Egy mongol támadás során megsemmisült épületet és a benne megmaradt értékes leleteket tárták fel márciusban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régészei Szank határában. (Forrás: Múlt-kor)

Sz. Wilhelm Gábor régész tájékoztatása szerint egy gázvezeték nyomvonalán végzett ásatás során bukkantak rá a félig földbe mélyített épületre, melyből több rétegben, rendszertelenül elhelyezkedve, igen nagy mennyiségű emberi vázrész került elő. A csontok csak ritkán feküdtek anatómiai rendben, egy részük összetört, számos darab égett állapotban volt. Az épület döngölt padlója néhol ugyancsak vörösre volt égve, a régészek faszenes rétegeket is találtak.

A műszeres átvizsgálás során számos vastárgy mellett két bronz karperec és 67 darab, IV. Béla uralkodása alatt vert ezüstérme került elő. Többségük igen ritka brakteáta típus, amelynek jellemzője, hogy csak az egyik oldalán van éremkép. Rábukkantak továbbá két köpűs záródású karikára, melyek közül ez egyik finom palmettás díszítésű.

Igen érdekes kérdéseket vet fel a munkaterületen talált közel 50 centiméter hosszú páncéltörő kopja, köpűjében famaradvánnyal – fogalmazott a szakember, aki megemlítette még, hogy a csontok mellől egy finom kidolgozású, láncos-csüngős fülbevaló kettőspiramis-alakú töredéke és egy szép kidolgozású, kőbetétes aranygyűrű is előkerült. A ház padlóján pedig – egykoron valószínűleg szövetbe csomagolva – egy aranyveretes párta feküdt. A fejéket 34 préselt díszű aranyveret ékítette, két hegyikristály és számos kis üveggyöngy társaságában. Az objektumban az előzetes kalkulációk szerint legalább 15 ember maradványa lehetett, döntően nőké és kisgyerekeké. Ám erre biztos választ csak a részletesebb antropológiai vizsgálatok adnak majd – magyarázta.

Sz. Wilhelm Gábor véleménye szerint az épület és a benne tartózkodók minden bizonnyal az 1241-es mongol betörésnek estek áldozatul. A korabeli település mentén közvetlenül húzódik a Kiskunfélegyházát Kiskunhalassal összekötő középkori út, amelynek Árpád-kori létére is számos jel utal. Valószínűleg a pusztító csapatok is követhették ezeket a könnyen használható útvonalakat, és az itt élők emiatt rejtették el a kincseket.

A házban fekvő csontvázakat később – feltehetőleg az 1246-os kun betelepülés során – feldúlták, és módszeresen átkutatták a leégett épületet is. „Szerencsére akik ezt tették, nem végeztek elég alapos munkát, így őrződhetett meg számunkra ez az igen értékes, kiemelkedő leletegyüttes” – fogalmazott a régész, aki a feltárt épület, csontok és kincsek jelentőségéről szólva hangsúlyozta: a leletegyüttes igazi különlegességét rendkívüli változatossága és korának pontos meghatározhatósága adja.

A Szank határában március 1-17. között, egy mindössze 1500 négyzetméteres munkaterületen, nyolc szakember által feltárt emlékek a Kárpát-medencében valaha előkerült legjelentősebb tatárjáráskori leletek közé sorolhatók – állapította meg a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat.

A Múlt-kor eredeti cikke »