Harmincoldalas
tanulmányban foglalta össze a budai Vár megújítását célzó javaslatait a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományos intézete.
(Forrás:
Népszabadság)

Zárt városi tér a
kietlen préri helyén a Sándor-palota előtt? Eklektikus kupola és
homlokzatdíszek a királyi palotán? Virágpiac a városházánál? A reformkor
múzeuma Táncsics egykori börtönében? Mindez akár meg is valósulhat.
Harmincoldalas tanulmányban foglalta össze a budai Vár megújítását célzó
javaslatait a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományos intézete. A
2006-2012-es időszakra vonatkozó programot tavasszal szeretnék
elfogadtatni a kormánnyal.

Csaknem
két évvel ezelőtt, 2004 májusában hirdette meg a kabinet 2012-ig tartó
Vár-programját Medgyessy Péter miniszterelnök. Az akkor kelt
kormányrendelet értelmében ma már közel kellene lennünk a Szent György
téri volt honvédfőparancsnokság teljes megújulásához; a benne
megvalósuló intézmény funkciójáról “értelmiségi vitának” kellett volna
döntenie. (Mint emlékezetes, a koronázási jelvények itteni állandó
elhelyezése is szóba került.) Folynia kellene az Országház utcai
rendezvényterem felújításának, és még 2004 októberére ki kellett volna
találni, miként válhat a Szentháromság téri egykori pénzügyminisztérium
“az EU-csatlakozást követő új nemzetstratégia kidolgozásának szellemi
központjává”. Mivel ez nem történt meg, a reménybeli Magyar Kultúra Háza
ma is irodaépület és turistaszállás.

Bár a kormányrendeletben tervezett lépések közül
egyedül a Mátyás-templom felújítása indult meg – a katolikus egyház
elzárkózása miatt kizárólag állami forrásból -, s vélhetően ebben az
évben másba már nem is fognak bele, a KÖH tartotta magát a
forgatókönyvköz, és elkészítette a budai Vár fejlesztésének távlati
koncepcióját. Hogy a tudományos feltárás mennyire nem felesleges, azt a
tanulmány egyik meglepő megállapítása igazolja a legjobban: a szerzők
szerint a budai Vár épületállományáról ma “megdöbbentően keveset
tudunk”, és a feltárt ismeretek is csak szétszórtan férhetők
hozzá.

Az örökségvédelmi szakértők
anyaga elsősorban azt szögezi le, hogy a Vár fejlődésének záloga, ha a
nemzeti emlékhelyjelleg és a turisztikai vonzerő egyensúlyba kerül a
negyed lakóhely voltával. Magyarán rendkívül fontosnak tartják, hogy a
polgárváros ismét élhető lakóterület legyen. Ennek érdekében javasolják
az egykori északi piactér felélesztését a Kapisztrán téren – akár
speciális kínálattal, például virágpiacként -, de ugyanilyen lényegesnek
tekintik azt is, hogy a polgárváros különleges hangulatú, romantikus
kerteket és középkori épületmaradványokat rejtő udvarai ismét
megnyíljanak az emberek előtt.

Ma
mind a budavári különlegességnek számító ülőfülkéket, mind az izgalmas
házbelsőket szigorú kaputelefonok zárják el ugyanis az érdeklődők elől.
Megnyitásuk mellett a kulturális értékek rehabilitációja is a program
része: fontos pont a középkori zsinagóga feltárása és bemutatása, a
Táncsics utca 9. alatti volt börtön megszerzése – ma amerikai tulajdon –
és reformkori emlékhellyé alakítása, akárcsak a Sziklakórház közkinccsé
tétele.

A tanulmány a Vár
hagyományos térszerkezetének rekonstrukciója mellett foglal állást.
Beépítéseket javasol a zavaró foghíjakon – a Kapisztrán tér mellett a
Szentháromság és a Szent György téren is -, és kezdeményezi a háború
után viszszabontott emlékek tömegrekonstrukcióját. A ma csak toronyként
létező Mária Magdolna-templom esetében például azt szorgalmazza, hogy az
alapfalak és az altemplom felhasználásával modern, új épület
szülessék.

Ugyanez az elv érvényesül
a királyi palotát illetően. A szakértők leszögezik, hogy a hatvanas
évekbeli puritanizálás jóvátehetetlen károkat okozott, ezért
megfontolandó az építészeti korrekció. Elképzelhetőnek tartják a
Hauszmann-féle homlokzat rekonstrukcióját – azaz az eredeti kupola, a
Habsburg-lépcső, az ablakok és vakolatdíszek újraalkotását -, és nem
vetik el a Várkert részleges feltámasztását sem. A Várkert Bazár
felújítását ennek megfelelően csak a palotával összhangban, nagymérvű
beépítés nélkül tudnák elfogadni.

A
palotának az előző századfordulón kialakult képét segítene felidézni az a
változtatás is, amelyre az A épület, azaz a volt Munkásmozgalmi/Ludwig
Múzeum esetében tesznek javaslatot. A szárnyat – amely eredetileg a
palota díszes kocsibehajtója volt – nagyrészt visszabontanák.
Funkcióváltást szorgalmaznak viszont az E épület esetében: meglátásuk
szerint a Széchényi Könyvtár számára hosszú távon nem megfelelő a
budavári elhelyezés, különösen, hogy az intézmény már most kinőtte a
helyben lévő raktárait.

Ami a ma
pusztán csak térnek mondott, a Sándor-palotát nem számítva foghíjakkal
körülölelt Szent György teret illeti, a szakértők a reprezentatív
terület és a polgárváros közti összekötő szakaszként, mindenképp
épületekkel övezett, zárt városi térként határozzák meg. Fontosnak
tartják ugyanakkor leszögezni, hogy a tényleges beépítést csak a házak
majdani funkciójának végleges eldöntése után érdemes megtervezni. Az
“értelmiségi vitát” tehát aligha lehet megspórolni.