Egyelőre
a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírját találja apja méltó
nyugvóhelyének Esterházy Alice, a felvidéki mártír-politikus, Esterházy
János lánya.
(Forrás: Múlt-kor)

Egyelőre a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírját
találja apja méltó nyugvóhelyének Esterházy Alice, a felvidéki
mártír-politikus, Esterházy János lánya, aki szeretné, ha apja fél
évszázad múltan a szülőföldjében nyugodhatna, de úgy látja: a szlovákiai
helyzet erre még nem érett meg.

Esterházy ősei ellenzéki magyar arisztokraták voltak,
dédapját 1849-ben kivégezték, nagyapját is megbüntették. Anyja,
Elisabeta Tarnowska lengyel grófnő özvegyen nevelte három gyermekét. A
trianoni béke után Csehszlovákiában a földreform 5000 holdjuk
kilenctizedét elvette.

Esterházy az
1920-as évek közepén a magyarok visszaszorítását is magába foglaló
csehszlovakizmus ellenzékeként lépett a közéletbe. 1932-ben az Országos
Keresztényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki
demokrácia dacára a magyarságot erőszakos asszimiláció fenyegeti,
elsőként követelte magyar egyetem felállítását.

1936-ban a Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti
Pártból létrejött Egyesült Magyar Párt alelnöke lett. Benes államfő
miniszterséget ajánlott neki 1935-ben, ezt csak úgy vállalta volna, ha
orvosolják a magyarság sérelmeit. Rajta is múlt, hogy a magyarok
1938-ban nem vették át a szudétanémetek erőszakos
módszereit.

Horthy kassai
bevonulásakor felszólította a magyar vezetést: adják meg a szlovák
kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót
emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is. A Magyar Párt elnökeként
Szlovákiában maradva védte a 70 ezer magyar érdekeit, s Londonba
szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterét,
Viest tábornokot; Fábry Zoltán a fasizmus egyetlen szlovákiai
ellenfelének nevezte.

A zsidók
deportálását előíró törvényt 1942-ben a pozsonyi parlamentben egyedül ő
nem szavazta meg, ekkor két szlovák képviselő inzultálta őt. Jó
kapcsolatai voltak Horthy kormányzóval, Keresztes-Fischer
belügyminiszterrel, sok üldözöttet segített a még nyugodt
Magyarországra; az itteni szociáldemokratákkal, Szakasits Árpáddal is
kapcsolatot talált. Szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen, a
szövetségesekhez a svájci követségen át juttatta el memorandumát. A
nyilas hatalomátvétel után Budapesten bebörtönözték, 1944 végén
szabadult s bujkált a Gestapo elől. 1945 tavaszán az új csehszlovák
hatóságoktól Szalatnai Dezsővel a magyarság védelmét kérte, s
tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen. Amikor a
memorandumot átadta Gustav Husak belügyi megbízottnak, lefogták és a
Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra
ítélték.