Ráció… – felvilágosodás… – történelem… – rendszerváltás… (személyes élmény…) – (többek között) PDSZ… – Ráció. Elnézést e szubjektív asszociációs sorért. Bízom benne, hogy megbocsátható ez egy történelemtanárnak (aki a PDSZ indulásakor a közös ügyért „szurkolt”).
Ráció – a józan ész tisztelete. Valóban: ezzel a gondolattal kezdtük 1988-89-ben. Próbáljuk – egyszerű gyakorló tanárként – megtenni azt az oktatásért, iskoláinkért és diákjainkért, amit az ésszerűség megkíván. A szakmaiság, a tisztesség, a felkészültség, az autonómia alapján.
Amint köztudott: a néhány hónappal korábban megalakult PDSZ egyik rendezvényének szünetében 1989 februárjában vetődött fel a Történelemtanárok Egylete (TTE) megalakításának gondolata. Érthető módon (főként ezekben az években) a két szervezet tagsága között jelentős átfedés is megfigyelhető. Természetes, hogy a közös indulás a későbbi munkára is hatással volt. A TTE rendszeresen eljuttatta állásfoglalásait, konferencia-ajánlásait a Rációnak. Örömünkre (s reméljük: kollégáink hasznára) a Ráció ezeket rendre közölte. Ugyanakkor a PDSZ képviselői, illetve a Ráció szerkesztői eljöttek rendezvényeinkre, konferenciáinkra.
A gyakorló tanárnak – úgy vélem – nagyon fontosak a dokumentum-jellegű közlések (törvényrészletek, állásfoglalások, jogszabály értelmezések stb.)- Ugyanakkor egy szervezet életében lényeges, hogy újságjában az adott szervezet munkáját minél jobban bemutassa. E feladatokat a Ráció egyaránt ellátja. Jómagam azonban – s ez talán megbocsátható – legszívesebben a Ráció riportjait olvasom. Egy-egy riportból a nyilatkozó arcéle is felvillan, így nem csupán egy-egy fontos szakmai témáról esik szó, de (szerencsés esetben) a megnyilatkozó emberi is megismerheti az olvasó.
Hogyan tovább ? Csak bátran. S ha megengeditek: próbáljátok még „élőbbé” tenni az újságot. Szívesen olvasnék gyakrabban vitát, tudósítást, netán (az iskoláról, oktatásról, tanárokról és diákokról szóló) viccet. S a többit: a 100. számban…
Miklósi László (Megjelent: A PDSZ Ráció c. újságának 50. számában)