Az
utóbbi napokban London utcáin egyre többször látni virág alakú
kitűzőket, és a brit politikusok ugyancsak egy nagy piros kitűzővel az
öltönyükön jelennek meg a hiradások politikai rovataiban.
(Forrás:
Múlt-kor)

Az I. világháború az
újfajta hadieszközök miatt korábban nem tapasztalt méretű
emberáldozattal járt. A hosszú harcok teljesen lepusztult, sík
területekké változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt
meg, azonban a pipacs igénytelenségének köszönhetően a kevés kivételhez
tartozott. Nem csak a háború után borította be újra a flamand mezőket,
de már a harcok idején is megjelent, körbevéve az elesettek új
sírhalmait. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az
elesett bajtársai véréből nőtt ki.

Ez ihlette meg John McCrae-t, a Vermonti Egyetem
korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a
kanadai tüzérségben. Az Ypres-i ütközetben vesztette el korábbi
tanítványát és barátját, Alexis Helmert, és temetésére efelett érzett
bánatában írta meg „A flamand mezőkön” (In Flanders Fields) című versét.
A rondó formában megírt műben pipacsok borítják a katonák sírjait, akik
abban reménykednek, hogy emlékük haláluk után is fennmarad. A verset
sokan a háborús költészet egyik legszebb alkotásának
tartják.

A vers 1915-ös megjelenése
után gyorsan népszerűvé vált, és Jean Pariseau-nak köszönhetően
hamarosan francia fordítása is megjelent. Moina Michael, egy keresztény
ifjúsági szervezet aktivistája a vers megismerése után pipacs
kitűzésével akarta kifejezni szolidaritását az elesett katonákkal. A
kitűző ötletét másokkal is megismertette, így többek közt Madame E.
Guérinnel is, akinek az az ötlete támadt, hogy pipacsok készítésével
majd eladásával pénzt gyűjtsön a háború károsultjainak. A műpipacsokat
először észak-franciaországi özvegyek és árvák készítették önmaguk és a
háború veteránjainak megsegítésére.

A virágok azonaban hatalmas sikert arattak, így
hamarosan több országban is elterjedtek. Angliában az 1919-ben
alakított, a veteránokat és hozzátartozóikat segélyező Brit Légio kezdte
el először a szervezet jelképeként használni a pipacsot. Ettől kezdve
vált a Brit Birodalomban a piros virág az áldozatok iránti tisztelet és a
veteránok támogatásának a jelképévé. A poppy-t egyébként a Brit Legió
első elnöke, Sir Douglas Haig is pártfogolta, aki a Somme-i csata első
napján a német tüzérség ellen vezette az angol gyalogságot, történetének
eddigi legnagyobb egyszeri veszteségét okozva ezzel a brit
hadseregnek.