Az ókori
történelem egyik legnagyobb rejtélyének számító titokzatos járvány
mibenlétét a kutatók a molekuláris biológia eszközeivel fejtették
meg.
(Forrás: Múlt-kor)

A
peloponnészoszi háborúban (i.e. 431-404) Athén lakóit két nagyobb
hullámban (i.e. 430-429, 427-426) támadta meg el egy titokzatos
járványos betegség. A Spárta által ostromlott város pusztulása
megváltoztatta az erőviszonyokat, és Athén ezt a csapást a háború végéig
nem tudta kiheverni: a járvány során a helyi lakosság egyharmada
meghalt, és maga Periklész is életét vesztette. Mindezt Thuküdidész
görög történetíró örökítette meg az utókornak, aki szintén
megbetegedett, ám sikeresen meggyógyulva később megírta a kór
történetét.

A kutatók régóta
szerették volna azonosítani a betegséget: a leírás alapján bubópestisre,
himlőre, lépfenére vagy kanyaróra gyanakodtak, ám ezek közül egyiket
sem tudták egyértelműen elfogadni.

Az 1980-as években egy metróállomás építésekor, az
athéni Kerameikos ókori temetőjének régészeti feltárása közben 150
sebtében, egy jól elhatárolt tömegsírba temetett csontvázat találtak,
ami a komoly halottkultusszal rendelkező görögök körében igen szokatlan
megoldásnak számított. Ráadásul a sír az elsődleges C-14 vizsgálatok
szerint i.e. 430-426-ból származott, így azonnal felkeltette a kutatók
érdeklődését. A datáláson kívül azonban akkor nem tudtak mit kezdeni a
leletekkel.

A legújabb vizsgálatok
során az Athéni Egyetem munkatársa, Manolis Papagrigorakis a temetőben
talált maradványok DNS-mintáiban meglepődve vette észre, hogy azok
nagyon hasonlítanak a tífuszos megbetegedést okozó baktériumok okozta
betegségek áldozatainak maradványaira.

A további vizsgálatok megerősítették, hogy tífusz
okozta a lakosság pusztulását. A betegség Etiópiából indult útjára, majd
végigsöpört Egyiptomon és Líbián, végül onnan jutott Görögországba i.e.
430 körül. A kutatók szerint a betegség lefolyását megkönnyítette, hogy
a körülzárt és ostromlott városban hamar elfogyott a víz és az élelem,
és a köztisztasági viszonyok is borzalmasak voltak. Azt azonban továbbra
sem zárják ki, hogy a tífusszal egyidőben más kórokozók is
pusztíthattak.