Kisebb
tanári fizetés, ingyen lakás a nagycsaládosoknak, osztálytermi reklám
pénzügyi támogatásért cserébe – idén ilyen módszerekkel próbálják
megmenteni iskolájukat a kistelepülések és kisvárosok. (Forrás:
[origo])
Dóc, Medgyesbodzás,
Bankfalu – ezeken a kistelepüléseken szeptembertől már biztosan nem
kezdődik meg a tanítás. Ugyan arról még becsült adat sincs, hogy a tanév
végén hány iskola zárja be végleg kapuit, nem ad okot a bizakodásra a
csökkenő gyereklétszám: 2000 óta évente húszezerrel csökken az általános
iskolások száma, és a tendencia várhatóan ebben az évben is folytatódni
fog. „Az sem jó jel, hogy a kormány válságkezelő programjában szerepel
egy olyan pont, hogy az önkormányzati kiadások csökkentése. Még nem
tudhatjuk, hogy ez pontosan mit takar, de sajnos az önkormányzati
forráselvonásoknak rendszerint az oktatási és szociális intézmények
látják kárát. Attól tartok, van okunk azt hinni, hogy ebben az évben is
sok iskola szűnik majd nem” – mondja Kerpen Gábor, a Pedagógusok
Demokratikus Szakszervezetének elnöke. A kistelepülések és kisvárosok
ezért már most iskolamentő akciókba fogtak – kérdés, hogy mekkora
sikerrel.
„Mindent megpróbálunk,
hogy a mi iskolánk ne szerepeljen a bezárt intézmények listáján” –
mondja Gyimesi István, a bicskei Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi
Szakközépiskola igazgatója. A tizenegyezer lakosú, Fejér megyei kisváros
egyetlen középiskolája nem a csökkenő gyereklétszám, hanem a
kedvezőtlen finanszírozás miatt került bajba: a megyei önkormányzat idén
huszonöt-harminc százalékkal, vagyis huszonöt-harmincmillió forinttal
kevesebb támogatást biztosít az intézménynek, amely már korábban is
komoly adósságokat halmozott fel. Tavaly a villanyt akarta kikapcsolni a
szolgáltató az épületben, nemrég pedig egy tízmilliós tartozás miatt
felfüggesztették a gázszolgáltatást. Az igazgató becslése szerint az
iskolának harmincmillió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy kifizessék
az összes tartozásukat.
„Amikor nyilvánvalóvá vált,
hogy az iskolának valahonnan pénzt kell szereznie, összehívtuk a
szülőket, a tanárokat és a diákokat, és megpróbáltunk együtt átgondolni,
hogy hogyan tudnánk ennyi pénzt összegyűjteni. Az egyik szülői
értekezleten az az ötlet merült fel, hogy reklámhelyet biztosítunk a
tantermeink falán azoknak a cégeknek és vállalkozóknak, akik anyagilag
támogatják az iskolát” – magyarázza Gyimesi István. A diákok vállalták,
hogy fellépéseiken viselik a cégek logóját, és hogy ingyen elvállalják a
szórólapos munkákat, de jótékonysági koncertet és huszonnégy órás
előadássorozatot is rendeznek az iskola javára. „Szerencsére már vannak
érdeklődő cégek, velük már folynak a tárgyalások. Nem is merek arra
gondolni, hogy mi lesz, ha nem sikerül az akció. Sikerülnie kell” –
mondja az igazgató.
A Tolna megyei
Felsőnyéken máshogy védik az iskolát. A pedagógusok márciustól önként
lemondtak étkezési hozzájárulásukról, a túlórákért kapott juttatásuk
feléről, és ingyen foglalkoznak délutánonként a napközisekkel, így
mindannyian tizenöt-húszezer forinttal kevesebbet visznek haza – mindezt
azért, hogy csökkentsék az iskolai kiadásokat. „Ez egy kényszer szülte
lépés volt, mert nagyon szeretnénk, ha a falu diákjainak nem kellene más
településre ingázniuk” – mondja Simon Gábor igazgató.
A felsőnyéki általános iskola három éve vesztette el
önállóságát, azóta tagiskolaként oktatják a diákokat. Akikből egyre
kevesebb van. Míg öt évvel ezelőtt több mint százhúsz tanulójuk volt, ma
már alig kilencven gyerek jár a felsőnyéki intézménybe. Igaz, sok
falusi iskolával ellentétben itt minden évben tudnak indítani első
osztályt. „Összesen hatmillió forinttal csökkentettük az iskola
költségvetését, így az önkormányzat segítségével és a
pedagógusok felajánlásával egy ideig helyben maradhat az oktatás. De ez
is csak átmenetileg enyhíti az anyagi gondjainkat, ha nem találunk más,
hosszútávú megoldást, a diákoknak pár éven belül Iregszemcsére kell majd
átjárniuk” – mondja Simon Gábor.