Miről beszélt Kádár a finn tévének 1988-ban? Melyik
rendszerváltónak volt a legkuszább a szakálla? Kik voltak, és hová
tűntek az MSZMP utolsó káderei? Mindez kiderül a Magyar Országos
Levéltárnak az 1990-ben megrendezett demokratikus választások huszadik
évfordulója kapcsán megjelentetett multimédiás kiadványából: képekkel,
filmekkel, interjúkkal idézhetjük meg a rendszerváltás pillanatait.
(Forrás: Múlt-kor)

1990.
március 25-én Magyarországon megnyíltak a szavazóhelyiségek. Korábban
1947-ben tartottak Magyarországon utoljára több párt részvételével
országgyűlési választást. Ennek apropóján született meg a Magyar
Országos Levéltár DVD-je, amelyen egyedülálló válogatásban böngészhetők a
közelmúlt dokumentumai. A kiterjedt kutatómunkára épülő
forrásgyűjtemény minden eddiginél részletesebben eleveníti fel a
rendszerváltozás történetét. Szerkesztői számos levéltár, múzeum,
filmarchívum, könyvtár és magángyűjtemény anyagából
válogattak.

A DVD a
rendszerváltozás éveit tudományos alapossággal bemutató, ám mégis
olvasmányosan megírt összefoglaló tanulmány (Majtényi György, Mikó
Zsuzsanna és Szabó Csaba szerzőségével), részletes névmutató és egy
minden korábbinál részletesebb kronológia mellett 300 iratot (több mint
5000 oldal terjedelemben), 272 fényképet, 70 plakátot, 125 hangfelvételt
(több mint 40 óra) és 24 filmrészletet (közel 2 óra)
közöl.

A tanulmány szerzői szerint
„A magyarországi „rendszerváltozás” fogalmi, periodizációs és történeti
kérdéseket egyaránt felvet. Fogalmi probléma maga az elnevezés is:
rendszerváltás – rendszerváltozás – rendszerváltoztatás. „Váltani” – a
közismert kritika szerint – alsóneműt szokás, az 1990-ben megválasztott
miniszterelnök, Antall József állítólag e konnotáció miatt is ajánlotta
inkább a közvélemény figyelmébe a „rendszerváltozás”
kifejezést.

Az érzelmi töltet
mellett a finomkodó „rendszerváltozás” használata mellett szól még az a
tartalmi különbség, hogy a szó az átalakulást nem egy mindent felforgató
eseménynek, hirtelen és tudatos „váltás”-nak, hanem „változás”-nak,
vagyis átmenetnek, folyamatnak mutatja. A mai köz- és politikai
beszédben, megnyilatkozásokban hallani lehet a „rendszerváltoztatás”
fogalmat is. Ez szintén egy folyamatra, egy lassabb változással járó
átalakulásra utal, amelyet bizonyos személyek, illetve politikai körök
(ellenzéki vagy pártállami) indítottak el. Álláspontunk szerint azonban a
„rendszerváltozás” fogalma fejezi ki leginkább az 1987 és 1990 közötti
politikai, társadalmi, gazdasági, sőt kulturális átalakulás
magyarországi folyamatát.

Ma,
utólag úgy látszik, nem történt radikális váltás, és bár számos
haszonélvezője lett a változásnak a hatalom egykori és újdonsült
birtokosai közt, a hazai és a nemzetközi viszonyok tekintetében nem
hihető, hogy bárki is olyan hatalommal, erővel rendelkezett az
országban, amelynek segítségével leválthatta a rendszert, vagy akár
szándékai szerint irányíthatta a rendszerváltozás
menetét.”

A minisztériumok és az
állami főhivatalok tisztviselőinek asztalán keletkezett iratok többsége
az állampolgár számára eddig csak korlátozottan volt hozzáférhető. A
DVD-re felkerült dokumentumok mások mellett a Minisztertanács, a
Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, a
Művelődési Minisztérium, az Állami Egyházügyi Hivatal, az Országos
Tervhivatal, a Munkásőrség, az MSZMP, a Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb
Ügyészség, az Országgyűlés, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Televízió
egykori irattáraiból kerültek ki, a hatalom szemszögéből mutatják be az
eseményeket.

A korabeli ellenzéki
politikusok véleményét a gazdag Szabad Európa és BBC interjúk adják
vissza. Az állampolgárok eufóriája, esetenként megrendülése pedig egy
amatőr fotográfus lencséjén keresztül jelenik meg a DVD-n. Láthatunk
interjút Kádárral, aki értetlenkedve és félrehallva, ám már öregesen és
kissé rezignáltan válaszolgat a kamerába, vagy meghallgathatjuk a
rendszerváltó fiatalokkal készített interjúkat is, akik lelkesen
érvelnek igazuk mellett. Szembesítés helyett inkább összevetni érdemes
mindezt a következő eseményekkel, amelyekből látható: mi valósult meg,
és mit nem sikerült valóra váltani az akkori
ígértekből.

A konklúzió azonban
nem túl vidám: „Az 1989/1990-es évek a magyar történelemben az elmúlt
rendszer, a létezett szocializmus lezárását és a többpártrendszeren
alapuló parlamenti demokrácia kezdetét jelentik. Húsz év telt el 1990
óta… Mégis, mintha több volna a csalódott ember. Hova lettek 1989/1990
reményei? A legtöbb állampolgár, amikor húsz évvel ezelőtt a Nyugatra
tekintett, nem a politikai rendszereket, nem a pártokat, hanem a jólétet
látta, amire ő is vágyott. Hamarosan aztán mi is megkaptuk a sóvárgott
bevásárlóközpontokat, telepakolhattuk a bevásárlókocsikat, megjelentek
az utcákon a német, a francia és a japán autócsodák is, és eközben
megismerhettük a szegénység új arcait. Ma szabadon lehet utazni szerte a
világban (annak, aki megteheti), szabadon lehet véleményt nyilvánítani
(feltéve, ha nem sért másokat). Az emberek azonban feszültek, ingerültek
és legfőképpen csalódottak. Valahol utat
vesztettünk?”

Milyen
rendszerváltás volt hát 1989-90? Ezt még ma sem tudjuk, biztosan, ám a
pártállam eltűnésével talán a 20. század is véget ért a
Kárpát-medencében. Ezen időszak feldolgozása azonban még gyerekcipőben
jár, és talán a hasonló DVD-k segíthetnek a múlt objektív
megismerésében, megítélésében és elfogadásában is.

Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990. Kiadja:
Magyar Országos Levéltár. Bp., 2010, DVD

A Múlt-kor eredeti cikke
»