Európa
vesztésre áll az oktatási versenyben Amerikával, Kínával és Indiával
szemben – állapítja meg frissen nyilvánosságra hozott jelentésében az
OECD.
(Forrás: Népszabadság)

Mivel az oktatás, képzés színvonala döntő tényező a
gazdasági versenyképességben, rugalmasabbá, hatékonyabbá kell tenni az
európai oktatási rendszereket, szélesebb tömegeknek kell hozzáférést
biztosítani a felsőfokú képzéshez, ha Európa meg akarja állni a helyét a
globális gazdasági versenyben – hangsúlyozza Andreas Schleicher, a
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) oktatási
osztályának munkatársa, a jelentés készítője. Az OECD a demokrácia és a
szabad piac elveit elfogadó fejlett országok nemzetközi együttműködési
szervezete.

A tanulmány szerint már
nemcsak az Egyesült Államok és Japán konkurenciája gyakorol nyomást
Európára, de olyan felemelkedő nagyhatalmak is, mint India és Kína. Az
európai országoknak forradalmasítaniuk kellene oktatási
rendszerüket.

Rég elmúlt már az az
időszak, amikor Európa főként olyan országokkal versenyez, amelyek
rosszabbul képzett, de alacsony bérű munkaerőt alkalmaznak. Kína és
India jelenleg kisebb költséggel is magasabb szakképzettséget biztosít
munkavállalóinak, mint Európa.

A
tanulmány szerint minta lehet Európa számára a „koreai csoda” is, vagyis
a dél-koreai példa: Dél-Korea oktatási rendszere hátul kullogott
nemzetközi összehasonlításban a hatvanas években, de most már harmadik
az OECD rangsorában az egyetemi végzettségű fiatal felnőttek számát
tekintve.

A nagy európai gazdaságok
többsége, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország épp hogy csak
tartja korábbi helyét, Németország pedig csúfosan lehanyatlott e
besorolásban. Franciaország és Németország, az a két ország, amelyeknek
gazdasága az Európai Unió össztermékének több mint egyharmadát állítja
elő, nincs már a világ vezető államai között az oktatás, a képzés és a
tehetséggondozás terén.

A francia és
a német oktatási rendszernek nemcsak az a hibája, hogy csak közepes
gazdasági hatékonyságú, de az is, hogy szociálisan igazságtalan, mert a
szegények adójából szubvencionálja a gazdagok tanulási lehetőségeit. Az
oktatási hálózat kiválasztási rendszere ugyanis olyan, hogy magasan
képzett tisztségviselők gyerekeinek négyszer akkora esélyük van egyetemi
tanulmányok végzésére, mint munkások gyerekeinek.

A nehéz társadalmi helyzetű európaiak nem kapják meg
ugyanazokat a képzési lehetőségeket, mint a gazdag és középosztálybeli
családok gyerekei. A diák szociális háttere elfogadhatatlanul nagy
szerepet játszik teljesítményének iskolai
megítélésében.

Nem sokban különbözik
ettől a franciaországi a helyzet, és hasonló állapotok uralkodnak több
más európai országban is. Európa lemaradásának legfőbb oka azonban az,
hogy az iskolai képzés minden szintjén kevesebb pénzt fektetnek be az
oktatásba, mint a fő versenytársak.

Az Egyesült Államok ötven százalékkal többet költ
egy-egy hallgató felsőfokú képzésére, mint az európai országok
átlagosan. Ennek költségét az Egyesült Államokban egyrészt a jómódú
hallgatók tandíjaiból, másrészt a magánszektor adományaiból teremtik
elő.

Ezzel szemben az európai
államok nem engedik meg egyetemeiknek, hogy tandíjat számítsanak fel a
hallgatóknak. Ugyanakkor viszont nem is látják el ezeket az
intézményeket a szükséges költségvetési támogatással.

Schleicher javasolja jelentésében a helyzet
orvoslására, hogy tegyék változatosabbá Európában az iskolarendszert,
tegyék felelőssé eredményeikért az oktatási intézményeket. Olyan
vezetőket kell az oktatási intézmények élére állítani, akik nem maradnak
el menedzseri képességeiket tekintve a modern vállalatok vezetőitől.
Szélesíteni kell a felsőoktatásba való bejutás lehetőségét, javítani
kell az oktatás minőségét és az elbírálás pártatlanságát. A közszféra
mellett a magántőkének is nagyobb mértékben részt kellene vennie a
felsőoktatás finanszírozásában, beleértve ebbe a diáktámogatásokat
is.

Az általánosan borús képet
Finnország példája teszi kissé derűsebbé a jelentés szerint. A finnek
radikálisan átalakították az oktatási rendszert, felelőssé tették
oktatási intézményeiket eredményeikért. Ez a reform olyan eredményesnek
bizonyult, hogy a finn diákok az OECD által indított Nemzetközi
Diákértékelési Program rangsorának élére kerültek – áll a párizsi
székhelyű szervezet Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentésében.