A
gyermeki agresszivitás tünetei már kisgyermekkorban jelentkeznek, s
ekkor még jó eséllyel kezelhető lenne a probléma. Ha a felnőtt
társadalom dühös, agresszív, akkor persze ezt a mintát veszik át a
gyerekek is. (Forrás: FN)

A
statisztikák szerint a fiatalkorú bűnelkövetők száma az utóbbi években
nagyjából húsz százalékkal megnőtt. 1999-től 2003-ig évente nagyjából
tíz-tizenegyezer ismert eset volt, 2004-ben és 2005-ben már több mint 12
ezer, és azóta – kutatás híján csak sejthető – ez a szám valószínűleg
tovább nőtt. (1997 előtt egyébként 13-14 ezer fiatalkorú bűnelkövetőt
regisztráltak.)

Mivel az utóbbi időben a média is
kiemelt figyelmet fordít az ifjúsági erőszakra, a különböző
tanárverésekre, a diákok egymás közötti durva agressziójára, tovább
erősödik a közvélemény szemében ez a probléma. Egyes esetek – többek
közt a mobiltelefonos videók elterjedésének köszönhetően – hatalmas
indulatokat váltanak ki. Mindenki megoldásért kiált, de a legtöbbször
ezek kimerülnek az adott diák kitiltásában az iskolából, a kerületből,
noha a legkülönbözőbb terület szakemberei állandóan felhívják a
figyelmet, hogy ne indulatból cselekedjenek a döntéshozók, s hogy egy
eltiltás csak látszatmegoldás.

A
munkaügyi tárca keretében működő Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet
(SZMI) szakemberei szerint volna megoldás a fiatalkori erőszak
elkerülésére. Mint Szilvási Léna, az intézet Gyerekesély-projektjének
szakmai vezetője egy sajtóbeszélgetésben kiemelte, a magatartási
problémák kialakulásának tünetei már koragyerekkorban láthatóak. Egy jól
felkészült szakember már a 3-5 éves korú gyermeknél észreveszi azokat,
például a – már akkor is túlzott – agresszivitásáról, vagy épp
ellenkezőleg, a zárkózottságáról, visszahúzódásáról. Ranschburg Jenő a FigyelőNetnek korábban e
tünetek között említette még az ingerlékenységet és az empátia hiányát
is.

Ezek mind jelzik a gyerekkel vagy a
környezetével kapcsolatos problémákat. Orvoslásukkal jó eséllyel
megelőzhető, hogy a gyerekek antiszociális attitűdjei felerősödjenek. E
felismerésen alapul az SZMI Biztos Kezdet-programja, amelynek lényege,
hogy a szakemberek a szülőkkel együttműködve alakítják ki a gyerek
fejlődéséhez szükséges értő, befogadó, pozitív nevelési légkört, a
kölcsönösen élvezhető szülő-gyerek kapcsolatot. Ennek igénye minden
szülőben és gyerekben megvan, tehát a korai életévekben mindez különösen
jól feléleszthető, fejleszthető.

A gyerekek
erőszakos viselkedése csak egy tünet, az őt – családban,
kortárscsoportban, iskolában, tágabb környezetében, médián keresztül –
érő sokféle hatás eredménye. Soha nem lesz egy 16 éves gyerek egyik
pillanatról a másikra agresszív. Szilvási Léna szerint a gyermek
agressziójának jelentése (és ez igaz a médiában bemutatott esetekre is,
hiszen ilyen értelemben a 16 éves is gyerek) minden esetben az, hogy nem
érzi magát elfogadottnak. Az őt körülvevő felnőttek nem vették észre
nehézségeit, nem értették meg. Szükségletei kielégítetlenek maradtak,
vagy egyszerűen rossz viselkedési mintákat lesett el a
környezetéből.