Régi
tévéműsorokat is átvesz a NAVA.
(Fortrás: Népszabadság)

A tervek szerint április elsején indul a
Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) tesztüzeme. Bár az
elsõ hónapok minden bizonynyal a hibák javítgatásával telnek
majd, a projekt vezetõje, Kovács András Bálint azt reméli,
szeptemberben, amikor az informatikai tárca elképzelései szerint a budai
Millenáris Parkban megnyílik a Jövõ Háza, az ottani
számítógépes „olvasóteremben” már a NAVA embrionális változatához is
hozzáférhetnek az érdeklõdõk. Az induláshoz
szükséges, 250 millió forint értékű műszaki berendezések mindenesetre
már itt vannak az országban, így lényegében semmi akadálya, hogy
februárban meginduljon a rendszer összeszerelése.

Mint arról korábban beszámoltunk, a tavaly év végén
elfogadott NAVA-törvény értelmében a munkát hivatalosan csak 2006.
január elsején megkezdő új intézmény öt országos sugárzású televízióadó
(az MTV két csatornája, a Duna TV, az RTL Klub és a TV 2), valamint a
három közszolgálati rádió hazai gyártású, illetve magyar vonatkozásokat
tartalmazó anyagát fogja köteles példány jelleggel gyűjteni. Ez a
gyakorlatban annyit jelent, hogy a teljes sugárzott anyagból mindazt
digitalizálják, ami a törvényi előírásoknak megfelel, a rögzített
anyagot pedig – mondhatni, klasszikus könyvtári recept szerint –
feldolgozzák. Az így elkészült „katalóguscédulák” hozzáférhetők lesznek
az interneten, így bárki rákereshet az őt érdeklő témára vagy személyre.
Igaz, magához az anyaghoz már csak a NAVA hálózatán belül juthat hozzá:
kezdetben a Millenárison és az Országos Széchényi Könyvtárban lesznek
„olvasótermek”, de később a könyvtári hálózat számos pontjára eljut majd
a rendszer.

Bár korábban a NAVA
tervezői úgy számoltak, hogy az intézmény csak „fölfelé” építkezik, azaz
a megalakulásától kezdve keletkezett anyagokat tárolja és dolgozza föl,
az élet fölülírta az elképzeléseket. Történt ugyanis, hogy az újabb,
csaknem hatmilliárd forintos állami támogatásért cserébe az országgyűlés
az idei költségvetés készítésekor előírta a Magyar Televíziónak, hogy
archívuma egy részét adja át a NAVA-nak. Ez a döntés mindkét felet
meglehetősen nehéz helyzetbe hozta. A köztelevíziót azért, mert korábban
soha senki sem gondolkodott el azon, vajon mennyit érhet a 140 ezer
órányi műsort őrző archívum; a NAVA-t meg azért, mert az új intézménynek
egyszerűen nincsenek meg az eszközei régi filmek vagy videokazetták
digitalizálására és archiválására.

A költségvetési törvény előírásait azonban be kell
tartani. A tévé vezetői ezért most megpróbálják forintra lefordítani
negyven év televíziózásának tárgyi örökségét; a NAVA pedig felkészül
arra, hogy átvegye, és idővel a saját hálózatában hozzáférhetővé is
tegye az archívum egy részét. Kezdetnek a műsortár azon – körülbelül
egytizednyi – részét fogadják be, amely már ma is digitális formában
létezik. A köztévé korábban csak ezzel a módszerrel tudta ugyanis
megmenteni a hatvanas évek vége és a hetvenes évek közepe között
keletkezett anyagait, amelyeket – lévén az első, sérülékeny videók – a
megsemmisülés fenyegetett.

A
tévéarchívum átvételéről szóló döntés ugyanakkor sürgetővé teszi az
érintett műsorszolgáltatók mellett a munkában résztvevő hivatalok
képviselőit is tömörítő, tizenegy tagú bizottság felállítását is –
mondja Kovács András Bálint. A törvény szerint ennek a grémiumnak kell
ugyanis döntenie minden olyan ügyben, amikor az a kérdés, hogy a
„köteles példányokon” túl milyen anyagokat vegyen át a NAVA. Ami viszont
a rendes ügymenetet illeti, a projekt vezetőjének meggyőződése, hogy a
testületnek ott csak kivételes esetben kell döntéseket hoznia: Kovács
András Bálint szerint a napi munkában nem adódhat olyan helyzet, hogy az
archivátorok a törvény betűjét követve ne tudják eldönteni, mi számít
hungaricumnak és mi nem.

Az
archiválással foglalkozó munkatársak – legalábbis egy részük – egyébként
korántsem lesznek kezdők ebben a munkában. Az Országos Széchényi
Könyvtáron belül működő történeti interjúk videotára 1999 óta rögzíti és
dolgozza föl az országos tévéadók híradóműsorait. A munka úgy
kezdődött, hogy csak addig folytatják, míg meg nem indul a NAVA – a
közben eltelt években viszont olyan gyakorlatra tettek szert, aminek
vétek volna nem hasznát venni. A két intézmény ezért szerződést köt
arról, hogy a feldolgozói tevékenység egy részét az OSZK műhelye
végezze.

Kovács András Bálint nem
titkolt büszkeséggel említi, hogy nemrégiben, amikor egy tanácskozáson a
résztvevők meghallgatták az Európai Unió informatikai biztosának
videoüzenetét, azokból a meleg szavakból, amelyekkel a politikus a NAVA
létrejöttét üdvözölte, világossá vált, hogy a téma rendkívül aktuális
Európában, Magyarország pedig az úttörők között menetel. A projekt
vezetője ezért azt reméli, a kezdeményezés a Nemzeti Fejlesztési Tervbe
is bekerül, így 2007-től megnyílhatnak előtte az olyannyira hiányzó
uniós források. Ehhez azonban még arra is szükség van, hogy idén a
minisztériumon belül vagy azon kívül kezdeményezett költségvetési
megszorítások végre ne tegyék lehetetlenné a törvény által felállítani
rendelt intézmény létrejöttét, a működés megindulását, és ezzel a
biztosra vehető európai támogatás felhasználását.