Szikra,
bányászlámpa és színpadi smink a nyolcadik majálison
(Forrás:
Népszabadság)

Már a látogatók
megérkezte előtt is szinte zsúfolásig megtelt a Nemzeti Múzeum kertje. A
nyolcadik alkalommal megrendezett Múzeumi Majálison hetvennél is több
közgyűjtemény, valamint jó néhány örökségvédelemmel foglalkozó szervezet
– például a néhány hónapja alakult Tájházszövetség – állította föl
sátrát. Ráadásul ezúttal tétje is volt a sátorverésnek: a látogatók
szavazhattak ugyanis a legigényesebben kialakított sátorbelsőre és a
legélvezetesebb programot kínáló múzeumra.

Bár a sátor műfajában az adott keretek között nehéz
kiemelkedőt alkotni, a házigazda Nemzeti Múzeum például impozáns
építményt alakított ki ponyvából. A többiek elsősorban a programokkal
igyekeztek kitűnni: a Múzeumkertben sétáló lépten-nyomon festegető,
gyurmázó, agyagozó vagy épp bábozó gyerekekbe
botlott.

A Bakonyi
Természettudományi Múzeum asztalánál állatfigurákat lehetett élethű
színre festeni, a Magyar Televízió Múzeuma pedig egy negyvenéves kamerát
állított fel a kertben, azon gyakorolhatták a látogatók az operatőr
mesterségét. A Kresz Géza Mentőmúzeum sátránál egy bábu várta, hogy
lélegeztessék, míg a színháztörténeti gyűjtemény szakembereitől bárki
szakszerű színpadi sminket kaphatott. A salgótarjániak bányászlámpákat
hoztak, a tardiak hímzéseket, a székesfehérváriak sok-sok fém
italosdobozt. (No meg könyveket és füzeteket az alumíniumiparról.)
Lehetett emellett írógépen kopácsolni, egy tekerőmasinával szikrát
fejleszteni, és persze vásárolni, a csiszolt ásványoktól a csodás
kalácsokig gyakorlatilag bármit.

Nem
véletlen, hogy a Múzeumi Majálist köszöntő beszédében Hiller István
kulturális miniszter arra hívta föl a figyelmet: a jövő generáció itt,
ezekben a múzeumokban találkozik és ismerkedik meg a múlttal, és ezért
rendkívül fontosak a kistelepülések gyűjteményei, akárcsak a
helytörténeti kiállítások. Jelentőségüket az is mutatja, hogy a Pulszky
Társaság hagyományos Az év múzeuma pályázatán a budapesti Postamúzeum és
a kalocsai Viski Károly Múzeum mellett a herendi Porcelánművészeti
Múzeum és a marcali Városi Helytörténeti Múzeum is fődíjat
nyert.

Az egy-, illetve félmillió
forintos fődíjakat biztosító Nemzeti Kulturális Alapprogram igazgatója,
Harsányi László ugyanakkor elmondta: meghívták a Múzeumkertbe azt a
100-150 legnagyobb vállalkozást is, amelyek járulékaikkal mintegy
hétmilliárd forinthoz juttatták az NKA-t. Szerették volna ugyanis, hogy
vezetőik a saját szemükkel lássák, mire fordítják – többek között – a
pénzüket.

Az idei Múzeumi Majális
számos hagyományos programot kínált. Voltak színpadi előadások és
koncertek, ingyen lehetett megtekinteni a Nemzeti Múzeum kiállításait,
szerveztek tárlatvezetéseket. Újdonság volt ugyanakkor, hogy például a
Néprajzi Múzeum, a Bélyegmúzeum és a nagytétényi kastély külön
programokkal várta a látogatókat, és majálist tartottak a Petőfi
Irodalmi Múzeumban, megünnepelendő, hogy a gyűjtemény visszakapta a
Károlyi-palotát. Az idén először vidéki múzeumok is csatlakoztak a
kezdeményezéshez: Tatabányán kovácsműhely-bemutatót, Gödöllőn pedig
irodalmi túrát tartottak. Miskolcon fotókiállítást nyitottak meg, míg
Tápiószelén a tajtékpipa-faragásról hallhattak az
érdeklődők.

A Magyar
Természettudományi Múzeum kissé molyette barnamedvéje ugyancsak az
állandóságot képviselte a nyolcadik majálison. Mint mindig, most is
barátságosan köszöntötte a Múzeumkertbe látogatókat. Odabent, a sátorban
azonban már a jövőről is szólhattak a gyűjtemény gazdái: az
„átalakulásokat” bemutató, forgatható táblákon nemcsak a szarvasbogár, a
gyepi béka és a nappali pávaszem fejlődését mutathatták be, hanem azt
is, hogy immár belátható időn belül európai színvonalú épülethez jut az
intézmény. A tervek szerint a döntés megszületésének tizedik
évfordulóján, 2004 októberében megnyithatják a hajdani Ludovika
Akadémián a múzeum új közönségforgalmi tereit.