„A
francia asszonyok uralkodnak az férfiakon” – jellemezték a török kiűzése
után hazánkban is hódító európai divatot. A Magyar Nemzeti Múzeum új
időszaki kiállítása a letűnt évszázadok módiját eleveníti fel. (Forrás:
Múlt-kor)

A tárlat vendégei köthetnek állig csavart nyakkendőt, 18.
század végi levélmintával írhatnak kedvesüknek, de még egy halcsontos
vállfűzőbe is beszorulhatnak.

Európa divatját XIV. Lajos uralkodásától kezdődően a
francia királyok, feleségeik vagy szeretőik irányították, és Párizs
vezető szerepe évszázadokon keresztül – jószerével a mai napig –
megmaradt. Természetesen a nyugati divat hatott a magyar öltözködési
szokásokra, de ennek mértékéről és milyenségéről már megoszlottak a
korabeli vélemények.

Az emlékírók sorai szerint az új
divat visszavonhatatlan károkat okozott ízlésben, szokásban,
hagyományban és nem utolsó sorban nyelvünkben. Jól érzékeltette ezt Apor
Péter A Metamorphosis Transylvaniae című művében. „Ne kacagjad erdélyi
magyar, midőn hallod, hogy a francia asszonyoknak az az szimbóluma:
gallae dominae, melyet ha igazán akarunk magyarul kimondani, úgy kell
mondanunk: a francia asszonyok uralkodnak az
férfiakon…”

A magyaros
divat népszerű volt, a nagyobb városok polgárai azonban a nyugati
áramlatokat követték. A meghatározó ruhadarabokat minden társadalmi
réteg hordta. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása remekül és ízléses
környezetbe helyezett műtárgyai segítségével plasztikus képet ad a
korszak öltözködéséről. Míg a legdivatosabb textíliákat még a tehetős
polgárok is megvásárolták maguknak, az idegen új divat, a „náj módi”
extrémitásai nem hódították meg a magyar hölgyeket és urakat, sőt,
tradicionális öltözetük némely sajátosságát a század végéig megőrizték. A
viseletnek olykor politikai töltete volt: II. József halála után a
nemesség egy része még magyaros ruházatával is igyekezett hangsúlyozni
az udvarral való
szembenállását.

A Szépség óhajtása című kiállítás
megálmodója a Történeti Tár munkatársa Tompos Lilla volt. Az első
teremben a részekre bontott öltözeteket szemlélhetjük meg. A terem „női
oldalán” selyemcipellők, színes sálak, arany főkötők, gyöngyös párták,
gyémántos övek, ragyogó ékszerek árulkodnak arról, hogyan, miképp
óhajtották szebbé varázsolni magukat az asszonyok és leányok. A pompában
az urak sem maradtak el a nőktől, a „férfi oldal” aranyzsinóros
csizmái, ékköves cipőcsatjai, türkizes forgói, arany szelencéi ezt
ékesen bizonyítják. Nemesi voltukat ötvösmívű dísz-szablyák,
hőstetteiket kitüntetéseik szimbolizálják.

A második
teremben teljes díszben állnak a hölgyek és az urak. Láthatunk
dolmányos, „frakkmentés” együtteseket Teleki Sámuel gubernátor
ruhatárából, de francia frakkot bársonyból vagy atlaszselyemből is. A
falakon sorakozó portrék nem csak arról tájékoztatnak bennünket miként
vált teljessé egy-egy öltözet, de a portréfestés stílusa, kompozíciós
sémái is megváltoztak: a reprezentatív álló alakos képmásokat egyre
inkább a modell személyiségét tükröző portrék váltják föl.

A „dísztermet” a 18. század főúri
kastélyaiban kedvelt, de a köznemesi kúriákban és polgári otthonokban is
megtalálható szalon követi. A Beniczky család kőrisből készült
ülőgarnitúrája mellett megjelennek a korszak jellegzetes hangszerei, a
líragitár és az állózongora. A szalonbéli tevékenységre utalnak ezek,
akárcsak a faragott tajtékpipák és a kézimunkák mutatós együttese. Egy
rokokó bútorokkal berendezett öltözőszobácskában 18. század végi
hirdetések adnak magyarázat arról, milyen módon készítették a
sminkeléshez szükséges púdert, és hova tették a divatos hölgyek a
szépségflastromot.

Egy stilizált francia kertbe
érkezve „elevenedik meg” a korszak gazdag, magyar nyelvű szerelmi
lírája. Versekből, levelekből, naplórészletekből citált Csokonai,
Verseghy, Amadé és mások sorai nyomán az elvágyódó, a reményteljes vagy
reménytelen szerelem örömével és gyötrelmével találkozhatnak a
látogatók, akiket útkeresésükben táblák irányítanak a remény útjára vagy
a pikantéria szűk ösvényére. A szakszerűen kialakított kert még jobban
feldobja a kiállítás hangulatát.

Miközben a vendégek
elhagyják a kiállítást, megpihenhetnek, hogy egy 18. század végi minta
nyomán levelet írjanak kedvesüknek. Hölgyek és leányok megkísérelhetik
beleszorítani magukat egy halcsontos vállfűző rekonstrukciójába és
divatosan, az állig csavarva, nyakkendőt köthetnek maguknak az urak.


A tárlat augusztus 3-ig látogatható a
Nemzeti Múzeum József nádorról elnevezett
termeiben.