Ennyi El
Grecót egy falon legfeljebb a madridi Pradóban látni. A múzeum idén
Velázqueztől, Murillótól, Riberától és Goyától remél
rekord-látogatószámot.
(Forrás: Népszabadság)

Angyali üdvözlet, Krisztus az olajfák hegyén, Szent
András apostol, középen a Madridból érkezett főmű, a Pünkösd oltár,
azután egy Szent Jakab tanulmányfej, saját képünk, a Bűnbánó Magdolna,
végül az Ismeretlen lovag képe, ugyancsak a Pradóból, amit a jobb
oldalon látható jókora jelzés tesz különlegessé – sorolja az egyetlen
falra eső El Greco-, pontosabban Dominikosz Theotokopoulosz-remekműveket
Nyerges Éva. A festő polgári neve ugyanis már itáliai évei alatt
feledésbe merült, ott nevezték el „Görögnek”.

A százéves Szépművészeti egyébként már nyitása után egy
évvel megszerezte első El Greco-festményét, az Angyali üdvözletet, egy
szezonnal később már Velázquez-művel is dicsekedhetett, azóta pedig – a
madridi Prado után – már Európa egyik leggazdagabb spanyol gyűjteménye
az övé. Ez abból is látszik: tíz éve még a spanyolok is tőlük kértek
kölcsön madridi meg bilbaói kiállításaikhoz. A most nyíló spanyol
tárlatra emellett például Aachenből, Berlinből, Drezdából és
Frankfurtból is érkeztek képek – magyarázza a kurátor, amikor jön a hír a
portáról: épp Bécsből futott be a kamion Alonso Sánchez Coello
képmásával és Velázquez várva várt festményével, a Margarita Teresa
infánsnőt kék ruhában ábrázoló képpel.

A tárlat egyik szenzációja lesz ez a mű, persze
leginkább Juan Bautista Martinez del Mazo festménye mellett, pontosabban
azzal szemben kiállítva. A Szépművészetiben ugyanis három hónapig
szembenéz majd egymással a vászonról két, megtévesztésig hasonló
kilencéves kislány. Kiderült, a Margarita Teresa hercegnőről készült
portrék közül a kék ruhás Velázquez műve, amely egy bécsi raktár mélyén
pihent. Százötven éven át viszont Mazo zöld ruhás Margaritáját tartották
Velázquez munkájának.

Több más
szokatlan párosítással is igyekezett izgalmassá tenni idei
tárlatszenzációját a Szépművészeti. Így nemcsak azzal büszkélkedik
Nyerges Éva, hogy ennyi spanyol főmű hazai tárlaton régen vagy talán még
soha nem szerepelt, hanem azzal is, hogy egymással „rokonságban” álló,
de egy helyen ritkán látható műveket sikerült most összehozniuk. Ilyenek
például Francisco de Goya Caballero márkiról és a márkinéról festett
portréi: a házaspár évszázadok után most a Szépművészeti falán
kerülhetett újra egymás közelébe. Különlegesség Alonso Cano Madridból
kölcsönkapott Madonnája és mellette a Szépművészeti tulajdonában lévő
Madonna portrészerű töredék. Meg egy Szent Ágnest ábrázoló kép Jusepe de
Ribera műhelyéből, mellette Ribera híres Bűnbánó
Magdolnájával.

A kiállítás majdnem
sötét főtermében sápadt lámpafényben rajzolódnak ki IV. Fülöp udvari
embereinek arcvonásai. Például a király öccsének büszke tekintete.
Művészettörténészek tudni vélik, a fiatalember annyira rajongott
bátyjáért, hogy átvette szokásait, öltözködési stílusát. Don Carlos
infáns híres portréja és a Fülöp fő vadászmesterét ábrázoló mű mellett
feltűnik egy női portré, amelyről sokan azt gondolják, hogy a művész
felesége, mások szerint allegória: a történetírás
múzsája.

A Szépművészetiben látható
111 festmény közül 54-et külföldi gyűjteményektől kapott kölcsön a
múzeum. A maradék 59 mű nagy része mintegy 110 darabos spanyol
gyűjteményükből való. A kiállítás

130 millió forintos költségvetéséből 45 milliót a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma adott a miniszteri keretéből és
visszatérítendő támogatásként. A tárlaton szereplő művekre – állami
garancia mellett –

50 milliárd
forint értékű biztosítás köttetett, ebből a legdrágább festmény
biztosítási értéke 7,5 milliárd.