Egy, a
pisai egyetemen működő kutatási program azokat a nem, vagy csak kevéssé
ismert eseményeket próbálja megőrizni, amelyek szerves részét jelentik a
közös európai örökségnek, és félő, hogy teljesen feledésbe
mennek.
(Forrás: MTI)

Erre a
sorsra juthat azoknak a népeknek a történelme, amelyek más néppel élnek
közös államban, vagy olyan, a közös történelem szempontjából jelentős
esemény, amelyről legfeljebb csak az érintett nép tud. Ilyen például az
1846-49-es nagy ír éhínség, amelyben 700 ezren haltak meg és 800 ezren
emigráltak az Egyesült Államokba, vagy reneszánsz kori köztársaságok
története, amely nem szerepel az európai országoknak szinte egyetlen
tankönyvében sem.

Ez vonatkozik
Észtország létrejöttére, vagy Svédországnak a 17. században betöltött
katonai és politikai szerepére is. Ugyanez a hiányosság tapasztalható
sok történelmi személyiség vonatkozásában – írta a Corriere della Sera
című olasz napilap.

„A történelem
tanulmányozásában a memória megőrzésén túl, fontos annak konszolidálása
és egy kritikai szemlélet meghonosítása is. A múlt bemutatása nagyon
szelektív folyamat. Az adott országokban ez nemzeti formában történik.
Az európai országok iskoláinak tankönyveiben kevés közös eseményt,
személyiséget találunk, és azt tapasztaljuk, hogy az egyes országok
által fontosnak tartott eseményeket más országok nem is említenek” –
mondta Ann Katherine Isaacs, a Pisai Egyetem professzora, a program
vezetője. A programban 80 európai egyetem vesz részt, 5 millió euróval
gazdálkodhatnak.

A program részletei
a ClioHmet és a ClioHres.net oldalain találhatók meg, ahol az is
kiderül, hogy a Clioneten már egy tucatnyi, míg a Cliohres-en közel húsz
történelemtankönyvet is kiadtak már. A köteteket eredeti források
alapján írták és az eredeti nyelven is megjelentették, olyan antik
nyelveken is, mint a főníciai, az ógörög és az egyiptomi. Kiadtak már
tematikus köteteket is, például a vallás szerepéről a politikai
változásokban, a nyelv és az identitás kapcsolatáról. Most készül egy
újabb az európai migrációról.

„Az
öreg kontinens egységét kétségkívül törvényekkel hozzák létre, de még
inkább a kultúrával, és a közös történelem ismeretével” – mondta Ann
Katherine Isaacs.