Nagy a
valószínűsége annak, hogy a Lukács Ferenc álnéven Szálasi Ferenc is
„szerepel” a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájának
márványtábláján. A parcella hivatalosan nemzeti emlékhely. (Forrás:
NOL)
Amint azt a Népszabadság
érdeklődésére Kovács Tamás történész elmondta: a rendőrség politikai
osztálya a „nemzetvezető” kivégzése (1946. április 12.) után
meghamisította Szálasi nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s a 22.
sorba temette „Lukács Ferenc” néven. Adatait manipulálták, kivégzése
napját is „elírták”. A holtat – akinek sírja a hungaristák kedvelt
találkozóhelye – 23 éves fiatalemberként jelölték. Kovács Tamás szerint
ennek az lehetett a célja, hogy a sírhely ne váljon nyilas
zarándokhellyé.
A közlés, mely
szerint Szálasi Lukács Ferenc néven a 298-as parcellában van
eltemetve, meglehetős csodálkozást váltott ki olyan történészek körében
is, akik a korszak neves ismerői. Rainer M. János úgy reagált, amikor
fölhívtuk, hogy erről még nem is hallott. Aztán hozzátette: az ötvenes
években ez bevett gyakorlat volt, Nagy Imréék sírhelyét például sokáig
női nevekkel „álcázták”. De az meglepő, mondta Rainer M., , hogy ezt már
Szálasi kivégzésének idején is alkalmazták volna. Varga László szintén
nóvumnak nevezte a közlést, s azt mondta, még nem látott erre vonatkozó
forrást. Egy fiatal történész, Vizi Ákos viszont, aki jó ideje a nyilas
terror személyiségeivel foglalkozik, elképzelhetőnek tartja, hogy Kovács
közlése igaz. – Sokszor kinn jártam a 298-as parcella kopjafái között –
mondta Vizi –, s a Lukács-féle síron a koszorúkon az állt, hogy
„nemzetvezető testvérünk emlékére”. Ez jobban föl van díszítve, mint a
többi sír.
A
298-as parcella 1992-es helyrehozatalában jeleskedő Bosnyák Imre (az
antiszemita újságíró, Bosnyák Zoltán rokona) is tudhatott valamit erről,
mert Szálasit a jelek szerint nem felejtette le a márványtábláról
(erről a szélsőjobbos honlapok pontos ismeretekkel rendelkeznek, Bácsfi
Diána is ide járt Szálasira emlékezni – a szerk). A lapunkban többször
bemutatott táblára rávésték a Magyar Köztársaság címerét, s azt a
mondatot, hogy „A hazáért haltak vértanúhalált”.
A 298-as parcella emléktáblájáról többször is írtunk az
elmúlt hónapokban. Tavaly november 24-én Csapody Tamás cikkében
(Felmagasztosult keretlegények) azt tárta föl, hogy három, bori
munkaszolgálatosok haláláért felelős kerattag neve is fönn van az
emléktáblán. Február 2-án Rab László írásában (Tömeggyilkos vértanúk)
azt ismertettük, hogy az 1944-45-ös városmajori gyilkosságokban részt
vevő nyilasok közül többen szintén fölkerültek az államilag támogatott
emlékhely márványtáblájára.
Szálasi
álnéven történő „fölbukkanása” kiteljesítené a nemzeti kegyeleti
skandalumot.
A Szabadságharcosok
Közalapítvány nemrégiben történészekből álló bizottságot hozott létre
annak kiderítésére, kik azok, akiknek neve méltatlanul került a nemzeti
emlékhelyek márványtábláira. Erről Boross Péter, a közalapítvány –
egyben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság – elnöke tájékoztatta
lapunkat. A bizottság vezetője M. Kiss Sándor, tagjai Szakály Sándor,
Rainer M. János, Horváth Miklós és Zinner Tibor. A történészek
„táblakorrekciós” munkája a 298-as és az 56-osok emlékhelyének számító
301-es parcella, a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Memento Emlékmű,
illetve a kisfogházban lévő emléktáblák neveire terjed ki. – A vizsgálat
végén a nem oda való neveket letöröljük – mondta Boross, majd
hozzátette. – Sírhely mindenkinek jár, azokat nem bolygatjuk, de a
táblákon rendet kell tennünk.