Hatvanöt
éve, 1944. október 15-én jelentette be Horthy Miklós kormányzó
proklamációjában a fegyverszünetet és próbált meg „kiugrani” a második
világháborúból. A rosszul előkészített kísérlet azonban kudarcba
fulladt, Horthyt lemondatták, és megkezdődött a nyilasok
uralma.

1944 nyarára nyilvánvalóvá
vált, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút: korábbi szövetségeseik
közül előbb a románok, majd a finnek is átálltak a szövetségesek
oldalára. Horthy Miklós már az első német vereségek után, 1942-től
tapogatózni kezdett az angolszászokkal kötendő különbéke felé, Kállay
Miklós kormányfő ún. „hintapolitikája” azonban nem vezetett eredményre.
Miután a szovjet csapatok 1944 elején megközelítették a magyar
határokat, a kormány manővereiről tudomással bíró németek 1944. március
19-én – a kormányzót lépre csalva – megszállták az országot. Az
augusztus 23-i román kiugrás után, szeptember 10-én Horthy a
Koronatanács ülésén bejelentette elhatározását, hogy fegyverszünet köt a
Szovjetunióval.

Szeptember 28-án
(miközben a szovjet csapatok már magyar területen nyomultak előre)
Faragho Gábor vezérezredes vezetésével küldöttség indult Moszkvába. A
megbízottak október 11-én előzetes fegyverszünetet írtak alá a
Szovjetunióval. Ennek pontjai szerint Magyarország kiürít minden 1937.
december 31. után szerzett területet és azonnal hadat üzen
Németországnak.) Az elvileg szigorúan titkos küldetés híre azonnal
kiszivárgott a németekhez, akik rögtön léptek. Ők is régóta – és sokkal
körültekintőbben – készültek, sőt felkészültek a magyar kiugrásra,
információikat a legfelsőbb körökből, egyebek között az ún. kiugrási
irodában ténykedő ifjabb Horthy Miklós egyik bizalmas barátja révén
szerezték.

Október 15-én reggel a
németek hamis üzenettel titkos találkozóra hívták és elfogták Horthy
fiát, akit szőnyegbe csavarva vittek el. Nagyjából ekkor zajlott a
Várban a Koronatanács ülése, amelyen Horthy bejelentette, hogy
fegyverszünetet kért, a kormány támogatta álláspontját. (Lakatos Géza
miniszterelnök ekkor mondta: Ugrást csináltunk a sötétbe…) Horthy
ezután magához kérette Edmund Veesenmayer német követet és közölte vele
elhatározását. Kora délután a rádióban beolvasták Horthy proklamációját,
amelyben – részletezve a német megszállás következményeit –
bejelentette: mivel a németek az országot meg akarják fosztani
szabadságától és függetlenségétől, a fegyverszünet mellett döntött.
Horthy felhívta az ország polgárait, kövessék őt „a magyarság
megmentésének áldozatos útján”.

A
„kiugrás” azonban nem sikerült. Horthy a háborúból való kilépést pusztán
katonai ügynek tekintette, s abban bízott, hogy a honvédség vezetői
teljesítik parancsait. A tábornoki kar nagy része azonban németbarát
volt, és a nyilasokkal rokonszenvezett, így a titkos hadparancs mellé
lényegében azt semlegesítő utasításokat adtak. Mivel az átállás
katonailag nem volt előkészítve, a hadsereg nem mozdult. A néhány órás
üresjárat alatt a magyar csapatok és a karhatalom jelentős része a
németek mellé állt, az irányítást a németek segítségével nyilas tisztek
vették át. Az ellenállni próbáló parancsnokokat kivégezték vagy
leváltották – még a kormányzó házi ezrede is átállt. A főváros
stratégiai pontjait német csapatok szállták meg, a háborúból való
kiválás terve összeomlott.

Október
15-én este a rádióban beolvasták a még a német követség védelmét élvező
Szálasi Ferenc nyilas pártvezér előre elkészített kiáltványát, amelyben
bejelentette a hatalom átvételét és a háború folytatását. A Várat
hajnalban elfoglalták a németek, az elrabolt fiával zsarolt Horthy
Veesenmayer nyomására visszavonta előző napi proklamációját, kinevezte
Szálasit a „nemzeti összefogás kormányának” miniszterelnökévé és
lemondott a kormányzóságról. A volt kormányzót 17-én családjával
Németországba deportálták.

Ezzel ért
véget a negyed századig tartó Horthy-rendszer, és kezdődött a magát
nemzetvezetőnek nevező Szálasi terrorral párosult nyilas rémuralma,
amely akkor ért véget, amikor a németeket a szovjet csapatok kiűzték az
országból.