Mária Teréziáról, Magyarország és Csehország királynőjéről, a Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodójáról emlékkönyv született a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiadásában. A díszbemutatón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tartott beszédet, amelyben néhány helyen a történelemhamisítás is megjelenik. Kopcsik István történelemtanárt, a Történelemtanárok Egyletének bizottmányi tagját kértük meg, segítsen helyre tenni a dolgokat. Véleménye szerint Mária Terézia birodalmi felzárkóztató intézkedései a magyar elmaradottságot konzerválták. Magyarország leszakadásának, a centrumból a perifériára lecsúszásának, a ma is érezhető elmaradottságunknak igazából a török megszállás 150 éve, és az utána következő Habsburg megszállás és uralom az alapja.

Amit Semjén Zsolt állított Mária Teréziáról 

A Mária Teréziáról szóló könyv bemutatójáról a Magyar Nemzet tudósított, ebből dióhéjban közöljük a miniszterelnök-helyettes által  elmondottakat: „Mária Terézia a magyar történelem kimagasló személyisége”, aki Semjén Zsolt szerint mégsem kapta meg az őt megillető helyet… …negyven éves uralkodása alatt sikerült megteremtenie a birodalom népeinek olyan szellemi, kulturális, gazdasági prosperitását, amely sokáig példátlan volt Közép-Európában. Semjén rámutatott: „a Mária Terézia uralkodása alatt megvalósuló egység az az egy évszázaddal későbbi Osztrák–Magyar Monarchia előképének tekinthető, amelyik összehasonlíthatatlanul természetesebb történelmi, földrajzi, kulturális és mentalitásbeli egység volt, mint ma az Európai Unió.” …„Megértette az idők szavát és nagyszerű reformintézkedéseket hozott. Gondoljunk az egészségügy, az oktatás területére vagy a jobbágyokkal kapcsolatos intézkedéseire…” 

Kopcsik István leszögezte, a Történelemtanárok Egylete szemléletének alapja, hogy a történéseket csak összefüggéseikben, előzményeikkel együtt lehet értelmezni. Azok ismerete nélkül ugyanis nem lehet megérteni a történteket, és azt, hogy Magyarország hogyan került olyan helyzetbe, amilyenben napjainkban is van. Az összefüggésekből – a körülményektől függetlenül – sem lehet csak egy elemet kiemelni, mert az a történelemhamisítás gyökere. Ezért Mária Teréziát sem lehet csak úgy önmagában kiemelni a történetből, a világi és egyházi magyar arisztokrácia történetének megismerése nélkül.

Semjénnek épp az a fő hibája, hogy kiemel, de túl azon, hogy a kiemelései teljesen ad hoc jellegűek, csak a pozitív dolgokat említi, a dolgok másik oldalát nem világítja meg. Ráadásul egy-két súlyos hamisítás is előbukkan abban, amit előadott. A magyar-osztrák viszonyról pedig végképp rossz és téves dolgokat állít, hisz’ Mária Terézia korszakát véletlenül sem lehet összehasonlítani még az Osztrák-Magyar Monarchiával sem, nemhogy a mai Európai Unióval, hiszen teljesen más történeti korszakokról van szó.

Röviden az előzményekről, és a magyar arisztokrácia szerepéről 

Az Árpád-ház kihalása után az Anjouk kora Károly Róbert uralkodásával kezdődött. Akkor jelentek meg Magyarországon az első bárók, bárói ligák, amelyek állandóan a saját hatalmukért küzdenek, és így gyakran ellenkirályok mellé is rendre fölsorakoznak. Ez a hozzáállás végig megmaradt a magyar történelemben, egészen a Horthy-rendszer végéig. Évtizedekbe került, mire Károly Róbert le tudta győzni a kiskirályokat, megerősítve reformjait, amikre aztán ráépült fiának, Nagy Lajosnak az uralkodása is.

Ezután jött Luxemburgi Zsigmond, aki szintén küzd a bárói ligákkal. Uralkodása alatt Magyarország az európai centrum országok térségébe tartozik. Reformjaival annyira meg tudja szilárdítani a hatalmát, hogy még német-római császárrá is megválasztják. Zsigmond halála után azonban újra indulnak a belső és külső hatalmi harcok. 

Közben az egész világ átalakul

A XV.-XVI. században a teljes világpolitikai nagyhatalmi rendszer újjászerveződik: akkor indulnak a nagy földrajzi felfedezések, a spanyol, portugál gyarmatosítás, akkor kezd kialakulni a globális világpiac. Ez egyben a reformáció és ellenreformáció korszaka is, a török terjeszkedés megerősödésével és ezek együtt, megnehezítik a független Magyarország fenntartásának lehetőségét. Zsigmond halála után három nagyhatalom igyekszik megszerezni a Magyarország feletti fennhatóságot. Az egyik a Habsburg Monarchia, a másik a Jagelló (lengyel-litván dinasztia), a harmadik pedig az egyre erősödő és terjeszkedő Oszmán Birodalom.  

Ebben a helyzetben jön Mátyás király, aki szintén a bárói nagy vagyonra, apja, Hunyadi János birtokaira és hatalmi pozíciójára, és ezáltal belső és nemzetközi kapcsolatokra, elismertségre építve tudja újra létrehozni a nemzeti király alternatívát, de az ország már sokkal gyengébb a zsigmondi Magyarországnál. A központi hatalom megerősítéséért ő is harcokat vív a bárói ligákkal.

Mátyás halála után szétesik a rendszer, jönnek a megerősödő törökök, itt vannak a Jagellók, és itt vannak a Habsburgok. Nem az a gond, hogy melyikük szállja meg Magyarországot, hanem az, hogy igazából egyikük sem tudja megszállni, és így az ország ütköző állammá és állandó harctérré válik több mint 150 évre. Először két, majd három részre szakad. Az ország leszakadásának, a centrumból a perifériára lecsúszásának, a ma is érezhető elmaradottságunknak igazából ez a 150 év és az utána következő Habsburg megszállás és uralom az alapja. 

A magyar arisztokrácia és a klérus ellentmondásos szerepe

Ha megnézzük a nagy magyar arisztokrata családokat, beleértve az egyházi főméltóságokat, érsekeket, püspököket is, mindig vagy az egyik, vagy a másik oldalon álltak. A magyar függetlenséget Szapolyai Jánostól kezdve a Bocskai–szabadságharcon, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségén keresztül, mind török támogatással igyekeztek megtartani. A vallástörténetben ez a kor a reformáció és ellenreformáció, a vallásháborúk időszaka. A történelmi Magyarország területe a reformációnak igen sokféle irányzatát befogadta, ám amikor elindul a katolikus ellenreformáció, ez erőszakos folyamatként megosztja a társadalmat, ami végigvonul az egész török korszakon. 

Mit köszönhetünk a Habsburgoknak?

A Habsburgok 1437 óta törekednek a Magyarország feletti uralom megszerzésére. Nagy részük van a mohácsi csata után az ország ketté, majd három részre szakadásában, Martinuzzi Fráter György meggyilkoltatásában.

Szapolyai János halála után nagy részt vállalnak a megmaradt magyar végvárak fenntartásában, hogy saját területeiktől távol tudják tartani a török hadakat. Folyamatosan igyekeznek gyengíteni a török hűbéres tartományként, de viszonylagos függetlenséggel rendelkező Erdély hazai és nemzetközi befolyását. Legyőzik a török támogatással Thököly Imre által létre hozott felvidéki fejedelemséget.

Amikor lezárulnak a vallásháborúk és a Katolikus Liga a XVII. század végén Habsburg vezetéssel fölszabadítja Magyarországot a török megszállás alól, akkor gyakorlatilag megszállja a felszabadított területeket. Így nem áll vissza Magyarország területi integritása, a Délvidéket leválasztják, mint Határőrvidéket, Erdély sem kerül vissza a magyar korona fennhatósága alá egészen az 1848-as forradalomig. A török háborúk következtében elnéptelenedett területek az udvar és a magyar földbirtokosok által támogatott benépesítése gyökeresen átalakítja Magyarország etnikai arányait: 1842-re a területnek csak 42 százaléka magyar lakosságú. Megkezdi munkáját az Újszerzeményi Bizottság, az udvar ki akarja fizettetni a nagybirtokosokkal a felszabadítás költségeit. Aki ezt nem hajlandó, attól elveszik a birtokokat. Ez vezet aztán az 1703-tól 1711-ig tartó Rákóczi-szabadságharchoz. II. Rákóczi Ferenc francia és orosz segítséggel próbál megszabadulni a Habsburgoktól, gyakorlatilag kimondja a trónfosztást is. A magyar arisztokrácia továbbra is megosztott: az egyik része mellette, a másik a Habsburgok mellett áll.  A spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok elveszítik a spanyol trónt és az európai nagyhatalmak sorában háttérbe szorulnak.

Így jutunk el addig, hogy III. Károly – mivel nincs fiú utóda – a lányát, Mária Teréziát nevezi meg örökösének. Ez a Pragmatica Sanctio, ami viszont szembekerül a kor nagyhatalmi átalakulásával. Ez már egyértelműen a felvilágosodás, az elinduló globális piaci és kapitalista nagyhatalmi átrendeződés és a felvilágosodás korszaka. 

Mária Terézia megítélése

Sok mindent mondanak róla: konzervatív uralkodó, reformuralkodó, konzervatív reformer. Kétségtelen, hogy jelentős belső reformokat kénytelen végrehajtani, hiszen ráébred arra, hogy a nyugat-európai területek gazdasági fejlettségben, ebből következően katonai fejlettségben elhúztak az osztrák Habsburg Birodalom mellett. Mária Teréziának és fiának, II. Józsefnek a története egy felzárkóztatási történet, ezt hívjuk később felvilágosult abszolutizmusnak. 

Mária Terézia 1740-1780-ig uralkodott, 1765-tól közösen a legnagyobb fiával, II. Józseffel. A mérsékelt felvilágosult abszolutizmus időszaka vele indult Magyarországon. Európában óriási küzdelem és hatalmi átrendeződési harc folyik. Ekkor emelkednek fel a poroszok, és előre vetítődik a XIX század nagy kérdése, a német egységet a Habsburg Birodalommal, osztrák vezényléssel – nagy német egység –, vagy a felemelkedő poroszoknak a vezetésével – kis német egység – lehet-e létrehozni. 

Mária Terézia és a magyarok

A magyar nemesség döntő része Mária Terézia mellett sorakozott föl, az osztrák örökösödési háborúban, később a 7 éves háborúban is végig mellette áll. Azt mondják: „Vitam et sanguinem”, „életünket és vérünket”, a magyar rendek 1741-ben ezzel biztosították Mária Terézia királynőt hűségükről. A királynő olyan kiváló tanácsadójával, mint Eusebius von Kaunitz-Rietberg, aki osztrák államférfi és diplomata, elkezdi megreformálni a birodalmat, hogy versenybe tudjon szállni, kiléphessen az elmaradottságból. Ez a modernizáció hozza létre a csehek és az osztrákok majdnem teljes államszövetségét, a birodalom többi részét ennek alá akarják rendelni. Egyetlen kivétel van – a magyar nemességnek az uralkodónő iránti hűsége miatt –, Magyarország különleges helyzetbe kerül a birodalmon belül. Létrejön a klasszikus megkülönböztetés, ami egészen a kiegyezésig fennmarad, vagyis a gazdaságilag sokkal fejlettebb cseh és osztrák örökös tartományok egysége szembenáll a magyarsággal és a többi alávetett népekkel.

Az osztrák Habsburg birodalom az örökös tartományaival, a beolvasztott Csehországgal és a történeti Magyarország területeivel egy etnikailag és vallásilag is hihetetlen módon megosztott birodalom, nagyon sok nemzetiségű, sok vallású, még egyes államrészeken belül is igen vegyes népességű, civilizációjú, etnikumból áll. Ez a helyzet az 1848-49-es forradalom-és szabadságharc – orosz segítséggel történő – legyőzése és a kegyetlen bosszút követő 1867-es kiegyezés után úgy változik, hogy az osztrák és magyar arisztokrácia közösen gyakorolja a hatalmát a többi nemzetiség fölött. A nemzetiségi problémák megoldatlansága – a gyors ütemű, de felemás fejlődés ellenére – egyenesen vezet az I. világháborúig, amit az Osztrák-Magyar Monarchia robbant ki, majd ennek elvesztése egyenesen vezet a monarchia bukásához és a történeti Magyarország széteséséhez, azaz Trianonhoz!

Amiben a miniszterelnök-helyettes téved

Amikor tehát Semjén Zsolt azt mondja, hogy Magyarország Mária Terézia idejében jó helyzetben volt, az annak köszönhető, hogy a királynő védi a magyar nemességet, hálából azért, hogy segítették hatalma megszerzését és megerősítését. Csakhogy a megerősítés egyben egy konzervatív történet is, mert a nemesek a segítség fejében viszont a feudális rendi jogok megtartásának lehetőségét követelik tőle. Ezért van az, hogy a birodalom nagy kancellárjai, Kaunitz, majd később Metternich a magyarok megtörésére, a rendi jogok eltörlésére törekszenek, hiszen a politikai hatalom a rendi nemesi megyékben van. A nemesek ezért ragaszkodnak ezekhez a jogokhoz. Így válik a nemesi megye, a vármegye, a konzervativizmus, de ugyanakkor a nemzeti típusú fejlődés XIX. századi védőbástyájává is egyszerre. Ez már önmagában is egy ellentmondásos folyamat. 

A királynő védi ugyan a magyar nemeseket, de ugyanakkor létrehozza a kettős vámterületet, ami azt jelenti, hogy a Habsburg Birodalomhoz képest a történeti Magyarország még periférikusabb helyzetben van, miután a birodalmon belül az osztrák, cseh örökös tartományokban fejlődik az ipar. Magyarországon a reformok nem az ipar, hanem a hagyományos mezőgazdaság fejlődését támogatják. A kettős vámterület pedig még tovább gyengíti a magyar polgári fejlődést, a 150 éves török uralom után.

A Habsburg Birodalom felzárkóztatásához azonban Mária Terézia pozitív reformokat is bevezetett. Az úrbéri rendelete például szabályozza és egységesíti a magyar jobbágyok földesúri terheit. Persze, földeket nem ad a jobbágyoknak, a terheket pedig azért egységesíti, hogy a központi adókat ő tudja beszedni, és ne a földesurak vigyenek el minden megtermelt értéket a birtokokról, jusson a központi hatalomnak is. Mária Teréziának az oktatási reformok is nagyon fontosak, ezért elrendeli az állami oktatást, amiben van nyelv- és szakmaismeret is. Igaz, az állami közoktatásban a papoknak óriási szerepük van, és természetesen kötelező a hittan, de már világi iskolarendszer alakul ki, ami nagyon fontos a jobbágyság polgárosodási folyamatában, illetve a modern gazdaság kialakulásában. 

Mária Terézia öröksége feketén fehéren

Az oktatás modernizálása, a parasztok terheinek rögzítése, a magyar nemességgel való kiegyezés egy stabil erős monarchiát hoz létre. Szilézia elvesztése ellenére, 40 év alatt több mint 30 százalékkal nagyobb az össznépesség, az állami bevételek több mint 22 millió forintról 50 millióra emelkednek. Magyarország ugyan kiemelt, de ugyanakkor alárendelt állapotban van a birodalmon belül. A birodalom egységesítése megmerevíti, lelassítja a magyar fejlődés, a polgárosodás lehetőségét. 

Mária Terézia a felvilágosult eszmeiség nevében egy olyan felzárkózási törekvést hajt végre, ami megpróbálja az osztrák monarchiát újra a centrumba, nagyhatalmi térséggé emelni, ez részben sikerül is neki. Fejlettségben azonban a Habsburg monarchiában óriási etnikai, civilizációs és területi eltérések vannak. Amikor a magyar nemességnek sikerül megvédenie viszonylagos önállóságát a monarchián belül, az egyrészt pozitív, másrészt negatív, mert a fejlődés gátja. Mária Terézia pozitív intézkedéseinek és kiváló házasodási politikájának a következménye az, hogy az európai nagyhatalmi politikában nagyobb szerepet tud játszani a Habsburg Monarchia. Fia, II. József további felvilágosult abszolutista felzárkóztatási kísérlete – többek között a magyar arisztokrácia ellenállása miatt – kudarcot vall és a francia forradalom után az udvar visszazár a feudális abszolutista modell felé, egyre jobban elmaradva a sokkal gyorsabban polgárosodó európai hatalmakhoz képest, a nemzetállamok születésének időszakában. Ekkor a Habsburg Monarchia már másodrangú közép-európai hatalommá válik, amely a kényszer-kiegyezés utáni gazdasági fejlődéssel sem képes fölzárkózni a nagyhatalmak mellé.

Forrás

---

Ha ezután is olvasna a történelemről, a történelemtanításról szóló cikkeket, segítse munkánkat!