„Diákjaim 2012 májusában egy történelemversenyen való részvételükért jutalmul parlamenti látogatáson vehettek részt.” Miklósi László élménybeszámolója egy jutalomlátogatásról az Országházban.

Diákjaim 2012 májusában egy történelemversenyen való részvételükért jutalmul parlamenti látogatáson vehettek részt.
Szerencséjük volt: mivel délelőtt volt a program, a tanítás helyett utazhattak Budapestre.

Szerencséjük volt: épp e napon fogadták a Parlamentben Horvátország miniszterelnökét, így a díszszázad fúvósainak hangjára és masírozására érkeztünk a Kossuth térre.

Nekem is szerencsém volt: számos tapasztalattal gyarapodhattam a mintegy háromnegyed órás látogatás során.

Toporgás az esőben: a gyerekek beszélgetnek, türelmesen várnak. Mellettünk alsósok és felsősök, legalább hatvanan. Közben egy turistacsoport küszködik azzal, hogy ne tiporjon rá a gyerekekre a szűk helyen. Nem megoldott a kulturált várakozás. Más lesz majd a helyzet, ha elkészül a föld alatti látogatóközpont, villan át a fejemen a gondolat.

Végre bejutunk a kapu előterébe. Eligazítás: az Ország Házába megyünk, ezért a gyerekek legyenek fegyelmezettek. Ezután gond nélkül megtörténik az átvilágítás. Szó, mi szó, nem teljes a csend: a gyerekek beszélgetnek egymással, zsibonganak. Az átvilágítást végző kormányőr rákiált a gyerekekre: legyenek halkabban. Senki sem gondolja, hogy neki szólnának, hiszen egyikük sem kiabált. Váratlanul felüvölt egy másik kormányőr, s jókorát csap az átvilágítópultra: az Ország Házában rendnek kell lennie! Mindenki (a felnőtteket is beleértve) összerezzen. Mi történt? Nehezen értjük.

Az idegenvezető is felhívja a gyerekek figyelmét: legyenek csendesebbek, mert a környező irodákban dolgoznak. Úgy tűnik, a diákcsoportokat fogadók és vezetők úgy gondolják, a gyerekeknek meg kell hatódniuk attól, hogy az Ország Házába léptek, s légyzümmögéses csöndben kell lenniük. Egy kollégám megjegyzi: mi történne kísérőinkkel 45 perc alatt egy iskolában?

A Szent Koronához érve érdekes dolgokat tudhatnak meg a gyerekek. Kísérőnk hosszasan beszél az ötödik-hetedikeseknek az Aranybulla fontosságáról. Megtudható, hogy ez a király és a nép (!) között köttetett. Viszonylag sok szó esik a faragványok bemutatásakor az Árpád-kor több fontos királyáról (kiemelve Árpád-házi Szent Erzsébet jóságát is), majd megtudjuk, hogy Hunyadi nándorfehérvári győzelme miatt harangoznak délben (!). Idegenvezetőnk hangsúlyosan említi: Hunyadi győzelmeivel egész Európát megvédtük (!). Egy mondat utalás Mária Teréziára (megkapta a segítséget a rendektől). A modern korból egyetlen információ hangzik el: a második világháborúban nem hadizsákmány volt a Szent Korona, hanem megőrzésre adták át az amerikaiaknak (!). Eközben tőlünk pár méterre egy másik idegenvezető alsós gyerekeknek magyarázza: a korona tetején a kereszt annak kalandos története miatt görbült el (!).

Egy hatalmas szőnyegről kiderül, hogy kék színe az arisztokraták kék vérére utal. Igaz, van egy másik, piros alapszínű is (azt nem látjuk), az alsó néprétegek színével.

Szóba kerül, hogy a szivartartót ma már nem használják, mert tilos a dohányzás a Parlamentben. (Valójában korábban is tiltott volt a használatuk, mivel műemlék jellegűek. – M. L.) S a jövőből is felvillan egy kép: a Parlamentben a következő választások után 200 képviselő fog dolgozni.
Távozás előtt végre megpillantok egy vécét, ahová beküldöm egyik „szorult helyzetben lévő” diákomat. Renitens magatartásomra rögtön lecsap amúgy igen rokonszenves, civilben ránk vigyázó kísérőnk. Mit képzelek, nem lehet kilépni a sorból. Rendben, kérdezem, de hol mehet vécére egy gyerek? Itt sehol, hangzik a válasz. Előzékenyen a Néprajzi Múzeumot ajánlja.

Tanulságos nap volt. Nemcsak a gyerekeknek, tanáraiknak is.

Miklósi László

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben.