Kilencvenöt
esztendővel ezelőtt, 1914. június 28.-án Szarajevóban egy nacionalista
szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák-Magyar
Monarchia trónörökösét és hitvesét. (Forrás: Webrádió)

Egy hónappal később a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd
augusztus 1.-én Németország Franciaországnak és Oroszországnak. Kitört
az első világháború.

A Balkán, Európa „lőporos
hordója”

A XIX. század végén az európai hatalmakat
ill. szövetségeiket a világ újrafelosztását célzó törekvéseik mellett a
török uralom alól felszabadult Balkán újrafelosztása is
szembeállította.

Az egyik oldalon – a közös nyelv
és kultúra összehangoló erejéből adódóan is – a Német Birodalom és az
Osztrák-Magyar Monarchia – oroszellenes – kettősszövetsége (1879.
október 7.) állt. Később (1882. május 20.) az előbbi két birodalom és
Olaszország megkötötte a hármasszövetséget, ami – a közkeletű
felfogással szemben – nem a kettősszövetség kibővítése, hanem egy új,
alapvetően franciaellenes tömörülés volt. Olaszország 1915-ös
táborváltása után ezen „központi hatalmak”-nak nevezett szövetség
diplomáciája rávette Bulgáriát és Törökországot a csatlakozásra. A másik
oldalon az antant az 1892. augusztus 17.-én létrejött orosz-francia
katonai megállapodással született, melyet kiegészített az 1904. április
8.-án megkötött francia-angol egyezmény, az „Entente Cordiale”, azaz
„szívélyes viszony” (melyből később az antant rövidités született). Az
antant eredetileg nem szövetséget jelentett, csupán annyit, hogy a felek
lemondanak egymás megtámadásáról, vitás esetekben egyeztetni próbálnak.
A viszony kölcsönössé 1907-ben vált az angol-orosz szerződés
megkötésekor, innentől számítjuk a hármas antant
létrejöttét.

1908-ban a Monarchia annektálta
Bosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmokat dédelgető Szerbia számára
elfogadhatatlan volt. A két ország éles ellentétbe került, de ennél
jóval fajsúlyosabb probléma volt Oroszország és a Monarchia viszonya.
1897-től fogva a két nagyhatalom kölcsönös egyetértésben óvta a balkáni
„status quo” -t, amelyről szóló megegyezésüket most a Monarchia az
ellentételezés nélküli annexióval felrúgta. Az orosz külpolitika az
1905-ben Japántól elszenvedett katasztrofális vereségből ocsúdva, majd
az ezt követő forradalmat vérben gázolva leverve még nem volt olyan
állapotban, hogy emiatt érzett felháborodását háborúval fejezze ki,
főként, hogy Franciaország és Nagy-Britannia ekkor még nem volt hajlandó
támogatni törekvéseiben.

Bosznia területén számos
titkos szerb társaság alakult azzal a céllal, hogy merényletekkel
destabilizálják a vitatott területeket. A társaságokat – burkoltan –
támogatta a szerb kormány is. Noha Szerbia és Oroszország között
semmilyen írásos szövetségesi szerződés nem volt, a szerbek
megalapozottan számítottak Oroszország későbbi katonai segítségére.
Oroszország ugyanis Bosznia annexiója és Szerbia legyőzése esetén
kénytelen tudomásul venni, hogy teljesen kiszorult a Balkánról.

Merénylet
Szarajevóban

1914. júniusában a Monarchia
hadserege nagyszabású hadgyakorlatot tartott Boszniában, a szerb határ
közelében.  A hadgyakorlattal a császári és királyi
hadvezetésnek az volt a célja, hogy demonstrálja erejét a forrongó
Balkánon.
1914. június 28.-án Ferenc Ferdinánd főherceg,
trónörökös, a hadgyakorlat megtekintésére Szarajevóba utazott. A
trónörökös látogatása Szent Vitus napjára, az 1389-es rigómezei csata
emléknapjára esett, mely Szerbiában nemzeti gyásznap. A törökök ezen a
napon verték szét Lázár szerb király hadseregét, ekkor szűnt meg a
középkori független szerb állam. Ráadásul a hagyomány szerint egy szerb
nemes az ellenség táborába lopakodva ezen a napon ölte meg I. Murád
török szultánt.

A szerbek súlyos provokációnak
érezhették, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg éppen ezen a napon tett
hivatalos látogatást Boszniában, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia csak
nemrégen annektált.

A merénylet eshetősége nem
volt titok Ferenc Ferdinánd előtt sem. A trónörökös azonban ennek
ellenére vállalta a kockázatot, mivel látogatásával remélte
visszaszerezni a Habsburg-ház gyengülő tekintélyét. A programot
összeállító Oskar Potiorek táborszernagynak, Bosznia katonai
kormányzójának nem volt könnyű dolga, mivel a rendkívül népszerűtlen
főherceget már 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben is kiszemelték a
nacionalisták. Ezt a három merénylet-kísérletet azonban sikerült
megakadályozni. A Szarajevóba való utazás sem kezdődött szerencsésen.
Előbb az általuk használt vasúti kocsi tengelye forrósodott át, majd
abban kocsiban, amelybe átköltöztek, elromlott a világítás. A gyertyák
meggyújtása után a főherceg megjegyezte, hogy a kocsi olyan „akárcsak
egy kripta”.

A bosnyák földalatti szervezet, a
„Mlada Bosna”, együttműködve a „Fekete Kéz” szerb terrorszervezet
tagjaival, erre az alkalomra is merényletsorozatot készített elő. A
gyilkosság tervéről a szerb kormány is tudott, hiszen a „Fekete Kéz”
titkos szervezet vezetője valójában Dragutin Dimitrijevia ezredes volt, a
szerb katonai titkosszolgálat vezérkari tisztje. Potiorek táborszernagy
hanyagsága miatt a biztonsági intézkedések enyhén szólva sem voltak
kielégítőek. A főherceg tervezett útvonalán hat felfegyverzett merénylő
állt készenlétben.

A trónörököst többen
megpróbálták lebeszélni a látogatásról az utazás előtt és annak során
is, ő azonban hajthatatlan maradt. Már a főhercegi pár Szarajevóba
érkezésekor bomba robbant a vasútállomáson, melynek hatására tizenegy
személy megsérült, azonban Ferenc Ferdinánd és hitvese sértetlen maradt.

Délelőtt újabb bombamerényletet kíséreltek meg a
trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének
néhány tagja megsebesült. Ferenc Ferdinánd ezt követően úgy döntött,
hogy meglátogatja a merényletben megsebesült szárnysegédjét a katonai
kórházban.

A merényletre való tekintettel az
útvonalat megváltoztatták. Az első két gépkocsi azonban az időközben
kiürített szélesebb folyóparti út helyett az eredeti tervet követve
behajtott a szűk Ferenc József utcába. Ferenc Ferdinánd sofőrje is őket
követte, ekkor azonban Potiorek dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a
sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip,
az egyik fiatal szerb nacionalista merénylő, aki néhány lépésre
tartózkodott, előrántotta és többször elsütötte revolverét. Egy rendőr
ezt észlelve le akarta fogni a karját, azonban valaki ellökte. A
főhercegi pár mozdulatlan maradt. A gépkocsi megindulásakor Zsófia
férje, Ferenc Ferdinánd ölébe esett. A főherceg szájából ekkor vér
buggyant ki.

Olvassa
el a teljes cikket (Básthy Gábor, Webrádió)
»