Az
önkormányzatok által szervezett ingyenes nyelvtanfolyamoktól a félmillió
forintba kerülő londoni kurzusokig számos lehetőség van a
nyelvtanulásra. Ám sok az olyan ember, aki nyelvvizsgája ellenére
képtelen idegen nyelven megszólalni.
(Forrás:
Népszabadság)

Várhatóan ebben az
évben is több százan jelentkeznek majd a szegedi önkormányzat által
meghirdetett ingyenes angoltanfolyamra: az először két évvel ezelőtt
elindított kurzusokra eddig több mint háromezren jártak. Több száz
kismama és nyugdíjas is megfordult itt: bár volt lemorzsolódás, az
idősebb korosztály tagjai közül is viszonylag sokan elsajátították az
alapokat, hogy angolul beszélgethessenek iskolás unokájukkal vagy ne
okozzon számukra gondot egy segítséget kérő külföldi turista útba
igazítása. A szegedi kezdeményezés nem egyedülálló: Budapest egyes
kerületeiben és az ország más nagyvárosaiban is indítottak már hasonló
tanfolyamot, és Miskolcon éppúgy nagy volt az érdeklődés, mint
Szolnokon.

– A lakosság számára szervezett ingyenes városi nyelvórák
nem teremtenek konkurenciát a nyelviskolák számára: a nagy csoportokban,
nem ritkán harminc-negyven fővel zajló oktatás leginkább arra szolgál,
hogy felkeltse az igényt az adott nyelv alaposabb elsajátítására –
vélekedik Istenes Henriett, a szegedi ILS Nyelviskola vezető
nyelvtanára.

Anyagi ráfordítás
nélkül nyelvet tanulni a szakmai kamarák által indított, rendszerint
valamilyen pályázati forrásból támogatott tanfolyamokon is lehet:
szerveztek már nyelvoktatást vendéglátósoknak, taxisoknak, bolti
eladóknak és gyógymasszőröknek éppúgy, mint fodrászoknak,
kozmetikusoknak vagy benzinkutasoknak. A pedagógusok nyelvtanulására az
Oktatási Minisztérium a Tempus Közalapítványon keresztül pályázati
keretet is elkülönített.

Az
oktatásukat maguk finanszírozó hallgatók célja leggyakrabban a
nyelvvizsga letétele: annak ellenére, hogy középiskolában és az
egyetemeken is folyik nyelvoktatás, a magániskolákban sok a diák ügyfél,
aki érettségi vagy államvizsga előtt szeretne nyelvvizsgázni, s nem
magántanárhoz fordul, hanem a csoportos tanulási formát választja. Az
elérhető nyelvpótlék miatt ugyancsak a nyelvvizsgára hajtanak azok a
közalkalmazottak és köztisztviselők is, akik ezáltal többletjövedelemre
számíthatnak. Ezzel szemben az oktatást finanszírozó magáncégek
jellemzően nem vizsgabizonyítványt, hanem gyakorlati nyelvtudást várnak
el dolgozóiktól.

– Nyelvtanuláshoz
szinte mindenki vehet igénybe állami támogatást – jelenti ki Szivi
József, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet szakmai igazgatóhelyettese,
utalva arra: amennyiben azt a területileg illetékes regionális
fejlesztési és képzési bizottság jóváhagyja, a vállalkozások a
szakképzési hozzájárulás terhére a szakmai képzésekhez hasonlóan
nyelvórákra is elküldhetik dolgozóikat. A tanulmányaikat önmaguk
finanszírozók pedig az akkreditált nyelvtanfolyamok költségének 30
százalékát, legfeljebb 60 ezer forintot leírhatnak az adójukból.

– A nyelvvizsga gyakran nem több,
mint egy féltve őrzött dokumentum a fiókban, s valójában egy évekkel
korábbi tudást tükröz – jelenti ki egy 2005-ben végzett felmérésre
hivatkozva Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (Nyesze)
alelnöke. Tavaly egy országos felmérés során a válaszadókat nemcsak
megkérdezték nyelvtudásukról, hanem a kérdezőbiztosok tesztelték is az
interjúalanyokat. Kiderült: a nyelvvizsgával rendelkezők jelentős
hányada nem beszéli az adott szinten a nyelvet. Ennek egyik leggyakoribb
oka, hogy a vizsgabizonyítvány megszerzése után a vizsgázó nem
használta a megszerzett ismeretet, így tudása megkopott. A kutatás
szerint egyébként a 45 év alatti lakosság körében csak minden hetedik
embernek van valamilyen nyelvvizsgája.

Használható nyelvtudás leginkább idegen nyelvi
környezetben szerezhető, ám nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak egy
akár több százezer forintba is belekerülő külföldi nyelvtanfolyamot. Sem
adat, sem kimutatás nem áll rendelkezésre arról, hányan tanulhatnak
külföldön nyelvet. Förster Anita, a Nyelvi Utaztatók Szakmai
Egyesületének tagjaként működő fővárosi LingVisit Oktatásszervező és
Nyelvi Utaztató Kft. irodavezetője azt hangsúlyozta: nehéz ennek
megbecsülése, mert több vállalkozás utazási irodai engedély nélkül
szervez tanulmányutakat. Másrészt sok fiatal külföldi munkavállalásának
hátterében is a nyelvtanulási szándék áll. Ők nem fizetnek a tanulásért,
hanem éppen ellenkezőleg: pénzkeresés közben sajátítják el a nyelvet.

A nyelviskolák tanfolyamdíjait
szinte lehetetlenség összehasonlítani egymással, s csak az árakat
figyelni félrevezető. A színvonalat befolyásolja a település, a
felszereltség, a választott nyelv, a tanárok felkészültsége, a
csoportlétszám, a helyszín, a tanfolyam hossza, a heti óraszám. A
csoportos foglalkozások díjszabása tanóránként átlagosan 600-800
forinttól 1500-2000 forintig terjed. Mivel az egymástól rendkívül eltérő
oktatási lehetőségek és struktúrák miatt pontosan nem tudni,
összességében hányan vesznek részt a felnőttképzés keretében
nyelvoktatásban, így a választott nyelvekről is csak becslések vannak. A
legnépszerűbb az angol nyelv, azt követi a német, a francia, az olasz
és a spanyol, több helyen reneszánszát éli az orosz nyelv. A
nyelviskolákat tömörítő szövetségek és egyesületek azt ajánlják a
nyelvtanulásra pénzt és időt áldozóknak: mielőtt beiratkoznak valahová,
tájékozódjanak a tanítási módszerekről.

Évente több ezren nyelvvizsgáznak eszperantóból,
közöttük sok az olyan egyetemista és főiskolás, akinek a
vizsgabizonyítvány a diplomájához kell. Szilvási László, a Magyar
Eszperantó Szövetség igazgatója elmondta: amíg 1999-ben még nem egészen
hatszázan vállalkoztak a vizsgára, 2004-ben mintegy hatezren tettek
nyelvvizsgát, a nyelvet ismerők száma pedig az országban eléri az
ötvenezret. Az eszperantónyelv-vizsgáért is jár a pluszpont a felvételin
és a nyelvpótlék a hivatalban.