Anyagiak
és megfelelő törvényi szabályozók híján nem tudják a levéltárak a
jelenünket pontosan dokumentálni. A papíralapú dokumentumokat a
közigazgatásban lassan elektronikusan keletkező iratok váltják ki, ám az
e-levéltár program jó esetben is csak jövőre indul. (Forrás:
Népszabadság)

Új helyzet elé állítja
a levéltárakat a közigazgatás a számítástechnika elterjedésével. Ma már
ugyanis az önkormányzati szféra, a minisztériumok és az azok
hatáskörébe tartozó szervezetek sok esetben elektronikus úton, azaz
számítógépen hozzák létre irataikat, elektronikus úton továbbítják és
tárolják őket. Papírra többnyire csak az ügyfeleknek küldött határozatok
kerülnek. Így a nemzeti örökség részét képező mai iratokat is
elektronikus adathordozókon kellene megőrizni, csakhogy erre a
levéltárak nagy része nincs felkészülve – mondja Tyekvicska Árpád, a
Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke.

A Nemzeti fejlesztési terv keretében több milliárd
forintos fejlesztéssel próbálnak a helyzeten javítani. Ám az érintettek
egyelőre csak az előkészítés szakaszában tartanak, a pályázati kiírásig –
noha annak mindenképp meg kellene jelennie – még mindig nem jutott el
az ügy. Pedig az idővel is küzdeniük kell, hiszen azok az adatok,
amelyeket a mából nem őriznek meg a vincseszterek, pótolhatatlanul
elveszhetnek a levéltárak és a jövő számára.

Ma egyszerre merül fel kérdésként, hogy a társadalom
hogyan tudja a számítástechnikát mint lehetőséget és eszközt
humanizálni, s az is, hogy a közintézmények iratait hogyan lehet
biztonságosan kezelni és a jövő számára megőrizni.

Nem mintha a múzeumoknál vagy a könyvtáraknál ideális
lenne a helyzet, de a modernizálásra ők – legalábbis a levéltárosok
szerint – könnyebben találnak forrásokat. Előbbiek a turisztikai
pénzekből csíphetnek le, utóbbiak pedig a digitális tartalmak bővítése, a
számítástechnika kiterjesztett használata révén juthatnak
projektpénzekhez.

Az önkormányzatok
egy részénél már komoly adatbázisok jöttek létre akár építészeti adatok
nyilvántartására, akár az okmányirodák dokumentumainak, például az
igazolványadatoknak a kezelésére. Az egykori Belügyminisztérium és az
Önkormányzati Minisztérium jogászai már évek óta dolgoznak az
elektronikus iratok keletkeztetésének és tárolásának a törvényi
szabályozásán – több-kevesebb eredménnyel. Az e-levéltár megszületésével
viszont minden bizonnyal változtatni kell majd az Országgyűlésnek a
levéltári törvényen is.

A
feldolgozandó, illetve megőrzendő adatmennyiséget jelzi, hogy az ország
legkisebb megyéjében, Nógrádban jelenleg tíz kilométernyi
iratmenynyiséget tart nyilván a levéltár. A nem is olyan távoli jövőben
dokumentumaik mértékegysége viszont itt is a terabyte lesz. Az
iratmennyiség-növelést eddig épületberuházásokkal oldották meg. A
jövőben ez is kevésnek fog bizonyulni, hisz az elektronikus adatok
esetében az információtárolás eszköze komoly technikai hátteret is
igényel. A levéltárak az újonnan keletkező elektronikus alapú
adatmennyiségnek a tárolására viszont már most sem képesek. Ráadásul
olyan bonyolult adatbázisokkal kellene dolgozniuk, amelyeknél még az sem
tisztázott, milyen formátumban kell őket elraktározni, így fennáll a
veszély, hogy az információk menthetetlenül elvesznek.

Hogy milyen lesz a jövő levéltára,
azt nehéz megjósolni. Tyekvicska Árpádnak azonban kétsége sincs afelől,
hogy a jövőben is lesznek levéltárak, és szükség lesz a levéltárosok
munkájára, mert az iratok közti eligazodást a jövőben sem lehet pusztán
informatikusoktól elvárni. Úgy véli, hogy az adatok tartalmának
értelmezésében és összefüggéseinek megtalálásában a levéltáros tudása
továbbra is nélkülözhetetlen lesz. A jövő levéltárosa minden bizonnyal
gyakran fog majd érintkezni az adatok keletkeztetőivel, és számítógépe
révén többször kerül majd kapcsolatba magukkal a dokumentumokkal is. A
központi e-levéltárból pedig mind a levéltáros, mind pedig az
átlagpolgár lehívhat majd adatokat. Valahogy úgy, mint az elektronikus
könyvtári rendszerből.

Az
elektronikus levéltár kialakításának projekt-előkészítésén jelenleg egy
konzorcium dolgozik, melynek három levéltár – köztük a Magyar Országos
Levéltár – és egy állami tulajdonú cég a tagja. A levéltárosok arra
számítanak, hogy legkésőbb jövőre kiírják az e-levéltár pályázatát, és
nem vész el a terabyte-okban mért jelenünk. Mindeközben arról
tájékozódnak a minisztériumban, hogy mi lesz a jelenlegi
gyűjteményükkel. Ugyanis a kiszivárgó hírek szerint a levéltári kincsek
restaurálására, állagmegóvására eddig rendelkezésre álló mintegy 150
millió forint a tárca 2009. évi költségvetési tervezetének jelenlegi
változatából teljes egészében kimaradt. Az ügyben a levéltári
egyesületek vezetői levélben kértek felvilágosítást a minisztérium
vezetésétől.