Látszólag nem olyan nagy jelentőségű ügy, amiről ez az írás szól, mégis emberek sorsa múlik rajta, és jól rávilágít arra, hogy bizonyos helyzetekben hiába vannak jogszabályok és elkötelezett hivatalok, a jogok és az egyenlő esélyek nem tudnak érvényesülni.

Múlt szerdán délután megkeresett egy érettségiző diák, aki pár órával azelőtt írta meg a történelem írásbelit. Egyetlen nagyon hangsúlyos kérése volt: se az ő nevét, se az iskoláét ne írjam le, mert neki még szóbeliznie kell, és nem akarja, hogy baja legyen amiatt, hogy rossz hírbe keverte az iskoláját és annak egy tanárát. Maximálisan tiszteletben tartottam a kérését, elsősorban azért, mert az ő sorsáról és jövőjéről van szó.

A diák egy explicit jogszabálysértésről számolt be, ami az érettségijén történt. Ahogy ebben a cikkben is megírtuk, az idei történelem írásbelin egy minisztériumi rendelet alapján használni lehetett a régebbi iskolai történelmi atlaszt, amiben még benne vannak a fontos évszámok, a történelmi kronológia. Azt talán mindenki érti: nagyon nem mindegy egy kiélezett vizsgahelyzetben, hogy néhány évszámot fel lehet-e lapozni ott helyben, vagy sem.

Folytatás