1794-ben,
a francia forradalom tetőpontján a hadsereg alakulatai közel 170 ezer
embert gyilkoltak meg az ország nyugati részén. Bár az esetet a
történészek is szívesen felednék, a helyi tartományi kormányzat az
ENSZ-nél kérvényezné az akkor történtek népirtássá minősítését. (Forrás:
Múlt-kor)

1794 elején, a Terror
uralmának tetőpontján francia katonák masíroztak be az atlanti parti
Vendée-be, ahol korábban a párizsi forradalmi kormányzat ellen lázadtak
fel a helyiek. Louis-Marie Turreau tábornok tizenkét „pokoli oszlopa”
kegyetlen parancsot kapott: öljenek meg mindent, és mindenkit, aki és
ami él és mozog. A katonák ekkor több tízezer embert – nőket és
gyerekeket egyaránt – mészároltak le, és az egész vidéket
felgyújtották.

Nantes városában a forradalmi vezető,
Jean-Baptiste Carrier a helyi rabok tömeges lemészárlásával folytatta:
meztelen férfiakat, nőket és gyermekeket kötöztek össze és zsúfoltak
olyan lélekvesztőkre, amelyeket aztán a Loire közepén ágyúlövésekkel
süllyesztettek el, majd az esetleges túlélőket is lelődözték. Amikor a
katonák végeztek, Francois Joseph Westermann tábornok a következőt írta a
Konventnek: „Vendée nincs többé… A kapott parancsok alapján lovakkal
tapostattam agyon a gyerekeket, lemészároltattam a nőket, akik így nem
szülnek több brigantit. Nincs egyetlen fogoly, aki ezt felemlegetné:
kivégzettem mindet.” A történészek szerint a hadsereg 160-200 ezer
embert ölt meg.

A tartomány most azt szeretné, ha az
akkor történteket a modern történelem első dokumentált népirtásává
minősítenék. A helyiek szerint erre azért is szükség lenne, mert mintha
mostanra megfeledkeztek volna minderről. Az egykori véres események
egyébként régóta hiányoznak a francia történelemkönyvekből is, ugyanis
az nem vet túl jó fényt a dicső forradalom egykori vezetőire. A szovjet
blokk országaiban a hasonló eseményeket előszeretettel hangsúlyozták:
Lenin is többször hivatkozott a parasztság szerepére, és a vendée-i
mészárlásra, amely szerinte sokban járult hozzá a forradalom
kudarcához.

A javaslat komoly vitát váltott ki
Franciaországban: a jobboldali MPF korábbi elnökjelöltje, Philippe de
Villiers szerint az kezdettől a forradalom egyik alapköve volt, hogy
„kiirtsák a vendée-i fajt”. Szerinte a mészárlásra vallási okok miatt
került sor, így ma ezt népirtásnak neveznénk, ezért állásfoglalást
követel az ügyben Sarkozytől, és annak elismerését kéri az ENSZ-től is. A
politikus novemberben Örményországba látogatott, ahol a Vendée-ben
1794-ben történeteket az örmény népirtáshoz
hasonlította.

A helyi Történelmi Kutatóközpont egyik
munkatársa, Alain Gérard történész szerint míg a hadsereg az ország más
részein a nemeseket, és gazdagokat gyilkolta halomra, Vendée-ben
mindenkit megölt. Szerinte a forradalom itt fordult azok ellen, akik
korábban legitimálhatták, és ez a revolúció saját elvei iránti
hiteltelenségét mutatja. Nem véletlen hát, hogy az ott történtek
mostanra eltűntek a köztudatból. Más történészek szerint viszont nem
beszélhetünk népirtásról, ugyanis egy polgárháborús helyzetben nem
ritkák a hasonló vérengzések, és a 200 évvel ezelőtt történtekre nem
lehet az ENSZ modern kritériumait ráerőszakolni.