Hannibál
és katonái mégis a Col de la Traversette-en, az Alpok egyik
legmagasabb, 3000 méter magasan haladó átkelési útvonalán jutottak el
Itáliába – derül ki egy új kutatásból. (Forrás: Múlt-kor)

Hannibál teljesítményét jól ismerjük az ókori
auktoroktól: a második pun háború elején váratlanul akart Itáliára
törni, ezért a hosszabb szárazföldi utat választotta. Hispánia hegyi
törzseiből verbuvált 30 ezer fős zsoldos sereggel, 5 ezres afrikai
numidiai lovassággal, és 37 harci elefántjával elindult Hispániából,
átkelt a Pireneusokon, majd az Alpokon. Itt egyes katonáival a hideg
végzett, míg mások a mélybe zuhanva érték végzetüket, és a csapatoknak
alig fele érte el élve Itáliát: 6 hónapi menetelés után i. e. 218 őszén,
20 ezer ezer gyalogossal és 6 ezer lovassal, 3 megmaradt elefánttal
érkezett meg Észak-Itáliába.

A
történészek évszázadok óta vitáznak azon, hogy erre az átkelésre
pontosan hol kerülhetett sor: a többség szerint a Col de Clapier hágón
át jutottak el a Póhoz. 1959-ben a British Alpine Hannibal Expedition
ezen elmélet igazolására egy Jumbo nevű elefánttal kelt át a hegyeken.
Ezt 1988-ban Ian Botham már három elefánttal ismételte meg, és
utazásával a leukémia áldozataira szerette volna felhívni a
figyelmet.

Dr. William C. Mahaney
geomorfológus és kollégái azonban az Archaeometry című szakfolyóiratban
közzétett cikkükben (Analysis of burnt schist outcrops in the alps:
Relation to historical archaeology and Hannibal’s crossing in 218 B.C.)
egy korábbi teória jogossága mellett kardoskodnak. Az ókori források
elemzésével arra jutottak, hogy a Polübiosz és Livius művében
megörökített sziklaomlás csak a Col de la Traversette mellett
következhetett be.

A sziklaomlás
után Hannibál katonái a kövek alá fát tettek, amit meggyújtottak, majd
azt nem sokkal később ecetes borral öntötték le, ami segített a tömbök
megrepesztésében. Faanyag bőven volt: a kutatók szerint a korban
melegebb volt, és a hegyoldalban az erdőszint magasabban volt a
mainál.

Az egyetlen probléma, hogy a
Col de la Traversette környékén nem találták nyomát ilyen módon
szétrepesztett szikladaraboknak. Ezt leszámítva azonban a hely pontosan
megfelel az ókori történetírók leírásainak.