Ezerötszáz
éves, időszámításunk szerint 500-ból származó piramist rejtett egy
közel kétszáz éve keresztény búcsújáróhelyként ismert hegyoldal Mexikó
fővárosában.
(Forrás: Múlt-kor)

Az Iztapalapa nevű mexikóvárosi negyed közelében talált
gúla alapja 150 méter hosszú, magassága 18 méter. Az évszázadok során
olyan sok föld rakódott rá, hogy egy kisebb hegy lett belőle, ezért is
maradt ilyen sokáig rejtve.

A
mexikói Antropológiai Intézet szakértői szerint az építményt i.sz.
800-ig használták építői, a Teotihuacán-kultúra tagjai. A templom tehát
körülbelül 300 évig szolgálta a Föld, a Szél és az Eső isteneit, mielőtt
a civilizáció összeomlott. Az értékes leletet azonban nem fogják
egészen feltárni, mert azon a dombon áll, ahol közel 200 éve Krisztus
keresztre feszítését idéző szertartást tartanak minden húsvétkor,
milliós tömeg részvételével. „A prehispán idők emléke és a Szent Hét
szertartásai egyaránt részei a mai kultúránknak, meg kell hát találnunk a
módját, hogy mindkét értéket megvédjük” – közölte Jesus Sanchez, a
kutatási program vezetője az Associated Press-nek adott
interjúban.

A helyi lakosság
különleges megérzésének nevezhető, hogy 1833-ban éppen ott lakó elődeik
szakrális helyszínét jelölte ki keresztény búcsújáróhelynek. A korabeli
hívők ezzel fejezték ki hálájukat az isteni gondviselésért, amely
megvédte őket a kolera járvány idején.

Mexikóban számos hasonló „ráépítkezést” regisztráltak
már. A 16.századi spanyol hódítók minden eszközzel igyekeztek
kiszorítani a még élő vallásokat, így kis túlzással szinte biztosra
vehető, hogy a katolikus templomok alatt valamelyik korai mexikói
kultúra nyomai rejlenek. Sanchez szerint a mostani felfedezés
kivételesen nem ennek a tudatosságnak a példája; a helyszínválasztás
vagy a kitűnő földrajzi adottságnak köszönhető, vagy csupán az a
praktikus tény, hogy a hely tökéletesen védett az áradásoktól.