Egy új,
az első világháború végének 90. évfordulójára időzített életrajz szerint
a brit történelem egyik leginkább vitatottabb katonai vezetője, akit
százezrek életéért tartanak felelősnek, valójában megelégedett volna a
kompromisszumos békével, vagy akár a német győzelemmel is. (Forrás:
Múlt-kor)

Sir Douglas Haig tábornagy
a háború második felében kompromisszumos békéért érvelt a
kormányzatnál, amely akár Németország győzelmét is hozhatta volna –
állítja a könyv. Dr. J. P. Harris, a brit Hadiakadémia kutatójának
„Douglas Haig and the First World War” című munkájából az is kiderül,
hogy Haig nem az a szörnyeteg volt, akinek hitték, sőt a végső győzelem
hajszolása sem az ő ötlete volt.

Sőt, ellenkezőleg:
Haig hadvezetési képességei igencsak gyengék voltak, és nem nagyon látta
át az aktuális helyzetet. Így eshetett meg, hogy alulbecsülte a német
haderőt, és akkor volt elégedett, amikor a németek álltak győzelemre, és
akkor kezdett aggódni, amikor a szövetséges nagyhatalmak minden szinten
elsöpörték az ellenállást. Emellett engedékeny is volt: 1918
novemberében szinte semmilyen feltételt nem szabott volna a németeknek,
csupán az 1914-es határok mögé kellett volna visszavonulniuk, és teljes
hadseregüket és flottájukat megtarthatták volna. Harris szerint nem
látta be, hogy egy hasonló lépés újabb vereséget jelentene Anglia
számára.

Haig egyébként a háború végére a nemzet hőse
lett, és reputációja egészen az 1960-as évekig kitartott, amikor az Oh!
What A Lovely War című filmben arisztokrata pojácaként mutatták be. Ezt
a vonalat erősítette az 1989-es Fekete vipera című sorozat is, amelyben
Rowan Atkinson pocskondiázta Haig elképzeléseit. Harris szerint a sors
fintora, hogy mindkét alkotás pont azt a hadvezetői taktikát, azaz a
végső győzelemre való törekvést kritizálta, amelyet Haig soha nem
követett. Az utókor azonban nem felejt: a szakértők szerint Haigra ennek
ellenére is a Somme-folyónál, és Verdunnél vívott ütközetek miatt
emlékezünk, hiszen az angol oldalról – ha csak áttételesen is – ő volt a
felelős a több millió fiatal haláláért.

A BBC
történelmi folyóirata, a havonta megjelenő History Magazine egyébként
novemberi, 90. évfordulós kiadásában megemlékezést szentel azoknak, akik
az I. világháború utolsó napján haltak meg. Az összesítés szerint 1918.
november 11-én 863 brit, illetve gyarmati és szövetséges katona
vesztette életét közvetlen fegyveres összecsapásokban, vagy korábban
elszenvedett sebesülések következtében.

A magazin
szakértőinek adatai szerint a Brit Birodalom szolgálatában harcoló
utolsó áldozat, a kanadai George Lawrence Price közlegény 10:58 órakor,
vagyis két perccel a tűzszünet érvénybe lépte előtt halt meg egy kis
belga faluban. Halálának körülményei nem teljesen tisztázottak; a
folyóirat szerint vagy egy utolsó, értelmetlen roham során lőtték le,
vagy akkor, amikor a helyiek a szövetséges katonákkal már a fegyverek
elhallgatását ünnepelték. Tény azonban, hogy Price közlegénnyel egyetlen
puskalövés végzett, közvetlenül az ellenségeskedések befejeződése
előtt.

Az I. világháborúban részt vett brit veteránok
közül ma még hárman élnek; a 112 éves Henry Allingham – Nagy-Britannia
legidősebb embere -, a 110 éves Harry Patch és a 108 éves Bill Stone. A
londoni megemlékezésen mindhárman jelen voltak. Ők helyeztek elsőként
koszorút a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati
negyedének közepén álló emlékműnél, a Cenotaph-nál, ahol a november 11-i
megemlékezéseket hagyományosan tartják.

Az először
1927-ben megtartott megemlékezés már régóta nemcsak az I. világháború
brit áldozatainak szól; a britek ilyenkor a hadszíntereken akkor és
azóta meghalt összes katona előtt tisztelegnek. A II. világháborúban
több mint 400 ezer brit és gyarmati katona vesztette életét, közülük 100
ezren a királyi légierő szolgálatában haltak meg. A brit nehézbombázó
kötelékek személyi állományának 71 százaléka odaveszett. A II.
világháború befejezése óta 16 ezer brit katona halt meg
szolgálatteljesítés közben; 1968 volt az egyetlen olyan év, amelyben a
brit hadsereg nem szenvedett hadszíntéri emberveszteséget. A tavalyi
megemlékezés óta 44 brit katona vesztette életét Irakban és
Afganisztánban.

A Múlt-kor cikke
»