Az MTI három hírben is foglalkozott a 2011. október 8-iki TTE-konferenciával: Paczolay Péter: a történeti alkotmányt nem lehet visszahozni; Sólyom László: nem az alkotmány az új, hanem az alkotmányos hozzáállás; Történelemtanárok Egylete: a tanárok és a diákok szabadságát az alaptörvény iskolai értelmezésénél is meg kell őrizni.

Paczolay Péter: a történeti alkotmányt nem lehet visszahozni

Budapest, 2011. október 8., szombat (MTI) – A történeti alkotmányt nem lehet visszahozni, a jogfolytonosságot jelenleg a címer és a himnusz, mint szimbólumok őrzik – mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke a Történelemtanárok Egyletének országos konferenciáján szombaton Budapesten.

Az Alkotmány és történelem című rendezvényen az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: az alkotmány „nem válhat az állami önkény eszközévé”, mögötte pedig az elvek szilárd rendszerének kell állnia. A joghézagok kitöltése a bírói értelmezés feladata, ebben szerinte a bírói jogfejlődés Magyarországon jó úton jár.
Paczolay Péter utalt arra, hogy az áprilisban elfogadott új alkotmány alaptörvény néven január 1-jétől lép életbe, és „a történelemtanárok érdeklődését joggal felkeltette”, hogy az új alkotmányban megemlítik a történelmi alkotmányt. A történelemtanítás feladata  az alkotmány történetének, az alkotmányosság kultúrájának, az alkotmányos alapelvek (például a polgári szabadságjogok) fejlődésének oktatása és e tekintetben a közös európai hagyomány ápolása – jegyezte meg.
Megemlítette, a történeti alkotmányok mintaképe Anglia, „az anglománia” pedig a történelem során „kontinensszerte hódított. (…) Angliában egyedülállóan szerencsés volt az alkotmányfejlődés”, mert ott „van olyan ősi alkotmány, amit helyre lehet állítani.”
Emlékeztetett arra, hogy „a magyar történeti alkotmány valódi arcát” Bibó István – Nagy Imre második kormányának államminisztere – a negyvenes évek végén egy tanévnyitón mondott beszédében így mutatta be: a magyar alkotmány annyiban történeti, hogy ma sincs egységes alkotmánylevél, mert „az alkotmány az Ausztriához való kapcsolat körül forgott. Nem 700 éves alkotmányról, hanem 700 éves erőfeszítéséről beszélhetünk”.
Kitért az 1791. évi X. törvénycikkre, amely kimondta, Magyarországot saját törvényei szerint kell kormányozni, és a mindenkori magyar királynak is erre kellett felesküdnie. A törvények írottak voltak, de „alaptörvényjellegüket a szokásjog alakította ki”. Így a történeti alkotmányban összekapcsolódik a folyamatosság a fokozatosság elvével – tette hozzá.
Az Alkotmánybíróság elnöke szólt arról, hogy 1919-ben a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányt hirdetett ki, amelyet 1919 júniusában a tanácsok országos gyűlése elfogadott; 1920-ban ugyanakkor az első meghozott törvény intézkedett az alkotmányosság visszaállításáról. Végül csak 1946-ban szűnt meg Magyarországon a királyság államformája, amikor kikiáltották a köztársaságot – mutatott rá.
Összegzése szerint a történeti jogfolytonosság 1919-ben és 1949-ben szakadt meg alkotmányjogi szempontból, amikor „a nemzetre ráerőszakolt alkotmányokat” léptettek életbe. Meglátása szerint „a rendszerváltás nem ébresztette fel azt az érzést, ami az alkotmányhoz kötődik”, az alkotmány csak „később vált a politikai kultúra részévé”.
A konferencián előad Sólyom László volt államfő, Mezey Barna, az ELTE egyetemi tanára, jogtörténész, Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos helyettese, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója és Tölgyessy Péter alkotmányjogász, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa is.

Sólyom László: nem az alkotmány az új, hanem az alkotmányos hozzáállás

Budapest, 2011. október 8., szombat (MTI) – Nem az alkotmány az új, hanem az alkotmányos hozzáállás, amellyel csökkentették az alkotmány tekintélyét – mondta Sólyom László volt köztársasági elnök a Történelemtanárok Egyletének országos konferenciáján szombaton Budapesten.

Az Alkotmány és történelem című rendezvényen a volt államfő, aki az Alkotmánybíróság első elnöke is volt, kiemelte: elfogadhatatlan, hogy az új alaptörvény nem számol teljes hatáskörű Alkotmánybírósággal. Hibának nevezte azt is, hogy mivel „a szemmel látható hatalomkoncentrációt” veszélyeztetné a parlamentet feloszlatni tudó köztársasági elnök, az államfőnek ezt a jogát nem is foglalták bele az új alaptörvénybe.
Sólyom László ugyanakkor úgy látja: az alkotmány működőképes lehet, ha a parlamentáris rendszert működtetni tudja. Jónak nevezte, hogy végül sikerült megvédeni az Alkotmánybíróság bizonyos jogait, amelyek segítségével a testületnek lehet „hatalma a kétharmados parlamenti többség felett”. Az alkotmánynak a civil szervezetek életében is jelen kell lennie – hangsúlyozta.
Arról is beszélt, hogy egy új alkotmányhoz „nem kell társadalmi változás, az egy technikai dolog”, s az alkotmány betűje és a valóság között felléphet disszonancia, ugyanazon alkotmány alapján szinte ellentétes rendszerek is működhetnek. Az, hogy Magyarországon milyen lesz a politikai rendszer, „az az intézményrendszerben részt vevő emberek szerepfelfogásán múlik” – mondta, hozzátéve: a rendszerváltás utáni eddigi parlamentek elfogadták, hogy az alkotmány felettük áll.
A volt államfő felhívta a figyelmet arra: „az eddigi húsz évnek vannak eredményei, kialakult egy alkotmányos kultúra”. Emlékeztetett arra, hogy az 1990 utáni első öt-hat évben „állandóan előtérben állt az alkotmányosság kérdése”, és ezután is mindenki fordulhatott az Alkotmánybírósághoz, ma azonban ez már nincs napirenden. Ez a közvetlenül érvényesíthető jog bizonyította, hogy „van értelme az alkotmánynak. (…) Ez az, ami most borul, és ez meghatározza a jövőt is” – mutatott rá.
A rendszerváltás után öt év alatt az Alkotmánybíróság elérte, hogy Magyarország része lett Európának alkotmányossági szempontból is, és 20 év alatt „alig valami maradt” a régi alkotmányból. A mostani kormánynak „protestszavazói” is voltak, „az embereknek teljesen jogosan elegük lett az előző nyolc évből” – közölte. Az elégedetlenséget a mostani kormány „az eddigi alkotmányra vezette rá”, holott lehetett volna azon a továbbiakban is változtatni – vélekedett.
Sólyom László annak a véleményének is hangot adott, hogy az 1989-1990-es alkotmány „hihetetlen érték”. Az Ellenzéki Kerekasztal alkotmányozási folyamatának írásos anyagai ma is megvannak, a jövőre életbe lépő alkotmánynak azonban nem ismerik a vitaanyagait – mutatott rá. Az, hogy azt sem tudták mindig igazán, kik írják az új alaptörvényt, „születési hibának” nevezte, ami szerinte „gyógyíthatatlan sebeket ejt” az új alkotmányon.
„Hihetetlen dilettantizmusnak” nevezte, hogy az új alaptörvényt kiteszik munkahelyeken, mert meglátása szerint ami igazán lényeges az alkotmányban, az nem tisztázott, „azt suta szertartások nem pótolhatják”.   
Mint a volt államfő elmondta, „a mostani preambulum nem a kiindulópontja a történelemtanításnak”, azt helyére kell tenni az oktatásban. Sajnálatát fejezte ki továbbá, hogy jelenleg a közoktatásban nem tanítják az Alkotmánybíróság szerepét.
Tölgyessy Péter alkotmányjogász, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa előadásában utalt arra: „akkor lett először írott alkotmányunk, amikor megszűnt 1949-ben az alkotmányosság”. A sztálinista alkotmány „formálisan a jakobinus alkotmány folytatása volt”, még szociális, kulturális jogok is szerepeltek benne, és „látszólag demokratikus alkotmány volt” – jegyezte meg.
A Kádár-rendszer idején, amikor világossá vált, hogy a rendszer gazdaságilag nem életképes, 1988 végén vetődött fel először az állampárt részéről a többpártrendszer gondolata. Ekkor még az állampárt úgy gondolta, Kádár János korábbi pártfőtitkár lehetne „a minden politikai integráció felett álló hatalmi tényező”, ám ez az elgondolás nem vált valóra – mutatott rá az Ellenzéki Kerekasztal egykori tagja.
Szólt arról: a reformellenzéket eközben a nyugati hatalmak igyekeztek fékezni, hogy ne annyira radikálisan akarják felszámolni az egypártrendszert, és „senki nem gondolt arra, hogy néhány hónap múlva leomlik a berlini fal”. Elmondása szerint 1989-ben az ellenzék szorgalmazta az Alkotmánybíróság felállítását.
Kitért arra, hogy „a magyar társadalom alig vett részt a békés átmenetben”, az újonnan vagy újraalakult pártok taglétszáma az 1947-eseknek az öt százalékát tette ki. A magyar társadalom nagy része jelenleg úgy érzi, „nem járt jól a rendszerváltással”. A mostani kormány ezt megértve akar az alkotmány ügyében is újat alkotni. Információi szerint az egykori MSZMP-tagok fele 2010-ben a Fideszre szavazott, ugyanakkor az új alkotmány „hallatlan mértékben megosztja a társadalmat” – tette hozzá.
A konferencián előadott továbbá Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Mezey Barna, az ELTE egyetemi tanára, jogtörténész, Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos helyettese és Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója.

Történelemtanárok Egylete: a tanárok és a diákok szabadságát az alaptörvény iskolai értelmezésénél is meg kell őrizni

Budapest, 2011. október 8., szombat (MTI) – A tanárok tanítási és a diákok tanulási szabadságát az alaptörvény iskolai értelmezése során is meg kell őrizni – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet a Történelemtanárok Egyletének szombati budapesti országos konferenciáján fogadtak el.

Az ajánlás szerint, amelynek szövegét Miklósi László, a szervezet elnöke juttatta el az MTI-hez, kívánatosnak tartják azt is, hogy a történelemtanítás méltó módon és terjedelemben foglalkozzon a magyar alkotmányosság történetének oktatásával. Mint írják, törekedni kell az alkotmánytörténeti fogalmak, jelenségek (például rendi alkotmány, polgári alkotmány) megismertetésére.
Fontosnak tartják továbbá, hogy az oktatásban és a nevelésben kiemelt figyelem jusson az alkotmányos alapjogok tiszteletben tartásának fontosságára. Megítélésük szerint az Alkotmánybíróság tevékenysége nem, illetve alig jelenik meg a történelemtanításban. A tananyag részévé kell válnia az Alkotmánybíróság szerepének az alkotmányos kultúra 1990 utáni kibontakozásában, a demokrácia intézményrendszerének megszilárdításában és védelmezésében.
A Történelemtanárok Egylete 2011. évi országos konferenciája megerősítette az 1993-ban elfogadott Állásfoglalás a tárgyilagos történelemtanításról elnevezésű dokumentumát, melyet az új alaptörvény életbelépését követően is kiemelten fontosnak tart. Javasolják, hogy a történelemtanárok annak pontjait, illetve szellemiségét az új alaptörvény oktatására is alkalmazzák.
Az 1993. októberi állásfoglalás egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a történeti igazság a legfontosabb. Mint akkor fogalmaztak „a világnézeti mondanivalónál, az érzelmi hatásoknál és az előadás eleganciájánál fontosabb, hogy mindig a legjobb meggyőződésünk szerinti igazat mondjuk.”
A dokumentumban kitértek arra is, hogy törekedni kell a tények és értékelések elválasztására, a fontosabb vitatott történelmi tények vagy értékelések esetében a különböző álláspontok bemutatására.
Hangsúlyozták azt is: „Semmilyen politikai nyomás vagy légkör nem kényszerítheti a tanárt arra, hogy lelkiismeretével, meggyőződésével ellentétes nyilatkozatokat tegyen.”