Egyre
radikálisabbak a magyar fiatalok: közülük is elsősorban az egyetemisták.
A civil szféra erőtlensége és az internet robbanásszerű terjedése miatt
a hangjuk is egyre erősebb.
(Forrás: Népszabadság)
Az egyetemisták több mint hét százaléka részt
venne nem engedélyezett politikai tüntetésen, sztrájkban, 3,3 százalékuk
pedig nem rettenne vissza a köz-, illetve a magántulajdonban való
kártételtől sem – ez derül ki a Felsőoktatási Kutató Intézet
felméréséből. A vizsgálatot vezető Gábor Kálmán szociológus szerint az
adatok egyértelműen mutatják, hogy a fiatalok politikai cselekvésmintái
egyre radikálisabbak az utóbbi időben.
– A tavaly szeptember-októberi eseményeket a társadalom
nagy része értetlenül szemlélte, pedig egy folyamatról van szó, amely
már a kilencvenes évek közepétől kezdve megfigyelhető – fogalmazott
Gábor Kálmán. Ekkor ugyanis konzervatív értékfordulat következett be: a
fiatalok értékrendjében egyre inkább megjelent a család, a nemzet és az
állam fontossága.
Az erőviszonyok
azonban még kiegyensúlyozottak voltak, a fiatalok hasonló arányban
vallottak konzervatív, baloldali és liberális értékeket. Az
ezredfordulón viszont jelentős többségbe kerültek a Fidesszel
szimpatizálók, ezzel egyidejűleg fokozatosan teret nyertek a fiatalok
körében a radikálisabb pártok is. A MIÉP támogatottsága például még a
Sziget fesztiválon részt vevők körében is 4,5 százalék volt 2001-ben,
holott a szigetlakók köztudottan toleránsabbak az átlagnál – mutatott rá
a szociológus.
Ma az elsős
hallgatók 15 százaléka a Fidesszel szimpatizál: figyelemre méltó
ugyanakkor, hogy 1,6 százalékuk a nagyobbik ellenzéki párttal együtt
említette a Jobbikot, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, a Vér és
Becsület Egyesületet. (Az MSZP, illetve az SZDSZ népszerűsége az
elsősök körében 6,2, illetve 2,3 százalék.)
Az értékrend változásával egyidejűleg figyelhető meg a
fiatalok radikalizálódása, és egyre intoleránsabbá válása – közölte
Gábor Kálmán. Ma minden harmadik fiatal elutasítja, hogy a szomszédja
roma származású legyen, zsidókkal 10-ből egy fiatal nem szívesen lakna
együtt.
Gábor Kálmán szerint ennek
több oka is van. – A globalizáció kihívásait egyre inkább érzik a
fiatalok, akik az ifjúsági szakasz kitolódása (a tovább tartó tanulás)
miatt egyre később állnak munkába, és válnak önállóvá. Magyarország
felkészületlenül lépett be az Európai Unióba is – véli a szociológus. – A
fiatalok és a civil szervezetek vezetői nem beszélnek nyelveket, így
nem tudják kihasználni a mobilitási programokat, és nem tudnak
megismerkedni más országok kultúrájával. Trianon máig kibeszéletlen
következményeivel együtt mindez komplett ideológiát ad a fiatalok kezébe
– fogalmaz a kutató.
Gábor Kálmán
megjegyezte: még mindig egy szűk radikális csoportról beszélhetünk, a
fiatalok általában kevésbé radikálisak, mint az egyetemisták. (Az
Ifjúság 2004 című, a 15-29 éves korosztályt érintő kutatás szerint a
fiatalok 3,5 százaléka venne részt nem engedélyezett politikai
tüntetésen vagy sztrájkban, 2,8 százalékuk pedig köz- vagy
magántulajdont sértő kártevésben.)
Ez a szűk csoport azonban az internet robbanásszerű
terjedésével egyre jobban tudja hallatni hangját, így ők így valamelyest
véleményformálókká válnak. A világhálót a legnagyobb arányban ugyanis
éppen a legiskolázottabb csoport használja. Orosz vizsgálatok pedig azt
mutatják, hogy a nacionalista és a szélsőjobboldali fiatalok a
világhálót használják a kommunikációra és a
szervezkedésre.
Gábor Kálmán szerint
ezek a trendek egész Kelet-Európára jellemzőek, Nyugat-Európában
viszont más a helyzet. Németországban például az utóbbi években a
fiatalok radikális cselekményeinek csökkenése figyelhető meg. Ott
ugyanis – a magyarországi helyzettel ellentétben – erős a civil szféra, a
fiatalokat pedig nem hagyják magukra.