Egy most
megnyílt New York-i kiállítás romba dönti a mítoszt, miszerint északon
szinte kezdetektől fogva elhanyagolható lett volna a rabszolgák
száma.
(Forrás: National Geographic)

Bár a sztereotípia szerint az amerikai polgárháborúban
az északiak egyértelműen a rabszolgafelszabadítás mellett kardoskodtak,
egy most megnyílt New York-i kiállítás romba dönti a mítoszt, miszerint
északon szinte kezdetektől fogva elhanyagolható lett volna a rabszolgák
száma.

A New York Historical
Society által 5 millió dollárból szervezett kiállításnak már a
címe is meghökkentő: „Rabszolgaság New York-ban”. Észak-Amerika mindig
is legfejlettebb és egyik leggazdagabb városa köré a 20. században
ugyanis legendák szövődtek, melyek azt a képet sugallták, hogy szinte
minden, ami ma az Egyesült Államokat jelenti, az tulajdonképpen New
York-ban már ősidőktől fogva megvolt. Egyik ilyen mítosz, amelyet egy
1991-ben Manhattan déli részén megtalált rabszolgatemető kezdett ki
először, de amely a köztudatban ennek ellenére mindmáig szívósan tartja
magát, az az, hogy New York-ban a rabszolgaság mértéke mindig is
elhanyagolható volt –olvasható a Reuters hírügynökség jelentésében.

New York lakosságának
egyötöde rabszolga volt

A New York Historical Society – amelyet egyébként egy
felszabadított rabszolga alapított – alapvetően interaktív kiállításáról
nem hiányoznak a tények és az adatok sem: a 18. század végén minden
második New York-i tartott rabszolgát – ez az arány hozzávetőleg
kétszerese a déli államokénak –, igaz megválogatták milyet. Az Afrikából
érkező rabszolgákat a Manhatten déli részén található emberpiacon
árulták, de a New York-iak életmódja ugyancsak behatárolta a keresletet:
fekete asszonyok, akik esetleg várandósak is lehetnek, eleve ki voltak
zárva. New York-ban ugyanis már szinte a kezdetektől fogva magas
ingatlanárak eleve behatárolták a házak méretét, így rabszolgacsaládok
felvétele eleve szóba sem jöhetett.

A 18. századi New York lakosságának húsz százaléka volt
rabszolga ugyanakkor, amikor más északi városokban ez két százalék
(Boston) és hat százalék (Philadelphia) körüli volt. Egy 1800-as adat
szerint pedig New York államban összesen több mint húszezer rabszolga
dolgozott, akik többsége természetesen magában a városban élt. Ez a szám
pedig már elérte New York állam lakosságának 3/5-ét is, ami arányaiban
nézve ugyancsak meglepő a rabszolgamentes New York mítosz
ismeretében.

A városi
rabszolga nyomora

A
városi rabszolgák helyzete ugyanakkor a kiállítás egyik szervezője
szerint egyáltalán nem volt jobb, mint az ültetvényeken dolgozó délieké.
Leslie Harris, az atlanta-i Emory University professzora kutatásai
során arra az eredményre jutott, hogy sokszor igen nehéz fizikai munkát
kellett végezniük a városban tartott rabszolgáknak is. Harris arra hívja
fel a figyelmet, hogy gyakorlatilag rabszolgák építették fel északon is
az összes nagyvárost. Több dokumentum is bizonyítja, hogy a New York
arculatát ma is meghatározó épületek és városrészek közül igen sok
rabszolgamunka révén épült fel. Harris az Egyesült Államok egyik
legkarakteresebb szimbóluma, a Wall Street kapcsán is megjegyzi: a
pénzügyi központ szintén rabszolgák kétkezi munkája révén nyerte el
formáját.

Bár a rabszolgáktól
természetesen közvetlen feljegyzés nem maradt ránk, ahogy képeken sem
ábrázolták őket, a város által hátrahagyott különféle iratok meggyőzően
tanúskodnak a rabszolgakereskedelem virágzásáról. Különféle rendeletek,
üzleti tranzakciók és szerződések, újságcikkek arról árulkodnak, hogy
New York jelentős mértékben igénybe vette a tengeren túlról érkező és
gyakran igen értékes rabszolga munkaerőt. A 18. század vége felé
elszaporodó rabszolgalázadásokról szintén a rendeletek és az újságcikkek
tanúskodnak, ahogy hétköznapi életük sanyarúságát is csak ezekből a
másodlagos forrásokból lehetett kihámozni: New York város rabszolgái
hajnaltól késő estig dolgoztak, természetesen nem lehetett tulajdonuk és
csoportokba verődve nem találkozhattak egymással.