A
gyanútlan televíziónéző azt gondolhatja, hogy a moziban és a tévében
vetített filmek között semmi különbség.
(Forrás:
Népszabadság)
A gyanútlan
televíziónéző azt gondolhatja, hogy a moziban és a tévében vetített
filmek között semmi különbség, lényegében csak ki kell várni, míg a
filmbemutató után eltelik egy-másfél év, és ugyanazt a filmet,
ugyanabban a formában nézheti a fotelből – ingyen. Ez persze súlyos
tévedés.
Először is ugye ott vannak a
kötelező zavaró feliratok a sarkokban. A korhatárjelző ORTT karikáról
nem érdemes sokat beszélni, kicsit átlátszó, de azért nagyon ronda, és
nincs túl sok értelme. A csatorna logóját már talán meg is szoktuk,
szinte hiányozna. Jött viszont nemrég a csatornák számára kiemelten
fontos műsorok promótálására szolgáló, gyakran mozgó(!) logó valamelyik
felső sarokba. Ez a három dolog a képernyőn azért már kicsit sok lehet, s
csak reménykedhetünk, hogy a legfontosabb események a képernyő közepén
történnek, és nem kell megfejtenünk, melyik szereplő bújt el a 12-es
karika mögött.
A következő merénylet
a szinkron. A mozikban látható külföldi filmek közül csak a
kasszasikernek ígérkezőket és a gyerekeknek szólókat szinkronizálják.
Szerencsére. A magyar szinkron ugyanis néhány üdítő kivételtől
eltekintve rossz. Elég, ha megjegyezzük, hogy a legutóbbi, 2003-as James
Bond-filmben látható Bond-lány – az Oscar-díjas és eszméletlenül szexi
Halle Berry – magyar hangját Liptai Klaudia kölcsönözte. No comment. Nem
csupán a színészválasztás a gond, hiszen a szinkronkészítésnél még
mindig uralkodó nézet (nem csak) nálunk, hogy egy szétloccsant agyvelő
látványa semmiféle kárt nem okoz a gyermeki lélekben ahhoz a dúláshoz
képest, amit egy kimondott csúnya szó jelenthet. Volt olyan Eddie
Murphy-film, amelyet újraszinkronizáltak kigyomlálva belőle a
káromkodásokat, majd még egyszer. Így a „Hú, micsoda lóbaszó spiné” már
úgy hangzott: „Mekkora létra nő”. A Baszd meg! pedig a Mindenit!-re
finomult.
Természetesen nem a
folyamatos káromkodást hiányoljuk a televíziókból, de néha hozzá
tartozik a karakterhez, illetve a helyzethez egy-egy durvább szófordulat
is. Jellemző egyébként a külföldi játékfilmekre, hogy gyakran a
készítők eleve két verziót forgatnak, egyet a televízió, egyet pedig a
mozi részére, megkönnyítve ezzel a tévétársaságok
dolgát.
Az igazi merénylet azonban
még hátravan. A tévécsatornáknak lehetőségük van, sőt bizonyos esetekben
kötelességük is kivágni bizonyos jeleneteket a filmekből. Ezt az ORTT
megköveteli, és ennek hiányában súlyos büntetést szabhat ki a
csatornára. Chuck Norris-filmeknél ez kifejezetten jól jön, hiszen
hamarabb van vége a filmnek, érdekesebb moziknál viszont nagyon zavaró
lehet, főleg azok számára, akik esetleg már látták az eredetit is.
Nemrég például a Hatodik érzék című remek thrillert vetítette az RTL
Klub, sajnos azonban szinte minden izgalmasabb részt ki kellett vágni
belőle, így lényegében el is veszett a film hangulata, maradt egy
közepes Bruce Willis-magánszám. Azt, hogy a stáblista minden alkalommal
hiányzik, még megértjük. (Bár például az Angyalszív című filmből a
feliratokat megszakító képekből derül ki a lényeg, mégpedig az, hogy az
ördöggel kötött szerződést megszegő főhős (Mickey Rourke) leballag a
pokolba.)
Az, hogy néha a filmek
utolsó néhány másodperce, esetenként akár több is egyszerűen lemarad,
elfogadhatatlan. A TV 2-n például a Minden héten háború című filmből
kivágták azt az utolsó egy percet, amikor Al Pacino egy huszáros trükkel
mindenkit átvert. Kár érte. A sorozatok világában is találkozunk
hasonlóval, külön kategória a Viasaton futó Szex és New York, amelynek
van „light” kiadása is. A női szexualitást középpontba állító sorozatból
kivágtak minden olyan részt, amely kicsit is pikánsabb, és máris kész a
„light” verzió. A végeredmény lényegében olyan, mint egy pornófilm szex
nélkül. Értelmetlen és idegesítő.
Marad tehát a mozi, legalábbis, ha hajlandóak vagyunk
közel 1500 forintot kiadni egy jegyért, és nem sérti a fülünket a
popcornrágcsálók ütemes moraja. Az igazi rajongóknak persze egy
töménytelen extrákkal ellátott DVD a legjobb megoldás, már ha kibírjuk
azt a közel fél éves csúszást, amely a mozibemutató és a DVD-k kiadása
között általában eltelik.
Azért
vágjuk ki a filmekből az erőszakos jeleneteket vagy szinkronizáljuk újra
az alkotásokat, hogy lejjebb lehessen szállítani a
korhatár-besorolásokat – nyilatkozta lapunknak Kolosi Péter, az RTL Klub
programigazgatója. A nézőszám-maximalizálási technika alapja általában a
Németországban követett vágási lista, azaz nem magyar sajátosságról van
szó. Azt a sugárzási jogok megvásárlásánál kötött szerződés is
megengedi, hogy a legbrutálisabb jelenteket ilyen okból el lehessen
hagyni a filmeknél. Ugyanakkor azt tiltja, hogy a történetet
érthetetlenné tevő vágásokkal csonkolják a filmet. Kolosi szerint ilyen
nem fordul elő, a témával foglalkozó internetes fórumokban azonban bőven
találni példát arra, hogy a történet válik értelmetlenné egy-egy
beavatkozás után.
Mindenesetre a
művek épségének teljes megóvásával is kerülhet bajba televízió. Az MTV
például vágatlanul sugározta éjjel, 18-as karikával a Ken Park című,
több fesztiválon is megfordult botrányfilmet. A médiahatóság szerint
azonban az olyan nyersen brutális elemeket tartalmazott, hogy egyáltalán
nem lehetett volna leadni. Azaz még a felnőtt nézőket is eltiltotta
tőle. Az MTV-t pedig tíz percre elsötétítették.