögtönzött töriórának nem is
találhattak kellemesebb helyszínt a Bodrog partjánál.

A ma iskolájának gyakorta szinte semmi köze a gyerekek
világához. A hazai oktatási rendszer olyannyira elavult, hogy több száz
éves lemaradást kéne behoznia – így vélekedik Miklósi László, a
Történelemtanárok Egyletének elnöke. A változáshoz elengedhetetlen a
pedagógusképzés megújítása. Csak egy felkészült pedagógus képes arra,
hogy hidat verjen az iskola és a világhálón lógó, csetelő, mobilozó
diákok közt.

Az elnök szerint főleg
hazánk 1945 utáni történelme, különösen a Kádár-korszak adja fel a
leckét a pedagógusoknak. Olyan tanerő is akad, aki évről évre nem jut el
idáig a tananyagban. Pedig a közelmúlt ismerete nélkül a jelenben sem
tájékozódhatnak a diákok. Az egylet elnöke például újságolvasó szakkört
szervezett tanítványainak, hogy meg tudják különböztetni egymástól a
lapok fontos híreit a bulvárszenzációktól. Ugyanazt a valóságot máshogy
tálalják a lapok: érdemes megnézni, milyen címlappal jelent meg 1956.
november 4-én a szovjet Pravda és a francia Le Monde…

Gyakran a Hunyadi Mátyásról alkotott képet is újra
kell rajzolniuk a középiskolai tanároknak. A hatalomra törő reneszánsz
uralkodó valódi jelleme igencsak messze állt a mesék igazságosztó
királyától – a Mátyásról szóló mondák ugyanis a halála után
keletkeztek.

Palágyi
Edit