Marseille
legrégebbi épületeit, alighanem Franciaország legősibb monumentális
építményét tárták fel az Inrap kutatóintézet régészei.
(Forrás:
National Geographic))

Ha a hatóságok
úgy döntenek, hiába találtak ókori görög relikviákat, lehet, hogy a
parkolóépítés folytatódik a helyszínen, nem pedig az ásatások. Április
15-én készült el az a szakvélemény, amelyet a francia állami hatóságok
tartanak szükségesnek ahhoz, hogy felfüggesszenek egy építkezést
Marseille-ben, a régi kikötő (Vieux-Port) környékén. Ha sikerülne
megakadályozni a beruházás befejezését, vagy legalább egy időre
szüneteltetni a kivitelezést, akkor a régészek folytathatnák munkájukat,
és az eddig még fel nem tárt, mintegy háromméteres réteget is
átvizsgálhatnák a helyszínen. Erre azért is nagy szükség lenne – írja a
Le Monde párizsi napilap –, mert idén január óta tartó munkálataik során
óriási jelentőségű emlékeket találtak a területen az archeológusok.

Marseille város kulturális örökségvédelemmel foglalkozó
munkatársa, a régészként az ásatásokon részt vevő Lucien-François
Gantès úgy véli máris, hogy talán Franciaország legősibb
monumentális épületének nyomait találták meg itt. Marseille-en belül
pedig szinte biztos, hogy ezek a legrégebbi épületmaradványok.

Gantès együtt dolgozik a
helyszínen, a régi kikötő közelében Philippe Mellinanddal, aki az
Institut national de recherche archéologique préventive (Inrap, a
francia Előzetes Régészeti Kutatások Intézete) archeológusa. A két
régész nem titkolta az újságírók előtt lelkesedését: valószínűleg a
Kr.e. VI. század közepén emelt monumentális épületről van szó, amelyet
most kiástak a parkoló helyén. Mellinand szerint az épület nem sokkal
azután jöhetett létre, hogy itt kereskedelmi telepet hoztak létre a
görög gyarmatosítók. A görögök, pontosabban a phókisziak (vagy
másképpen: phókaiaiak) Kr.e. 600 körül jelentek meg itt, s alapították
meg Massalia városát. (Marseille ma is ennek az elnevezésnek a
módosított alakját viseli nevében.)

Mielőtt bárki is rosszra gondolna, az ókori görög
gyarmatosítás egyáltalán nem hasonlítható az újkori spanyol, angol vagy
francia gyarmatosításhoz: szó sem volt ekkor még öldöklésről, a
„bennszülöttek” leigázásáról. A görögök csak kereskedelmi telepeket (az
ilyen telepek görög neve: emporion) hoztak létre, amelyek együttműködtek
a helyben talált népekkel. Ezek a népek sokszor a szárazföldön éltek,
elzárva a tengeren elérhető célpontoktól, így áruikat a görögök
cserekereskedelme révén szállíttathatták el messzi tájakra. Így volt ez a
Fekete-tenger partjától a Földközi-tenger legkülönbözőbb
pontjaiig.

Ezt a „békés egymás
mellett élést” igazolják a legendák és a mostani ásatások is
Marseille-ben, illetve az ókori Massaliában. A hagyomány szerint ugyanis
Massalia a phókiszi Protis és a bennszülött Gyptis egyesüléséből jött
létre. A történet szerint a gallok és a görögök harmonikusan éltek
együtt. A régészeti leletek is ezt mutatják, vagyis Marseille
elődtelepülése inkább a népek olvasztótégelye volt, mintsem valamiféle
csatatér a két különböző, vaskorszakbeli etnikai csoport között.

A mai Ukrajna, Dél-Oroszország,
Románia, Bulgária, Törökország, Görögország, Grúzia, Olaszország,
Spanyolország, Líbia, Egyiptom, Szíria, Franciaország területén
mind-mind találhatók ilyen egykori görög telepek. A leghíresebb hajdani
görög gyarmatvárosok Massilia mellett: Meszembria (ma: Neszebár,
Bulgária), Bizánc (Büzantion, ma: Isztambul, Törökország), Neapolis (ma:
Nápoly, Olaszország) és Siracusa Szicíliában (most ez is Olaszországhoz
tartozik). Későbbi alapítás volt Alexandria városa Egyiptomban, amelyet
Nagy Sándor hozott létre, és nevezett el saját magáról. A görög
gyarmatosítás végéig, a VI. századig Egyiptomban egy telepet azonban
biztosan létrehoztak a hellének: Naukratist.

A ión törzsekhez tartozó, tehát például az athéniakkal
közelebbi rokonságban álló phókisziak Kisázsia partjairól, a mai
Törökország – az ókorban görögök lakta – területéről érkeztek a jelenleg
Marseille-nek hívott város területére. Massalia alapításával a görögök
hozták létre az első igazi várost a mai Franciaország területén, amelyet
akkoriban a gallok, tehát egy kelta népcsoport tagjai laktak.

A görög telepesek első építményei a
mostani és a régebbi ásatások nyomán úgy tűnik, hogy téglalap alakú
épületekből (is) álltak. A most felfedezett létesítmény akár egy
szentély is lehetett, a méretei ugyanis tekintélyesek: 17 méter hosszú
az oldala. Van, aki szerint templomról van szó, mások egy erődítménynek
is gondolhatnák. Philippe Mellinand azonban a már említett szentély
mellett foglal állást.

A tudósok
feltételezik, hogy nem egy „közintézményt” fogadott be a ház, hanem
inkább a helyi elit, a kereskedők vezető rétege töltötte itt idejét. Itt
tarthatták a védőistenek, Aphrodité, Héraklész és a Dioszkuroszok
ünnepeit, mielőtt visszavonultak a kisebb helyiségekbe, az ünnepi
lakomákra.

Lucien-François
Gantès azért feltételezi, hogy az elit számára fenntartott
épület volt a most felfedezett létesítmény, mert ebben a házban
„egyiptomi kéket” használtak díszítőelemként, ami a kor luxuscikke volt,
és amelyet a Nílus-delta görög telepein is megtalálhatunk, tehát
Egyiptomban is előfordul.

Ugyancsak a
vezető rétegeknek épített létesítmény teóriáját igazolhatja az is, hogy
a ház homlokzati falait viszonylag szép kövekből rakták össze. Jóllehet
az akkori kikötő rendkívül kicsi volt, mindössze húsz méter körüli
lehetett a hossza, mégsem egy „halászkunyhót” húztak fel ide a
phókisziak.

Végül az is a
tulajdonosok gazdagságáról tanúskodik, hogy az itt talált kerámiák is
magas színvonalat, jó minőséget képviselnek. Így például a legfinomabb
korinthoszi kerámiák cserepeire bukkantak itt a francia régészek.
Méghozzá olyan finom agyagedényekre, amelyek vastagsága inkább már a
tojáshéjat idézi. Athéni árukat is találtak az archeológusok a leletek
között, s a híres Amasis, az Egyiptomban ismertté vált fazekasmester
munkáira is rábukkantak, minthogy stilizált madárábrázolásai (a madarak
kisebb bokrokon ülnek) egyértelműen rá utalnak. Amasis művei egyébként
gyorsan elterjedtek a görögök lakta vidékeken.

A régészek az egyik cseréptöredéken egy
falloszábrázolásra is rábukkantak, ami az ókori görögök esetében nem is
olyan meglepő. Az ásatások szerint a massaliaiak az áruk 25-30
százalékát importálták, vagyis a helyi mestereknek sem kellett
szégyenkezniük, a kereslet nagy részét ők maguk elégítették ki.