Kiállítás
a Centrális Galériában
(Forrás: Népszabadság)

Ezzel a címmel nyílt kiállítás
csütörtökön a Nádor utcai Centrális Galériában. A Nyílt Társadalom
Archívum tárlata elsősorban nem a magyar történelem, hanem a magyar
történelmi tudat tragédiájának bemutatásához igyekszik hozzájárulni. Az
archívum Auschwitz tragikus sorsú emlékezetét, nem pedig az auschwitzi
tragédiát idézi föl. A kiállítás eredeti forgatókönyvek, dokumentumok és
reprodukciók segítségével alkotja újra az 1965. és 1980. évi hivatalos
magyar Auschwitz-kiállításokat, és megmutatja azt is, mit takart (el) a
hivatalos történetírás. A két kiállítás – változó mértékben –
mindenekelőtt a kommunisták által vezetett antifasiszta ellenállás
mítoszát tárta a látogatók elé. Az 1965. évi kiállítás 120 paneljéből
mindössze tíz tablón szerepeltek a zsidó deportálás képei.

A meggyilkolt zsidó és cigány
származású magyar állampolgárokat kommunista mártírokkal
helyettesítették a kiállítások rendezői, ideológusai és cenzorai. A
Centrális Galéria egymás mögé helyezett paneleken rekonstruálja az
eredeti kiállításokat, az elhúzható panelek mögötti dokumentumokon
sejlik föl a kimondhatatlan, kibeszéletlen titok, az 1945 és 1989
közötti Magyarország közös szégyene: a tovább élő antiszemitizmus, a
kölcsönös gyanakvás, a megtagadott zsidó identitás, az anticionista
koncepciós ügyek, a túlélők szerepvállalása az 1945 utáni politikai
rendszerben, a közveszélyes öncsalás. A kiállítás a hamis felszín
alatti, máig tartó szörnyű zavarra és zavarodottságra kíván
rámutatni.