A
Holokauszt Emlékközpont most tavasszal kezdődő kiállítás-sorozatában
olyan alkotókat, művészeket szándékozik megismertetni a magyar
közönséggel, akiknek munkássága a holokauszt miatt külföldön teljesedett
ki. (Forrás: Kultúra.hu)

A XX.
századi magyar tudomány és művészet jelentős képviselői alkottak
határainkon kívül. Közülük sokan személyes döntésből folytatták
pályájukat külföldön, voltak azonban – nem is kevesen -, akik a század
húszas-harmincas éveitől fogva származásuk miatt nem maradhattak
Magyarországon. Évtizedek múltán néhányan a magyar kultúra és
közgondolkodás részeivé váltak, jelentős és különleges alkotói pályák és
művek azonban még mindig ismeretlenek, felfedezésre várnak. A
Holokauszt Emlékközpont arra a feladatra vállalkozik, hogy Száműzött
művészet című kiállítássorozatában ezeket a művészeket megismertesse a
hazai érdeklődőkkel, árnyalva a holokausztról kialakult sematikus képet,
személyessé téve a vészkorszakot megelőző időszakról szerzett
ismereteinket.
 
A művészetsorozat első
programja a Késői hazatérés című képzőművészeti kiállítás, mely április
16-án délután nyílik, és nyár végéig tart nyitva. A kiállításon az
érdeklődők Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond
munkáit tekinthetik meg.
 
Bán Kiss Edit
Budapesten született, Düsseldorfban tanult szobrászatot. 1944-ben
deportálták Ravensbrückbe, ahol megpróbált öngyilkosságot elkövetni.
1944 decemberétől a Daimler – Benz Művekben dolgoztatták. 1945
áprilisában sikerült megszöknie, pár hónappal később már kiállítás nyílt
a lágerről készült rajzaiból Budapesten. Később Marokkóban,
Franciaországban és Angliában élt, 1966-ban önkezűleg vetett véget
életének. 1992-ben Helmuth Bauer német gyűjtő fedezte fel Kiss Edit
munkásságát, a Daimler-Benz gyárban végzett kutatásai során. A
holokausztra emlékező reliefje az Újpesti zsinagóga falán
látható.
 
Mészöly Munkás Bélát 1918-ban, a
Szabadiskola tagjaként, még Nagybányán találjuk, de 1920 tavaszától
kezdve szinte állandóan úton volt. Európai körutazást tett, végül
Párizsban telepedett le, a Nemzeti Szalonnak azonban egészen 1938-ig
tagja maradt. 1942. október 3-án vesztette életét az auschwitzi
haláltáborban. Az alkotásokat franciaországi gyűjtők és a budapesti
Zsidó Múzeum nyújtotta kiállításunk
rendelkezésére.
 
Wittmann Zsigmond a
felszabadulásért folytatott harcban halt meg 1944-ben. Kevés munkája
maradt fenn, ezek egy része finom árnyalású tusrajz, másik része
ismeretlenekről, ismerősökről, és nem utolsó sorban – beható önvizsgálat
útján  – saját magáról készített
portrék.
 
A franciaországi magángyűjtőktől
kölcsönzött alkotások mellett,  a kiállításra érkezik két, a
párizsi Musée d’Art et d’Histoire tulajdonában lévő festmény
is.