2014. május 31-én került sor az ELTÉ-n a Magyar Történelmi Társulat szervezésében, a Történelemtanárok Egyletének kérésére egy vita a történelemtankönyvek körül kialakult helyzetről. A résztvevők Borsodi Csaba, a MTT tanári tagozatának elnöke, Hermann Róbert, a Tankönyvtanács tagja, Kaposi József, az OFI főigazgatója, és Lőrinc László, a TTE alelnöke. A moderátor Pók Attila, a MTT főtitkára volt. Az alábbiakban a vita néhány érdekes részletét emeltük ki, szerkesztve.
A teljes vita anyaga az alábbi linken hallgatható meg: http://tortenelmitarsulat.hu/esemenyek/mp3/tankonyv_mtt.mp3

Kaposi József: Három egészen különböző ügyről van szó, csak egyszerre jelentek meg, és ezért kapcsolódtak össze. Az egyik, hogy a kormányzat két tankönyvkiadót vásárolt március folyamán. Ebből következett a második lépés, ami nagy vihart kavart, hogy az áprilisi tankönyvrendelésnél abból következően, hogy az államnak már kiadói vannak, az állam, mint legnagyobb iskolafenntartó azt a döntést hozta, hogy lehetőleg az iskolák állami kiadók tankönyveit vegyék meg. Ennek nyomán olcsóbbá is tette a tankönyveket, mintegy húsz százalékkal. A 12. évfolyamon bármit, a nyelvkönyvek és a szabadon tanítható tankönyvek esetében is bármit lehet választani, és az állam döntése természetesen nem terjedt ki sem az egyházi intézményekre, sem a magániskolákra, hanem csak a mintegy 66%-ban lévő állami fenntartású intézményekre. Itt is legalább kettő, de sok esetben három választható  tankönyvet jelölt meg a fenntartó. Emellett van a harmadik folyamat, amiben mi, az OFI leginkább érintett, ez a tankönyvek új generációjának létrehozása. E mögött egy európai uniós forrás áll, ami a következő hónapokban 4,6 milliárdra emelkedik. Ez nemcsak a tankönyvek fejlesztéséről szól, hanem egy olyan hatalmas digitális felületnek a létrehozásáról, melynek az a neve, hogy Nemzeti Közoktatási Portál, amely azt a célt szolgálja, hogy úgynevezett egykapus rendszerben minden tanításhoz kapcsolódó anyag elérhető legyen az intézmények számára, sőt olyan feladatok kapcsolódjanak a különböző tananyag-tartalmakhoz, melyek elősegítik a diákok önálló tanulását is, és nyomon követhetik azt, hogy miként jutottak előre. … A projekt 2013 decemberében indult, és mi azt a feladatot kaptuk, hogy első, második, ötödik, hatodik, kilencedik és tízedik osztályokban fejlesszünk könyveket. Ezeket egy év kipróbálás alapján korrekciónak fogjuk alávetni. Az egész tankönyvkiadó-vásárlás mögött az áll, hogy 2011-ben a köznevelési törvényben az jelent meg, hogy az általános iskolában ingyenesen kell adni – felmenő rendszerben – a tankönyveket. Korábban a tankönyvellátás 15 milliárdjából körülbelül 8,5 milliárdot az állam biztosított, a többit a szülők. Az a szándék, hogy az új generációs, kísérleti tankönyvek megjelenésével ebből a 8,5 milliárdból finanszírozni lehessen a tankönyvellátást hosszú távon.  Mivel a tankönyvfejlesztés decemberben indult, természetesen a tankönyvrendeléskor nem voltak még kész tankönyvek, csak a honlapunkon lehetett látni a tankönyvek borítóját, tartalomjegyzékét és egy vagy két mintaleckét. Ezer iskola kapcsolódik be a kísérleti programba. Ötven tanár kap megbízást, hogy ezt kövesse végig, míg a többieknek egy on line kérdőívvel kell majd számot adni a kipróbálásról. Az ötödikes történelem tankönyv szerzője Németh György ókortörténész. A cél az volt, hogy a tankönyvek, különösen az általános iskolákban sokkal inkább a történelem megszerettetéséről, a narratív kompetenciák kialakításáról szóljanak, mintsem a lebutított történelemtudományról. Az egyetemektől kértünk egy listát, hogy mit érdemes megváltoztatni. Erre a pécsi egyetem pályázott sikerrel. Nagyjából hat hónap állt rendelkezésre a kísérleti tankönyvek fejlesztésére. A könyveket egy tudományos és tanár lektor, majd a Nemzeti Tankönyv Tanács fogja véleményezni, és a tanács véleménye alapján hozza meg a miniszter úr a döntését, hogy ezek a tankönyvek használhatók. A 6.-os tankönyvön is Német György dolgozik másokkal, első sorban Borhegyi Péterrel, hiszen ő vesz részt a kilencedikes és a tizedikes tankönyv írásában, és Herbert Attilával. A Nemzedékek Tudása Kiadó számos munkatársa a mi munkatársunk lett, de az Apáczai kiadótól és a Műszaki kiadótól is érkeztek hozzánk tördelők, tananyagfejlesztők. Talán 2016-ra lesz ebből olyan tankönyv, mely tudományosan is jó, és a szakma számára is elfogadható.

Lőrinc László: Mi történelemtanárok másképp látjuk ezt a történetet. Akkor, amikor a tankönyvválasztás volt, mi nem azt a „lehetőséget” kaptuk, hogy „lehetőleg” állami kiadó könyveit válasszuk, hanem mindazon iskolák, melyek a KLIK alá tartoznak kötelezően egy-három állami kiadású könyv közül választhattak, és nem felmenő rendszerben. Ez azt jelentette, hogy ha mondjuk a Mozaik vagy a Korona Nova kiadó könyvét sikerrel használta egy osztály az egyik évben, akármennyire bevált, a következő évben már nem választhatja a tanáruk. Sőt azt hallottam, hogy Pécsen a gyakorló iskolában az számít örömteli fejleménynek, hogy kettő-háromból lehet választani és nemcsak egyből, mert ott a helyi KLIK egy könyvet írt elő a többi iskolának. A kivont könyv helyett használhatnak mostantól olyan könyvet, ami a piacon már bejáratott volt, ismert, de éppen mert ismerte, a tanár nem választotta eddig, és választhatnak egy olyan könyvet, aminek lehet, hogy a borítóját láthatta a honlapon, de sem a szerzőjét nem tudhatta, sem azt, hogy a könyvben a mutatványfejezeten kívül mi van. Fontos látni, hogy ez egy rendszernek a része, aminek első eleme, hogy államosították az iskolákat és vele a tanárokat is. Hadd mondjak egyetlen mozzanatot erről, mert az iskolákon kívülről nézve ez nem biztos, hogy érzékelhető. A Történelemtanárok Egyletének egyik konferenciáján felállt egy vidéki kolléganő és azt mondta, hogy miután a Facebookon lájkolta a nemzetközi történelemtanár szervezet egyik politikamentes eseményét, a helyi KLIK-be behívták , és megkérdezték: na lájkolgatunk, lájkolgatunk? És legyen szíves ezt a tetszésnyilvánítást visszavonni. Ilyen viszonyok kezdenek kialakulni az iskolákban. Erre jött a következő lépés, a Pedagógus Kar, amit nem akarok itt részletezni, és erre jön most, hogy a tanár vegye tudomásul, hogy az állam, mint egyetlen egy fenntartó (vagyis nem a helyi iskolaszék!) mondja meg a magasból, hogy ő milyen könyvet választhat ott lent. Az ő benyomása az, hogy egyre inkább végrehajtó szerepre kárhoztatódik, egyre kevésbé ő mondhatja meg, hogy mit csinál. Aztán felmerül néhány kérdés. Képzeljük el, hogy ez a sorozat, ami a titkos kazamatákban készül, tényleg az évszázad tankönyve lesz. Mi lesz a többi, most még választhatóval? Azok is elhalnak, és csak egyet lehet választani? És hogy lesz majd az innováció, vagyis hány évig lesz ez az EU-s pénzből teremtett kiadvány kötelező? A korábbi helyzet az volt, hogyha egy szerzőnek vagy egy kiadónak volt egy ötlete, azt kipróbálhatta a tankönyvpiacon, ami vagy betört oda vagy nem. Ez a lehetőség most már nincsen. Vagy: mi történik azokkal a hatalmas raktárkészletekkel, melyeket mostantól már használni nem lehet? Ha jól vettem ki, akkor az egésznek a célja az, hogy ingyenes legyen a tankönyv. Most kicsit rosszindulatú leszek: eszembe jut, hogy volt egyszer egy törvény, melynek az volt a neve, hogy „A nép és állam ínségének megszüntetésére”. Ez volt a náci felhatalmazási törvény 1933-ban. Vagyis mikor valamiről azt mondjuk hogy ingyenes lesz, és ez közben azt jelenti hogy az egyetlen üdvözítő állam és tulajdonos egyetlen üdvözítő (még egy ideig és itt-ott kettő-három) könyvét választhatja, akkor az embernek az az érzése, hogy ez a tankönyv-rezsicsökkentés inkább csak egy hivatkozási alap, mint ténylegesen valós ok, hiszen az állam azt is megcsinálhatta volna, hogy a piacon megjelenő könyveknek a piaci versenyben lefele menő árait megtámogatja, akár az ingyenességig. És még valami: nagyon sokféle kilencedik osztály van. Van, aki az emelt szintű érettségire már kilencedikben kezd készülni, és vannak olyan osztályok, ahol egész más a cél. Ehhez nyilvánvalóan másféle könyvre van szükség. Ha valaki, akkor én igazán nagyon támogatom a kompetenciafejlesztést, ami itt a kísérleti tankönyvek kapcsán elhangzott, támogattam már 25 évvel ezelőtt is, de hogy ugyanazokkal a feladatokkal, ugyanazon megközelítéssel lehetne élni a legkülönbözőbb osztályokban, ezt kétlem. Hát nem feltételezzük a tanárokról, hogy esetleg el tudják dönteni, hogy ennek az osztálynak nem ez a tankönyv a megfelelő, hanem inkább egy módszertanában, szerkezetében másféle kellene?

Hermann Róbert: Szerencsém volt belenézni ebbe az első három tankönyvbe, az ötödikesbe, a kilencedikesbe és a hatodikosba. Középiskolában még nem tanítottam, ezért meg tudom érteni Lőrinc Laci felvetéseit, de csak ésszel tudom, mert nincs tapasztalatom. Az ötödikesnél és a kilencedikesnél is úgy látom, hogy jól használható tankönyv lesz. Azon hogy az állam vesz kiadókat és kötelezővé tesz könyveket, azon moroghatunk, de ez akkor is így lesz, még ha ez nagyon csúnyán is hangzik. A fontos kérdés az, hogy azok a könyvek, amelyek bevezetésre kerülnek az iskolák 50-60%-ában, azok szakmailag megfelelő színvonalúak lesznek-e. Ahogy belenéztem ezekbe a tankönyvekbe (azt nem mondhatom, hogy elolvastam őket, mert a gyorsolvasás képességével nem rendelkezem), azt látom, hogy meglehetősen nyitott könyvekről van szó, a vitás kérdésekben nem lezárt álláspontot akar közvetíteni, ugyanakkor a tudományosság és szélhámosság határán húzódó kérdésekben, ugye sumér eredet, finnugor nyelvrokonság tagadása, kettős honfoglalás és így tovább ezekben nagyon határozottan foglal állást. A hatodikosnál már vannak bizonyos fenntartásaim, de hát azért vagyok benne a Tankönyvtanácsban, hogy ezt elmondhassam, és remélhetőleg figyelembe is fogják venni. (…)

Borsodi Csaba: A tankönyvtörvényt és -rendeletet lehet bírálni, megtettük különben mikor bírálatra elkerült hozzánk, és voltak javaslataink, hogy mit kell változtatni, de – lehet hogy ez sok embernek rosszul hangzik –, ameddig törvény van, addig azt végre kell hajtani.  Akármilyen is a tankönyv, a pedagógusnak senki nem tiltja meg, hogy elmondja, hogy ez a tankönyvben rosszul van. A tanár személye a fontos, könyvtől függetlenül sok rosszat és sok jót is megtaníthat. Hogy a tankönyvben mi van, az másodlagos. (…) Ismerem Németh professzort már vagy harminc éve, biztos, hogy jó könyvet fog írni. (…)

Kaposi: A tankönyv ma nem az egyetlen információforrás. A mai diákok az internetről sokkal több információhoz jutnak hozzá, mint a tankönyvekből. Én értem Lőrinc László félelmeit, de nincs szó egy tankönyvről, mert a rendelet úgy szól, hogy kerettantervenként kettő, vagyis a hatosztályosnak évfolyamonként kettő, a nyolcosztályosnak kettő, a gimnáziumnak kettő, a szakközépiskolának kettő. Végül is nem a tankönyvet tanítjuk, hanem gyerekeket. Ha nyolc tankönyv lesz, akkor is meglesz az a feladata a tanárnak, hogy ott akkor annak az osztálynak lebontsa a tankönyvet. Mi azon gondolkodunk, hogy mi az, ami átvezet a papíralapú tankönyvből a digitális tankönyvbe, ami eleve magában hordozza a különböző változatokat. Az egész tankönyvfejlesztési folyamatnak a vezetője egy történelemtanár, Kojanitz László. Alkotószerkesztőként Bartos Károly dolgozik vele, ő a NTK-nak volt a szerkesztője. A lektorok között ott van Závodszky Géza, Katona András, Pálfi Géza. A régi többkönyvűség is elég differenciált többkönyvűség volt. Volt olyan évfolyam, ahol 80%-ban egy könyvet használtak. Hogy mekkora volt a rendelés, az számos esetben nemcsak a minőségtől függött, hanem a kiadó marketingmunkájától is, amibe az is beletartozott, hogy bizonyos könyveket ingyen adtak, ha másik kettőt rendeltek. A tankönyvpiac 92%-át három kiadó fedte le, az Apáczai, a Nemzedékek Tudása és a Mozaik. Jártam az Egyesült Államokban, ott természetes, hogy az iskolakörzet, mint fenntartó dönt a tankönyvekről. Csak nálunk volt másfajta helyzet. Ami az árakat illeti, egy kísérleti ötödik osztályos könyv ára 400 forint lesz. Ez a korábbi tankönyvárhoz képest a fele.

Lőrinc: Elhiszem, hogy Amerikában a fenntartó, az iskolakörzet dönt arról, hogy milyen könyvet választ az iskola, csakhogy ott nincsen KLIK, nincsen államosítva minden, nincsen Pedagógus Kar. Ez egy csomó másnak a kontextusába helyeződik nálunk. Hadd világítsam meg egy hasonlattal. Hogyha egy feltaláló azt mondja, hogy feltalált egy olyan közlekedési eszközt, aminek nincsen kereke, csak egy lapos alja van, ami lyukas, akkor azt fogja mondani valaki: hát hogy tud ez menni, ha nincsen kereke? A válasz: rengeteg ilyen közlekedési eszköz van a világon, aminek nincsen kereke, itt van például a motorcsónak. Csakhogy a motorcsónak alul nem lyukas! Itt Magyarországon negyven évig volt egy ilyen diktatúra, azelőtt egy olyan diktatúra, ez Amerikában nem volt! És látjuk is, amint pillanatokon belül áll minden vissza, és mindenki kezd parírozni és engedelmeskedni. Ebben a szituációban életveszélyes ez, hogy – és nem tudom, ez a 66% helyes-e, azt gondolom, hogy sokkal több diáknak – egyetlen egy központ mondja meg (mert hogy itt egy tulajdonos van, nem úgy mint Amerikában) azt, hogy milyen tankönyvből tanulhat. Azt biztosnak tartom a szerzőgárdát hallva, meg hogy hol készülnek ezek a könyvek, hogy ebben hun-magyar azonosság meg ilyen nem lesz, viszont arra föl szeretném hívni a figyelmet, hogy most például rá van irányítva a 8. osztály kereslete egy olyan könyvre, Bánhegyi Ferenc könyvére, ami azért ilyen szempontból necces. Ez ellen a könyv ellen vizsgálat indult, kérdezni is akartam, hogy ezzel most mi van? A szerző szerint, mint tudjuk, az „erő” morális kategória, a könyvben pedig például nem szerepel a numerus clausus, Bethlen Istvánról pedig azt írja, megnövelte a nők részvételi arányát a választásokon, miközben ellenkezőleg, csökkentette. És sorolhatnám, nem akarok a részletekbe menni. Minden esetre egyelőre a következmény nem az, hogy a terjesztése szünetel, hanem az egyetlen kiadótulajdonos, az állam átveszi és ő adja ki. És 2-3 könyv közül az egyik ez, ami választható. Nem szerencsés, hogy először lecsökkentjük a tankönyveket, majd utána eszünkbe jut az az érv, hogy tulajdonképpen a tankönyv nem is olyan fontos. Akkor nem kellett volna a tankönyvekkel foglalkozni, hisz nincs jelentőségük. Erről eszembe jut, hogy Romániában, mikor nem volt mit enni, akkor Elena Ceausescu írt egy könyvet arról, hogy sokat enni felesleges. Persze igaz, hogy a túltápláltság rossz, meg fontos a tanári személyiség, de a mostani problémára ez nem válasz. Más. Panaszodnak az egyetemi tanárok arra, hogy a történelem tanári szakra jelentkezők színvonala romlik. Ennek nyilván az anyagi megbecsülés is az oka, de az is az oka lehet, hogy olyan szakmának látja-e a fiatalság a tanárit, ahol az ember mint kreatív értelmiségi megnyilvánulhat? Vagy pedig egy hivatalnoki, egy postatiszti szakmának látja, ahol besorolják tizedesnek vagy őrnagynak és ennek megfelelően kell parancsokat osztania és parancsokat elfogadnia. És a kontraszelekció ettől a ténytől, hogy csak egy-két tankönyv van, ettől erősödni fog. Különben nem igaz, hogy kerettantervenként legalább kettő, hiszen 9. évfolyamtól minden évben legalább két kerettanterv van, és mégis csak három könyv.

Borsodi: A tanár szakosok létszámára reagálok, mert nem egészen így van. Tavaly az ELTÉ-re 121 osztatlan tanár szakos történelem szakos jelentkezett, ez a matematika mellett a legtöbb. Idén 159-en jelentkeztek történelemtanárnak.

Lőrinc: Elhangzott, hogy a piacból milyen hatalmas szeletet vágott ki magának néhány tankönyv. Tudjuk milyen hatalmas szeletet vett ki a magának az üdítőitalok piacából a Coca-Cola, ilyen alapon akkor tehát kötelezővé kéne tenni a Coca-Colát. Nem hiszem, hogy az, hogy a piacot nem egyformán osztják fel egymás között a tankönyvkiadók, az az állami beavatkozást igényelné. Más. Fejlesztés máshol is van. Fejlesztés a Mozaiknál is folyt, hasonló irányú és szellemű tankönyvfejlesztés, és ebből már semmi nem lehet. Ki kell dobni. A kollégák egyike mesélte, hogy ő részt vett egy fejlesztésben, ami hatalmas munka volt, és ez most kárba vész. Mindig fájdalmas, ha szellemi termékkel így bánunk. Azzal egyetértek, hogy az internetre és digitális tananyagokra jobban kell támaszkodni, de hogy lesz ez? Ezt is az állam fejleszti egyedül? Az eddig már meglévő digitális tananyagokat használhatja-e ezután is a tanár, vagy az is be lesz tiltva? És persze kérdés, hogy még mindig azt a kézikönyvet használják-e a tanárképzésben, mely a pergőfilm befűzését írja le? 2000 körül jelent ez meg, mikor már az internet bumm után voltunk, és az internethasználatáról nem volt szó benne, csak arról, hogy hogyan kell fóliát használni.

Borsodi: Nem. Rendelkezünk interaktív táblával, többel is. (…)

A teljes vita itt hallgatható meg:
http://tortenelmitarsulat.hu/esemenyek/mp3/tankonyv_mtt.mp3