A
Kádár-kor filmes „szellemi homokozójaként” emlegetett Balázs Béla Stúdió
alkotóműhelyként mára kiüresedett és megszüntetésre vár. Értékes
öröksége azonban filmes könyvtárként most válik igazán
hozzáférhetővé.
(Forrás: Népszabadság)

A múlt század negyvenes éveiben államosított magyar
filmgyártásban különleges helyet foglalt el az 1959-ben a Mafilmnél
alakult, de a filmkészítésbe csak két évvel később bekapcsolódott Balázs
Béla Stúdió. A később legendássá vált BBS az akkori viszonyok között
szabályosan, állami költségvetésből működött, ám filmbemutatási
kötelezettsége nem volt. Az államszocializmus kultúrpolitikája nem is
akarta, hogy legyen, feladata lévén a fiatal filmesek útkeresésének,
kísérletezésének támogatása – ahogy értelmiségi körökben mondták, a
„szellemi homokozó”-szerep. Évtizedek alatt számos olyan mű készült a
BBS-ben, amelynek bemutatásáról amúgy sem lehetett szó politikai vagy
esztétikai okokból. Más alkotások viszont mégiscsak tágították a kor
szellemi horizontját (emlékezetes például Ember Judit-Gazdag Gyula
Határozat, Huszárik Zoltán Capriccio, Elégia, Dárday István és
alkotótársai Nevelésügyi sorozat, Sára Sándor Cigányok, Tarr Béla
Családi tűzfészek, Szabó István Te című filmje és
mások).

– A ma élő jeles
filmrendezők szinte mindegyike forgatott a BBS-ben is, aztán valamelyik
„hivatalos” stúdióhoz került – említi a múltról a BBS Alapítvány utolsó
kuratóriumi elnöke, Kodolányi Sebestyén. Ő a kilencvenes évek végén
került a műhelybe, már egy megváltozott helyzetben.

A rendszerváltás után a filmesek egy része
fölöslegesnek tartotta tovább működtetni a BBS-t, amelyet némelyek már
„szocialista csökevényként” emlegettek. Voltak viszont, akik jövőt
láttak benne, ha önállóvá válik. Ezért 1991-ben a kulturális tárca
létrehozta a BBS Alapítványt, és rábízta a stúdióvagyont. Ezzel az
állami támogatás megszűnt. Az alapítvány hiába kapott pályázati úton
filmkészítési támogatásokat, fokozatosan ellehetetlenült, eladósodott
(mai adóssága mintegy harmincmillió forint). Komoly értéket képviselnek
viszont az elmúlt évtizedekben a BBS-ben készült filmek (összesen 165
dokumentum-, 284 kísérleti, 53 kisjáték-, 32 nagyjátékfilm) és a sok
költözés után még megmaradt műhelydokumentumok.

Kodolányi kurátori szerepét már régóta csak abban
látja, hogy a BBS szellemi vagyonát mentse, közzétegye. Erre mostanában
nyílt lehetőség a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Műcsarnok
segítségével. Az előbbihez kerülnek a filmjogok és kópiák, az utóbbiban
pedig nyilvános BBS-archívumot hoznak létre, ahol a videoműveket és a
filmek másolatait, továbbá a dokumentumokat lehet megnézni. A Műcsarnok
fórumot ad a BBS korábbi törekvésének, a film- és a társművészetek
közelítésének. Megjelentetnek egy BBS DVD-sorozatot is. Ennek első,
Magyar Dezső Agitátorok című játékfilmjét tartalmazó darabját a
közelmúltban mutatták be. Az 1969-ben készült mű a Tanácsköztársaság
filozofikus megidézése „újbalos” hevülettel – annak idején ez utóbbi
miatt nem kerülhetett a mozikba. Nemcsak ezért, no meg mai
„időszerűtlensége” okán számít különleges darabnak, hanem, mert fiatal
„forradalmár” szereplői között olyan később ismertté vált kulturális
személyiségek is láthatók, mint az énekes Földes László, az író Dobai
Péter, a rendező Bódy Gábor vagy a művészettörténész Keserü Katalin, az
Ernst Múzeum mai igazgatója.