Tavaly
májusban az összes idén érettségiző, akkor még 11. évfolyamos diák
próbaérettségit tett: emelt vagy középszintű dolgozatot írt az öt
kötelező vizsgatárgy – magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem,
az idegen nyelvek közül az angol és a német –
valamelyikéből.

A középszintű dolgozatokat az iskolákban értékelték. A
nemek, illetve az adott tantárgy félévi osztályzatok szerint –
reprezentatív módon kiválasztott mintába – bekerült dolgozatokat az
Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) Követelmény- és
Vizsgafejlesztő Központja által felkért tanárok
minősítették.

Az emelt szint írásbeli munkáit az OKÉV
által szervezett és működtetett regionális bizottságok értékelték. A
próbaérettségik eredményeiről, a feladatok megoldásának tapasztalatairól
Horváth Zsuzsanna, Kaposi József és Lukács Judit készített jelentést.
Az Országos Közoktatási Intézet honlapján (http://www.oki.hu) olvasható
tanulmánynak most a magyarnyelv- és irodalomvizsgákra vonatkozó részét
foglaljuk össze.

A középszintű próbaérettségi
szövegértési feladatsora a közvetítő nyelvek és az anyanyelv viszonyával
foglalkozott a demokratikus nemzetközi kommunikáció összefüggésében. A
kérdések a szöveg szerkezetére, jelentésrétegeire, a szerző
álláspontjának értelmezésére irányultak. A diákok számára könnyebbnek
bizonyult a szöveg információtartalmainak „újraírása”, azaz a szövegből
közvetlenül kiolvasható válasz megfogalmazása, mint az önálló
gondolkodást, reflektálást kívánó művelet. A vázlatírási feladat szintén
alacsony átlaga elgondolkodtató, tekintettel arra, hogy e tevékenység
bármely tanulási forma egyik alapművelete, a szöveg egyfajta
összegzése.

Három szövegalkotási feladat is volt.
Ennél a feladatnál különösen a cím kommunikatív szerepének magyarázata
és a szöveg kulcsfogalmának számító, a nyelvhasználatra vonatkozó
globalizmus értelmezése okozott nehézséget. A szövegalkotási
feladatoknál az újnak számító érvelés és összehasonlító elemzés
népszerűbbnek bizonyult a hagyományos műelemzésnél. A pénz szerepét
(motívumát) középpontba állító érvelési feladat kifejezetten motiválta a
diákokat. Kevesebben választották viszont az evokációt (a hagyomány mai
megidézését) képviselő 1997-es Orbán Ottó-alkotást, illetve Ady Endre
és Juhász Gyula egy-egy művének összehasonlító
elemzését.

A szövegalkotást három főbb szempont
alapján értékelik. A tartalom, a szerkesztés és a nyelvhasználat
minősége között körülbelül 12 százaléknyi eltérés mutatkozott. Úgy
tűnik, a szerkesztés (szerkezeti felépítés, logikus, meggyőző
gondolatvezetés stb.) – bár erősen összefügg a tartalom megítélésével –
az értékelők szerint sikeresebb, mint a tartalmi kidolgozottság. A
nyelvhasználat minősége viszont az értékelésben „elválni látszik” a
helyesírástól, bár az adott téma nyelvi kidolgozásának szintje nem
független a hibapontok számától. Az értékelők megjegyzései szerint
sikeresebb lehetne a szövegalkotás, ha a vizsgázók a feladatban
megjelölt szempontok és tevékenységek szerint alkotnák meg írásművüket.
Különösen az érvelési feladatban volt jellemző a bizonyító erejű
irodalmi példák említésének hiánya.

A középszint
teljes elérhető pontszáma (száz pont) a szövegértés (40 pont) és a
szövegalkotás (60 pont) pontszámaiból áll össze. A legtöbb vizsgázó
21-40 pontot ért el, azaz 50 százalék alatti teljesítményt nyújtott (a
helyesírás miatti pontvesztés nélkül). A diákoknak mintegy hét százaléka
nem ért el tíz százalékot sem. Vagyis ha „élesben ment volna a játék”,
megbukott volna. A helyesírási hibák miatti pontvesztést is figyelembe
véve még rosszabb a helyzet (a hibák számától függetlenül maximum 15
pontot lehetett levonni). A 0-10 és a 11-20 pont közötti teljesítményt
nyújtók igen sok helyesírási hibát is elkövettek, sőt a nehezen
olvasható íráskép is jellemző volt rájuk. A helyesírás miatti
pontvesztés így 15 százalékkal is növelheti a tíz százalék alatt
teljesítők, azaz a bukottak arányát.

A diákok számára
könnyebbnek bizonyult a szöveg információtartalmainak „újraírása”, azaz
a szövegből közvetlenül kiolvasható válasz megfogalmazása, mint az
önálló gondolkodást, reflektálást kívánó művelet. A vázlatírási feladat
szintén alacsony átlaga elgondolkodtató, e tevékenység bármely tanulási
forma egyik alapművelete.

A próbaérettségin produkált
összteljesítményt összevetve a 11. évfolyam első félévében kapott
osztályzatok átlagával, megállapítható, hogy minden osztályzatcsoport
szerepel mindegyik pontcsoportban. De a jó és a jeles nagyobb eséllyel
jelenik meg a magasabb teljesítményűek között, az elégséges érdemjegyűek
nagy valószínűséggel kerülnek az alacsony pontcsoportba. Az iskolai
osztályzatoknak ugyanakkor csekély előrejelző értékük van a
vizsgateljesítményekre vonatkozóan (tekintettel az iskolai értékelés
eltérő módjára).

Az emelt szintű írásbeli
feladatsorával elérhető száz pont a nyelvi-irodalmi-műveltségi
feladatsorból (40 pont), egy mű értelmezéséből (25 pont), egy reflektáló
kifejtésből (20 pont) és egy, a gyakorlati írásbeliséget vizsgáló
feladatból (15 pont) tevődött össze. A legtöbb vizsgázó 21-40 pontot ért
el, azaz 50 százalék alatti teljesítményt nyújtott (a helyesírási
hibapontok levonása nélkül).

Az irodalomtanítás egyik
alapvető szövegére, Az ember tragédiája egyik részletére irányuló
kérdések – a 2003-as hasonló nyelvi-irodalmi-műveltségi feladatsorhoz
képest – több kreatív elemet tartalmaztak. A klasszikusnak számító „egy
mű értelmezése” feladattípus Berzsenyi Dániel kapcsán az eredetiség
kérdését adta szempontul, egy provokatív 1997-es szöveg az irodalmi
művek „szavatossága” kapcsán önálló állásfoglalásra, vitára vagy
egyetértésre késztette a vizsgázót a reflektálásfeladatban. A
„gyakorlati írásbeliség” egy mai élethelyzetet jelölt meg feladatul
(Nemzedéki kommunikációs konfliktusok kezelése egy iskolai
klubban).

A nyelvi-irodalmi-műveltségi feladatsor
átlaga 64,5 százalék lett, ez az elemzők szerint az elvárhatónál jobb
eredmény. A diákok meglepő módon rosszabbul teljesítettek az „egy mű
értelmezése” feladatban, mint az újnak számító „reflektálás” és
„gyakorlati írásbeliség” feladatokban. E két utóbbi feladatnál
lényegesen alacsonyabb a 0-10 pontcsoportba, tehát a bukottak közé
tartozók aránya. Az elemzők szerint az eredmény ezeknél a feladatoknál –
újszerűségük, kreatív és önálló gondolkodást, kifejtést igénylő
jellegük miatt – elfogadható.

Az emelt szintű vizsgát
választók 11. évfolyamos első félévi osztályzatait alapul véve látható,
hogy – a középszinthez hasonlóan – minden teljesítménytartományban
előfordul minden osztályzatátlagú diák, de a jó megoldásokra a jó és a
fölötti minősítésűeknek van nagyobb esélyük.

A
tanulmány összeállítói szerint mérvadó problémának tűnik a helyesírás
értékelése (összhangban a 2001-es teljes körű, a magyar nyelv és
irodalom írásbeli dolgozatok nyelvi minőségéről adott OKÉV-vizsgálat
jelentésével). A 11. évfolyamosok írásbeli munkáiban a vártnál nagyobb
arányú volt a helyesírási hibák miatti pontvesztés (középszinten és
emelt szinten 15-15 százaléknyi elégtelent eredményezett). Ugyanakkor a
helyesírás minősége nem függ össze szorosan a nyelvhasználat
minőségével, ahogyan ezt ez utóbbi 42,43 százalékos középszintű eredmény
jelzi.

Mindezt figyelembe véve módosították a
2005-ös írásbeli érettségi vizsga javítási-értékelési útmutatójának
helyesírásra vonatkozó részét: 30 hibapontért lehet majd 15 vizsgapontot
levonni, ennél nagyobb számú hibaponthoz arányos levonási rendszer
társul. A vizsgán egyébként helyesírási szótárt is lehet majd
használni.

A tanulmány összeállítói hangsúlyozzák: a
próbaérettségi eredményeinek vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a
tanulók külön nem készültek a tesztvizsgára. Úgy tűnik, a feladatok
megoldásának nem volt igazi tétje számukra, hiszen eredményeik nem
számítottak bele az év végén kapott érdemjegyekbe. Jellemző volt az is,
hogy – a dolgozatokon feltüntetett beadási időpontok szerint – jóval
előbb befejezték a munkát, nem használták ki a rendelkezésükre álló négy
órát.

Viszonylag sokan el sem kezdték vagy
félbehagyták a munkát, középszinten például 5,6 százaléknyi nullás
dolgozat született.