A Nemzeti alaptanterv kizárja a nemzetből a fiatalok 80 százalékát, hiszen az abban kötelezően előírt „nemzeti műveltséget” csak a gimnazistáknak van esélyük elsajátítani. Tiltakoznak a magyar-, a történelemtanárok [a TTE – a szerk.], a HAT, a természettudomány képviselői, ugyanakkor lobbisták szállták meg a NEFMI irodáit.

Március 2-ig lehetett véleményezni az új Nemzeti alaptanterv (NAT) vitaanyagát. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója elmondása szerint közel ezer hozzászólás érkezett a – néhány hetes – vitában. Kaposi József tájékoztatása szerint most ezt az ezer hozzászólást véleményezik, erre egy hete van a NAT-bizottságnak, aztán külön kérésére az MTA is átnézi, különösen az irodalomtörténeti részt.

Hasonlóan a tavalyi módszerekhez, az amúgy nagyon szűkre szabott határidejű vita nem nyilvános. Interneten lehetett elküldeni a véleményeket, s ezek alapján az államtitkárság, vagy az OFI majd azt mond, amit akar. Nem lennénk meglepve, ha elsöprő erejű támogatásról számolna be ünnepélyesen Hoffmann Rózsa.

Aki nem lép egyszerre

Néhány szakmai szervezet, politikai párt azonban nyilvánosságra hozta az álláspontját a NAT-tal kapcsoltban. Az egyik legfontosabb probléma a NAT-ban megjelent, kötelezően, mindenki számára előírt tartalmakkal van. Ebből több probléma is következik. Ahogy a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) állásfoglalásában olvasható, ez a központosított tartalmi szabályozás lényegében az „átlagos” iskolákban tanítható ismeretek egészére kiterjedő mennyiségben jelenik meg. A NAT ezzel ellehetetleníti, hogy pedagógiai alternatívák, innovációk jelenjenek meg vagy továbbéljenek a magyar iskolarendszerben.  Ez nemcsak a pedagógiai modernitást teszi lehetetlenné, de akár pénzügyi következményei is lehetnek. Az utóbbi időkben, uniós forrásokból kialakított programok hosszú távú fenntarthatósága kerül veszélybe, s akár kötelezheti is Brüsszel az országot ezen összegek visszafizetésére.

Még súlyosabb baj a HAT szerint, hogy a „nemzet közös műveltségének” elképzelt tudásanyagot csak a diákok mintegy 20 százaléka lesz képes elsajátítani. A köznevelési törvény ugyanis minimálisra szűkíti a szakiskolákban az általános képzést szolgáló oktatás óraszámát, de még a szakközépiskolákban is jelentősen szűkül ez az időkeret. A NAT a 14-19 éves korosztályba tartozók közül csak a gimnáziumokba járók számára lesz releváns, csak az ő számukra fogja megadni a nemzeti közműveltséget. A gyerekek, fiatalok 80 százaléka ehhez a műveltségi minimumhoz – legalábbis az iskolarendszerben kapott nevelés keretei között – el sem juthat.

A jómódúak tanulhatnak mást is

Arra is rámutat a hálózat, hogy a tananyagban differenciálás csak „fölfelé” képzelhető el, vagyis lehetséges lesz a tantervekben szereplőnél „többet” tanítani. Ez a fajta „differenciálás” azonban csak a jó tanulók esetében lesz alkalmazható, s mivel tudjuk, hogy Magyarországon a „jótanulóság” és a társadalmi hovatartozás egymással rendkívül erős kapcsolatban állnak, így az erősen központosított, előíró jellegű tartalmi szabályozás valójában egy újabb csapás az esélyegyenlőtlenség csökkentésére.

Több szervezet is megfogalmazza, hogy a NAT végletesen eklektikus. Nincs határozott, egységes pedagógiai koncepciója, ugyanazokról a kérdéskörökről egymásnak élesen ellentmondó neveléstudományi és gyakorlati pedagógiai paradigmáknak megfelelő szövegrészek találhatók benne. A szövegben találhatók olyan elkülönült részek, amelyek önmagukban, a többi résszel nem szerves egységben vizsgálva, adott témák vagy szemléletmódok kifejtéseként megállják a helyüket, elfogadhatók, színvonalasak. Ugyanakkor az egész dokumentum tartalmi értelemben vett eklektikussága, az egységes szakmai koncepció hiánya e részek érvényesülését is lehetetlenné teszi (nem lehet a NAT-ot „részleteiben alkalmazni”).

Kétkörös történelem

A Történelemtanárok Egylete (TTE) elfogadhatatlannak tartja és tiltakozik az ellen, hogy a NAT – különösen az általános iskola 5-8. évfolyamára előírt tematikában – a történelmet túlnyomórészt politikatörténetté leegyszerűsítve és szűkítve tárgyalja, azon belül pedig a „nagy” történelmi személyiségek (királyok, szentek), továbbá a háborúk és csaták történetévé egyszerűsíti.

Mint írták, tartanak attól, hogy ha nem a széles értelemben vett, a művelődés-, a mentalitás-, a gazdaságtörténetet is megfelelő arányban tartalmazó tematikát követik, a legrosszabb hagyományok éledhetnek újjá, olyan történeti nézőpont válhat meghatározóvá a közoktatásban, amelyet a tudomány és a történelemtanítás évtizedek óta meghaladott. Kifogásolják azt is, hogy a közreadott tananyag tematikája és mennyisége kényszerpályát ír elő, és így ismét a kétkörös, kronologikus tanítás a kötelező, vagyis az érettségiző diákok kétszer tanulják a teljes történelmet az őskortól napjainkig.

[…]

A cikk folytatása elolvasható az FN24 webhelyén »