Két
könyvet is bemuatott csütörtökön az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a
magyar oktatási rendszerben észlelhető tendenciákról, átalakulásokról,
viszonyokról.
(Forrás: MTI)

Átfogó képet ad az alap- és középfokú oktatás
helyzetéről az ötödik alkalommal megjelenő Jelentés a magyar
közoktatásról című kötet, amelyet csütörtökön szakmai konferencián
mutattak be Budapesten.

A jelentés
első alkalommal 1996-ban jelent meg, majd 1998-ban, 2000-ben és 2003-ban
újabbak következtek. A jelentés az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
(OKI) szakmai műhelyében készült, az oktatási tárca kérésére és
támogatásával. A szerkesztők azt ajánlják, hogy az olvasók kézikönyvként
forgassák a kiadványt, és a döntéshozóknak, valamint a döntéseket
befolyásolóknak is hasznára válhat.

A kötet bemutatja a közoktatási rendszerben zajló
legfontosabb folyamatokat, valamint azt is, hogy miként reagált
mindezekre a hazai oktatásfejlesztés és szakpolitika. Statisztikai
adatokon és reprezentatív kutatásokon alapuló, szakértők által készített
tanulmányokkal elemzi a közoktatás legfontosabb problématerületein
jelentkező tendenciákat.

Halász
Gábor, a kötet egyik szerkesztője a konferencia szünetében tartott
sajtótájékoztatón elmondta, hogy tudatos döntés alapján nem fogalmaz meg
a kötet ajánlásokat.

A
sajtótájékoztatón ugyancsak bemutatott Eredményes iskola – adatok és
esetek című tanulmánykötet viszont megfogalmaz összegzést és
konklúziókat arról, hogy miként érdemes vizsgálni az iskolák
eredményességét – mondta Nagy Mária, a kötet szerkesztője. Közölte:
kérdőíves, illetve „terepmunkával” mérték fel az
iskolákat.

A kötet ismertetője
szerint mintegy ezer általános és középiskola igazgatóját keresték meg,
illetve kilenc átlagon felül eredményes, illetve eredménytelen
középiskolában készítettek interjúkat igazgatókkal, tanárokkal,
diákokkal. A tanulmány kitér arra, hogy az intézmények között igen nagy
az eltérés a lehetőségeiket, adottságaikat tekintve. Az egyik iskolában
válogatott tanulók találkoznak válogatott tanárokkal, míg a másik
intézmény gyűjtőiskola, amely nem tud szelektálni a diákok között. Az
egyik iskolában szinte általános, hogy a gyerekeknek van nyelvvizsgája,
míg a másikban a legfontosabb eredménynek azt tekintik, ha fizikailag
bent tudják tartani őket az intézményben.

Egyebek között azt is megállapítja a tanulmány, hogy
abban az intézményben, ahol az iskolaigazgató figyelemmel kíséri diákjai
és kollégái munkáját, ott jobban teljesítenek a tanulók.