Számos
kiadó anyagi megfontolásból gyengébb művészekkel rajzoltatja újra híres
mesterek illusztrációit
(Forrás: HVG)

Pezsgésben van a gyerekirodalom, de számos kiadó anyagi
megfontolásból gyengébb művészekkel rajzoltatja újra híres mesterek
illusztrációit, vagy éppenséggel lemond a rajzokról. Erre a sorsra
jutott Kormos: Vackorja, erre a Pincérfrakk utcai cicák, s így járt Dugó
Dani is…

A múlt század derekán a gyerekirodalom marginalizáltságának
köszönhette virágzását, hisz a publikálástól eltiltott költőink-íróink
számára az egyetlen lehetőség a megszólalásra a gyerekirodalom volt. Így
születettek Nemes Nagy Ágnes káprázatos gyerekversei, így Pilinszky
verses meséi, s ennek köszönheti létét maga Vackor
is…

Az ötvenes-hatvanas években a
magyar irodalom valószínűtlen mennyiségben és minőségben ontotta magából
a szebbnél szebb gyerekirodalmi köteteket. A Reich Károly illusztrálta
Móra kötet, a Sétálni megy Panka például nem kevesebb, mint 30 ezer
példányban jelent meg 1960-ban a Móra Kiadónál, Karinthy: Tanár Úr
kérem-jének gyerekváltozata 35.100 példányban jelent meg 1964-ben, de a
Hincz Gyula illusztrálta évszám megjelölés nélkül megjelent Weöres
Sándor kötet, a Bóbita is mai szemmel nézve elképesztő példányszámban
került a boltokba, jelesül 15 ezer példányban. A legnagyobbak írtak a
gyereknek, s a legnagyobbak illusztrálták a könyveket. Így született a
Reich Károly, Hincz Gyula, Würtz Ádám, Róna Emy, Kass János nevével
fémjelzett iskola, az a különös könyvillusztrációs műhely, melynek
tagjai külön-külön alkottak, ám mindegyikük hivatásának tekintette a
minőségi könyv alkotását.

Ez a
műhely olykor segítette olyan ma már kevés jóval kecsegtető sikerművek
létrehozását, mint például Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje. A könyvet
Róna Emy illusztrálta, s az a hír járta Fazekas könyvéről, hogy
valójában Kormos István verselte meg, s ez a gáláns tette segítette
később Kormost ahhoz, hogy publikálhasson. Ha összevetjük az Öreg nénét
Fazekas többi versével, például a Rákosi Mátyás 60. születésnapját
köszöntő vékonyka gyerekkönyv szerencsétlen rigmusaival, akkor
hajlamosak vagyunk elhinni a pletykát, mert valóban sokkal légiesebbek
Öreg néne strófái, mint például ezek a nyögvenyelős sorok: „Hazamentek a
gyerekek, / Fehér ágyban szenderegnek, / Mosolyognak, azt álmodják, /
Hogy Rákosi kezét fogják.” S ha hozzávesszük, hogy ennek a könyvnek a
létrehozása szorgalmi feladat volt, senki nem kötelezte Fazekast ennek a
rémisztő, szülő- és gyerekborzasztó műnek a világra hozatalára, akkor
minden empátiánk elfogy, s képtelenek leszünk a Fazekas-oevre további
védelmezésére.

Hihetetlen pezsgésben
van a jelen gyerekirodalma, de a helyzet mégsem rózsás. Egyrészt persze
reményt keltő, hogy a kortárs magyar irodalom legjobbjai állnak elő
gyerekkönyvekkel, elég ha csak Darvasi László: Trapitijét, Szijj Ferenc:
Szuromberek királyfiját, Tóth Krisztina: Londoni mackóit vagy Varró
Dániel: Maszat-hegyét említjük. De másrészt a klasszikus gyerekirodalom
képtelen köpenyeget kénytelen ölteni magára. Kormos István Vackorját
hiába is keresnénk a jól megszokott Reich Károly-megálmodta lapokkal.

Az Osiris Kiadó ugyanis sokallta
Reich jogdíját, s igen nagyfokú érzéketlenségről tanúskodva
átrajzoltatta szeretett loncsos-lompos-és-bozontos mackónk kalandjait
Keresztes Dórával. De ugyanígy jártak a Pincérfrakk utcai cicák, Kormos
másik remeke, ők Faltisz Alexandra köntösében járulnak most elénk. Dugó
Dani szintén át lett rajzolva. Róna Emy jogát se sikerült úgy látszik a
Cicerónak jó áron beszereznie. Janosch könyv alig van a könyvpiacon,
hiszen a Németországban igen-igen olvasott gyerekszerző könyvei
szenzációs rajzokkal van tele, s így a kiadás igen drága. (Összesen két
Janosch könyvet adtak eddig ki. Az egyik, a Papa, most mackó vagy! még
1986-ban jelent meg a Móránál, a másik, a Kistigris és Kismackó tavaly
került a boltokba szintén a Móra Kiadó gondozásában.) Még szerencse,
hogy Swen Nordquist, a másik gyerekkönyvbeli képteremtő-mester kiadását a
General Press felkarolta, s nem adja ki Pettson kalandjait valami
dilettáns rajzoló illusztrációival. Igaz, ez elég nehéz vállalkozás
lenne, hisz Nordquist egy személyben a könyvei szerzője és illusztrátora
is.

Fájdalmas ugyan a nagy művek
tapintatlan átrajzolása, de azt meg kell jegyeznünk, hogy ezek a könyvek
nem a legrosszabb illusztrátorok kezébe kerültek. De mi történt a
népköltészetünkkel, a mondókáinkkal? Füzesi Zsuzsa és Radvány Zsuzsa
kezének nyomait viselik magukon a magyar gyerekköltészet válogatásai. S
szinte reményünk sincs, hogy ezeket a könyveket kiadják majd más
illusztrációkkal is. A történet annyiban is szomorú, mert nincs hiány jó
illusztrátorban. Réber Lászlónak, Pintér Józsefnek, Roskó Gábornak,
Békés Rozinak vagy Bukovics Andreának teljességgel eltérő a képi világa,
de akármelyiküket nagy örömmel látnánk ilyen válogatások díszítőjeként.
Ám úgy látszik, a jelen nem az illusztrátoroknak kedvez. Anyagi okok
miatt vagy képtelen könyvekkel kell megörvendeztetnünk az ifjabb
korosztályt, vagy ízléstelenül agyondíszítettel.

Eredeti
cikk