Római császár inspirálhatta Arthur király legendáját
2009. november 12. csütörtök, 0:00
Egy
római kori lovassági lándzsa fején a kutatók egy olyan miniatúrát
fedeztek fel, amely azt bizonyítja, hogy Arthur király története
Carausius ellencsászár (i.sz. 286–293) korából származhat, és a legendás
uralkodót is a rebellis hadvezérről mintázhatták. (Forrás:
Múlt-kor)
David Xavier Kenney kutató
az angliai Norfolkban talált, 2-3. századi lándzsa fején különleges
ábrázolást, egy kőbe döfött kardot azonosított. A lándzsahegyet Marcus
Aurelius Mausaeus Carausius, a mai Belgium területéről származó
ellencsászár győzelmi ajándéknak készíttette a római-kelta Mars Camulos
háborús istenségnek, akit egyébként is kedvelt, hiszen a mai Colchestert
is utána nevezte el (Camulodunum). Kenney szerint ezek szerint
Carausius lehetett Arthur, míg ez utóbbi város a legendák
Camelotja.
Carausius azért válhatott
hőssé mind a britonok, mind az északi gallok között, mert fellázadt
Maximianus társcsászár ellen, aki ki akarta őt végeztetni. Ennek azonban
anyagi okai voltak: Maximianus császár, miközben a germán törzsek
elleni hadjáratokkal volt elfoglalva, Carausiust bízta meg az északi
flotta irányításával, illetve a kalózok legyőzésével. Carausius
adminisztrációja azonban bizonyos pénzügyi szabálytalanságokat követett
el. A hadvezér, hogy elkerülje a büntetést, császárnak kiáltotta ki
magát és átvette Britannia és Észak-Gallia felett az
uralmat.
Mivel Maximianust még
mindig a germán fenyegetés kötötte le, ezért a frissen kinevezett
Constatius Chlorust küldte Carausius ellen. Constantius Chlorus előbb
visszafoglalta Galliát, s 293-ban már átkelőben volt Britanniába, amikor
hírét vette, hogy Carausius testőrhadának parancsnoka, Allectus
meggyilkolta az ellencsászárt. A lázadást azonban a rómaiaknak csupán
296-ban, Allectus legyőzésével sikerült leverniük
Britanniában.
És hogy mi köze van
mindennek Arthur királyhoz? Camulost elsősorban a belga remi törzs
imádta, ahol az istenség legfőbb attribútumai egy, a Grálhoz hasonló
kupa, egy mágikus penge, és egy Artornak nevezett újjászületési rítus
voltak. Kenney szerint a császár önállósulási törekvései, az általa
behozott rítusok, és bukásának története megmaradhattak a köztudatban,
és később ezekből formálódhatott ki a legenda.