Ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi
legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról,
akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos
hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak
újratemetését 1989. június 16-án. (Forrás: Index)

[Az 56-os intézet honlapjára mutató
linkek a hír átvétele idején nem működtek (a szerk.)]

A 181 fedőnévből 110-et sikerült azonosítania az
intézetnek, köztük van dr. Bárándy György, Vörös Vince, Tőke Péter,
Droppa György is.

Alaposan
felkészült az állambiztonsági szolgálat a rendszerváltás egyik
legszimbolikusabb eseményévé vált Nagy Imre újratemetésre, akit csak
tudtak, bevetettek, nehogy nyílt párt és rendszerellenes tömegtüntetéssé
váljon a megemlékezés. Köztük volt számos olyan ismert közéleti
szereplő, akik eddig titkolták kapcsolatukat az állambiztonsági
szolgálatokkal – derül ki az 1956-os Intézet csütörtökön bemutatott, az
1989. június 16-i esemény huszadik évforduljára készített honlapján [1].

Bizonyíthatóan 181
hálózati személy
[2] kapott olyan feladatot, hogy ne az
elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly a Hősök terén.
Őket már Kenedi János is összegyűjtötte a Kis állambiztonsági
olvasókönyv című alapművében, ám csak a fedőnevüket hozta
nyilvánosságra, az akkori szabályokat betartva a személyazonosságukat
nem fedte fel. Az 1956-os Intézet azonban most fogta a dokumentumokat,
és a többi fellelhető irat segítségével azonosított annyi hálózati
személyt, és a június 16-i állambiztonsági akcióhoz köthető szigorúan
titkos, illetve nyílt állományú tisztet, amennyit csak lehetséges volt.
Utóbbiakat csak igen rossz arányban sikerült beazonosítani, főleg az
őket védő jogszabályok miatt, és a sok esetben 2030-ig tiktosított
iratok miatt. A 181 besúgó közül 110 azonban felkerült az intézet Rainer
M. János főigazgató által bemutatott oldalára.

Változatos területeken, de ugyanaz volt a feladatuk:
formálják olyanná a rendezvényt, ami az állambiztonsági szolgálatoknak
és politikai vezetőiknek megfelel. Azaz kapcsolataikat vagy éppen
pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövő pártok (Fidesz, SZDSZ,
FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság)
vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett
méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítő
hangú, csendesítő cikkeket, és diplomáciai vonalon is az
állambiztonsággal egyeztetett szempontokat
terjesszenek.

Jöjjön mindegyikről
néhány példa.

Az 1956-os Intézet
kutatása szerint a kisgazdapárton belül június 16-án a tekintélyes
kisgazda múltra visszatekintő Vörös
Vince [3]
feladata volt, hogy kora, múltja és politikai tekintélye bevetésével
leszerelje az esetleges szélsőséges megnyilvánulásokat. (Vörös és az
állambiztonsági szolgálatok együttműködése hosszú múltra tekint vissza,
megbízói elégedettek voltak a munkájával, de a nevekre kattintva
olvashat részletesen a hálózati személyek állambiztonsági múltjáról.)
Vörös a rendszerváltás után a parlament alelnöke is
volt.

A beazonosított besúgók
közül Csongor
Balázs [4]
feladata volt, hogy Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban
erősítse a demonstráció-ellenes hangulatot a Fideszen belül. Olajos
Csabát [5]
azzal bízták meg, hogy az MDF választmányán belül hangoztassa, nem
szabad, hogy politikai demonstrációvá váljon az újratemetési szertartás.
Ő volt amúgy az újratemetés rendezőgárdájának a vezetője. Az SZDSZ
vezetésében is volt egy besúgó, őt azonban az 56-os intézet nem tudta
beazonosítani, annyi tudható, hogy a fedőneve Kakukk [6] volt. Rajta van
ugyanakkor a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense, a Vista Utazási
Iroda ügyvezetője, Kurucz
János [7] is.
Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívői Testület üléseit,
befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását,
hogy az a lehető legkevésbé frekventált helyen legyen, az újratemetés
napján pedig a külföldi tudósítók terveiről kellett információt
szereznie.

A Duna Kör több
vezetője is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, ők több
párttal is otthonosan mozogtak. Így Droppa
György [8], aki
SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, a szintén az SZDSZ-hez kötődő
Duna körös Hoffman
József [9],
akit mindössze két héttel a temetés előtt szervezeték be. A
környezetvédő szervezet tagjaként vett részt a rendezvényen Páska
Csaba [10],
akinek előzetes feladata volt, hogy az MDF terveit fürkéssze ki a
temetéssel kapcsolatban.

Több
újságírót is megbíztak azzal, hogy nyugtató hangvételű cikkekkel
dolgozzák meg a közvéleményt az újratemetés előtt. A kor legnépszerűbb
(részben a párt tulajdonában álló) bulvárlapja, a Reform főszerkesztője,
Tőke
Péter [11]
például az újratemetés operatív előkészületei kapcsán azt a feladatot
kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel
kapcsolatos terveiről, és interjút készít a lapba, amihez a megfelelő
háttéranyagokat az állambiztonsági szervek
biztosítják.

Erőss
Lászlót [12]
azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens
személyeit, gyűjtsön információkat a szándékaikról és szorgalmazzon egy
nyugalomra intő álláspont meghozatalát. Spánn
Gábornak [13]
az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi
forgatócsoportokról és rádióriporterekről készítsen listát és gyűjtsön
információkat. De még a Szabad Európa Rádiónak az újratemetésről
tudósító újságírója, Szekeres
László [14] is
ügynök volt.

Diplomácia vonalon
dolgozott az állambiztonsággal együttműködve dr. Bárándy
György [15],
akinek szintén évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot
kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót
sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. Őt
– több, június 16-án is használt hálózati személlyel együtt – 1989.
október 23-a operatív biztosításának előkészítésekor is feladattal
látták el.

Külföldön dolgozott az
állambiztonságnak Nógrádi
György [16]
biztonságpolitikai szakértő, aki 1989. május 10.- június 16-a között
külföldön tartózkodott. Kiutazása előtt eligazítást kapott, hogy az NSZK
kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott
beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai
demonstrációvá alakítása kapcsán. Hangsúlyoznia kellett, hogy egy ilyen
fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv
szerint „Raguza” rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA
képviselőivel.

És nagyon sokan
voltak a téren, akiknek az volt a dolguk, hogy egy-másfél óránként
jelentsenek a kapcsolattartójuknak arról, hogy mi a helyzet. Több fotóst
pedig azzal bíztak meg, hogy figyeljenek, ha valahol elszabadulnak az
indulatok, ott fényképezzenek.

Jellemző arra, hogy a szolgálat mindenhol ott volt,
hogy még Simon
László [17], az
Új köztemetőben orvosi ügyeletet ellátó doktor is feladatul kapta, hogy
figyeljen és a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A temetési
szertatások befejezése után azonnal találkoznia kellett
kapcsolattartójával, hogy írásos jelentést készítsen.

A hálózati személyek, illetve a titkos és nyílt
állományban lévő hivatásosok között többen most is magas funkcióban
vannak, Stefán
Géza [18]
például, aki a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese
volt, és így a BRFK ÁB-szerveinek minden operatív akciója a tudtával és
jóváhagyásával történtek, a Katonai Biztonsági Hivatal
főigazgatója.

Az
Index eredeti cikke »