Egymillió
forintba kerül az a digitális tábla, amelyből nemrég ötöt szerzett
pályázati úton a Radnóti gimnázium.
(Forrás: Index)

Az órák anyagát ki lehet nyomtatni, el lehet
küldeni emailben, és ha gyorsan kell valami a netről, egy kattintásra
előjön az is. Végigültünk egy órát Petőfiről, hogy megtudjuk, van élet a
kréta után.

Minden rendes osztály
rendetlenkedéssel tölti az órák közti szünetet: például bebújik a
szemetesládába, „szamár” feliratú cetlit erősít mit sem sejtő pajtása
hátára, a táblára meg felrajzolja a tanár urat, alsónadrágban, de
különben cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az
osztály magaviseletéről. Képzelte Karinthy Frigyes.

Nagy idő az a kilencven év, ami azóta eltelt. A Radnóti
gimnázium tizenegyedikesei magyaróra előtt egy hagyományos
iskolatáblánál valamivel kisebb SMART Board 600 Series Interactive
Whiteboard előtt tolonganak, és ahelyett, hogy gúnyrajzot készítenének a
tanár úrról, pasziánszozással és mp3-hallgatással ütik el az időt. Eich
László, a magyartanár alig fér oda, hogy bebútolja Petőfi szerelmes
költészetét.

Az egymillió forintos
interaktív táblából nemrég ötöt szerzett a Radnóti egy pályázaton. Az
érintőképernyőt matematika, fizika, biológia és nyelvek oktatására is
használják – Eich szerint a számítástechnikára kevésbé fogékony
tanárokat is érdekli, különösen mert a gyerekek imádják a varázstáblát.
„Fílingre sokkal jobb”, mint a hagyományos tábla, mondja a magyartanár,
aki legalább annyira élvezi a szerzeményt, mint a gyerekek. Ha nem
jobban.

„Akad az életben olyan
helyzet, hogy fel vagyok öltözve egy ünnepélyre, és ez nem koszol össze”
– mondja Eich, és aki állt már bokáig krétaporban, az tudja, mire
gondol. De a kényelem nem minden; a magyartanár – aki jogi és
állampolgári ismereteket is tanít – kihívásként fogja fel az interaktív
táblát. Eich most több időt tölt a prezentációk elkészítésével, mint
korábban az órára készüléssel, de ha egyszer megvannak a fájlok, örökre
megvannak. És ha semmi nem jön közbe, Petőfi szerelmes költészete jövőre
is ugyanolyan marad, mint amilyen idén volt.
Szerelmes versek
színesben

A hatalmas érintőképernyőn
megjelenik a koltói kastély képe, Eich felszólítására erre írják rá a
gyerekek digitális varázsceruzával a szerelmes versek címeit – szigorúan
egymás után, nem egyszerre, mert különben „megbolondul a tábla”. A
kijelző alján lévő tartóban vannak a tollak (összesen négy szín) és a
digitális szivacs – a szoftver onnan tudja, milyen színnel kell írnia,
hogy regisztrálja, melyik tartóból vették ki a tollat. Vagyis a krétát.
Valaki felírja pirossal az A szerelmet, kékkel a Júliáhozt, aztán egy
rossz mozdulat, és eltűnik az összes verscím. Nincs pánik, a
tizenegyedikesek bölcsen mosolyognak a malőrön, valahogy úgy, ahogy Bill
Gates szokott, ha publikusan fagy a Windows.

Minden csodára a csodatábla sem képes, így van, hogy
Eich a hagyományos módszerhez folyamodik, vagyis kinyittatja a
szöveggyűjteményt, és a 272. oldalról felolvassa a Reszket a bokor,
mertet, a 279-ről meg a Szeptember végént. Petőfi forradalmi költészetét
a Feltámadott a tenger illusztrálja, újra a táblán: Eich pirossal
bekarikázza a tengert és a népet, aztán feketével bekeretez két sort,
zölddel még két szót – akinek ebből sem világos, hogy mi az az
allegória, az menjen inkább matekfaktra. Újabb feladat: tessék
kitalálni, hogy a táblán megjelenő három XIX. századi figura közül ki
kicsoda: Petőfi megy, Jókai döcög, Vasváriban Eich
segít.

Bár a táblán megjelenő
adatokat, képeket ki lehet nyomtatni, vagy el lehet küldeni emailben a
diákoknak, mindenki szorgalmasan jegyzetel – talán megszokásból, talán
azért, mert Eich megszokásból erre kéri őket. De olyat ritkán látni,
hogy bár kicsöngettek, a gyerekek egy emberként követelik, hadd
hallgassanak meg egy Petőfi-verset Hegedűs D. Géza előadasában. Eich
beadja a derekát, és a Respublika melletti lejátszás-ikonra kattint. A
felvétel túl halk, így a tizenegyedikesek a sarokban álló szekrény köré
gyűlnek (ennek a tetején vannak a hangszórók), és áhítattal hallgatják,
hogy „Mert győzni fogsz, dicső respublika,/Bár vessen ég és föld elédbe
gátot”. Jó, akad, aki lökdösődik közben. De ha csak ennyit tud a
csodatábla, már megérte.