Bolgár
régészek a balkáni ország középső részén páratlan archeológiai leletekre
bukkantak. Feltételezéseik szerint Európa legrégebbi fémműveseit
találták meg Dzsuljunica környékén.
(Forrás: National
Geographic)

Az Európa területén
megmunkált legrégebbi fémekre bukkantak bolgár régészek Bulgária középső
részén, Dzsuljunica falu közelében. Az archeológusok egy korai
neolitikus (újkőkorszaki) falut tártak fel, amikor rátaláltak a
leletekre.

A leletek kora 8000 év.
Három fémdarabról van szó, amelyek a hidegen történt megmunkálás jeleit
mutatják. E darabokat ugyanis szemekké (alighanem lánc- vagy
gyöngyszemekről van szó) alakították át. A rendkívüli jelentőségű
leletek új irányt szabhatnak a(z írott) történelem előtti népek
kutatásának Bulgáriában, pontosabban a mai Bulgária
területén.

A most megtalált
bulgáriai megmunkált fémdaraboknál csak egyetlen helyen bukkantak
régebbi fémművesség jeleire: ez pedig Anatólia – a mai Törökország
ázsiai része –, ahol 11 ezer éves darabokat azonosítottak az
archeológusok. Más források szerint a kelet-anatóliai rézművesség
kilencezer éves, de az mindenképpen bizonyos, hogy ezer évvel
mindenképpen megelőzték még a most felfedezett bulgáriai leleteket
is.

Bizonyos források szerint
egyébként Jerikó egyik legrégebbi rétegében, tehát a későbbi Palesztina
területén is találtak rézhasználatra utaló nyomokat. A jerikói rétegek
kora kissé bizonytalan, de vannak olyan feltételezések, hogy a Kr. e.
8-9. évezredre datálhatóak, vagyis a törökországi leletekhez hasonló
korúak. A jerikói rézleletek tehát nem egyértelműek, s minthogy
egyébként a világ ezen egyik legrégebbi települése sem Európában van,
kontinensünkön ily módon mindenképpen elsőnek számít – mai tudásunk
szerint – a most megtalált bulgáriai lelőhely.

A bulgáriai leleteket frissen feltáró régész, Nedko
Eleneszki szerint a megmunkált rézszemek azt igazolják, hogy sok ezer
évvel ezelőtt is már intenzív kapcsolatban állt egymással Ázsia és a
Balkán-félsziget lakossága. Ekkoriban (mármint 8000 évvel ezelőtt) már
tudni lehetett Ázsiában, hogy a rezet meg lehet munkálni, s ez még a
neolitikumnak (az újkőkornak) arra a szakaszára tehető, amikor még a
kerámiák meg sem jelentek. Ezt a periódust egyébként nevezik
kalkolitikumnak, vagyis kőrézkornak is.

Ázsiában fordult elő egyébként először, hogy a rezet
megolvasztották. Ez körülbelül Kr. e. 3800 körül történhetett Irán
területén. Ugyanakkor ebben az időszakban, pontosabban Kr. e. 4000
tájáról a Balkánon találtak jeleket az első rézbányákra is (Rudna Glava
környékén). A Balkán-félsziget tehát a rézművesség egyik tradicionális
központja lehetett. (Rézbányászat rendkívül korai felbukkanásáról
számolnak be az archeológusok a Sinai-félszigeten, Afrika és Ázsia
határvidékén, a Vörös-tenger közelében is, de ezek a balkáni leleteknél
200 évvel fiatalabbak, Kr. e. 3800-ból származnak.)

A dzsuljunicai ásatásokat a Bolgár Tudományos Akadémia
Régészeti Intézete finanszírozza. Tavaly ugyanebben a faluban
archeológusok megtalálták a legrégebbi neolitikus temetés nyomait,
amelynek kora 8300 év.

Aranyleleteket már régebben is találtak
Bulgáriában

A fémművesség a mai
Bulgária területén komoly hagyományokra tekint vissza, amelyet régészeti
leletek sora bizonyít. Köztudott, hogy Várna közelében, vagyis nem
messze a Fekete-tenger partjától már 1972-ben nagy jelentőségű
aranyleletekre bukkantak. Ezek a Kr. e. 4600-4200 körüli leletek a maguk
nemében páratlannak mondhatók. A háromezer darabból álló
ékszergyűjtemény összesen hat kilogrammot nyomott. Valószínűleg ezek a
világ legrégebbi aranykincsei.

Ehhez hasonló leletre idén is rábukkantak már bolgár
régészek. Augusztusi hírek szerint a „híres trójai lelettel vetekedő”
kincset, 15 ezer arany ékszert találtak egy ősi trák (vagy az ő elődeik
által ásott) királysírban az ország középső részén, Dabene falu
közelében. Erről korábban már a National Geographic Online-on is
beszámoltunk.

A 4100-4200 éves
arany ékszerek az elmúlt években fokozatosan kerültek elő a Szófiától
120 kilométerre keletre található Dabene falu területéről. Az
augusztusban feltárt bolgár kincs többek között több ezer, nagyon
finoman megmunkált miniatűr aranygyűrűből áll, amelyek némelyike oly
parányi, hogy a hegesztési pont közönséges mikroszkóppal nem is látható.
Az ékszereket feltehetően a Balkánt az időszámításunk szerint 8.
századig benépesítő trákok ősei készítették.