Nagyon
pártolhatók és pártolandók azok a célok, melyek szolgálatában A Nagy
Könyv ötlete a BBC berkeiben 2003-ban megszületett. Az olvasás
népszerűsítése nemes küldetés.
(Forrás: Népszabadság)

A játékhoz a televíziós műsorokat a közszolgálati televízió
készíti, míg a közintézményekben (elsősorban könyvtárakban, közoktatási
intézményekben) zajló tájékoztató és szervező tevékenységet külön erre a
célra létrehozott programiroda végzi, mely egy független ügynökséget
(One Off Reklámügynökség) bízott meg a reklámplakátok és a hozzájuk
kapcsolódó tévés reklámspotok megtervezésével.

A jelenleg zajló második
fordulóra az iskolák két verekedő kisdiákot ábrázoló reklámanyagot
kaptak. A helyszín egy iskolaudvar, ahol a többi gyerek a padon ülve
buzdítja társait. A plakát két könyvet is kiemel. Annak eldöntéséért
küzdenek a gyerekek, hogy melyik a jobb. A szlogen szerint: “Összeveszni
bármin lehet, de könyveken összeveszni az igazi”.

A plakátot a visszajelzések szerint legalább két iskola
nem volt hajlandó ebben a formában elhelyezni, és egyáltalán nem azért,
mert úgy vélnék, erőszakra buzdítja a gyerekeket. Ez tudományosan ma
már tarthatatlan állítás lenne. Azt gondolom, a reklám készítői nem elég
körültekintően jártak el.

Egyrészt: nem vették figyelembe azt a tárgyi és
szellemi környezetet, amelybe a hirdetést szánták. Egy iskolának
lényegénél fogva el kell utasítania azt a magatartást, mely a képen
megjelenik, nem adhat teret a figyelemfelkeltés ilyen eszközeinek.
Ráadásul a plakát egy tevékenységet – az olvasást – egy tőle nagyon
távol eső, majdhogynem ellentétes szellemű tevékenységgel, a
verekedéssel kíván reklámozni. Talán nem véletlen, hogy minden média- és
reklámetikai szabályozás különös gondot fordít a kiskorúak védelmére,
legfőképp az erőszakos tartalmakkal kapcsolatban. Ebben az esetben a
helyzet egészen egyértelmű: két kiskorú erőszakkal igyekszik érvényt
szerezni akaratának. És ezt kellene iskolai környezetben terjeszteni,
egy olvasást népszerűsítő kampányban, egy közszolgálati műsorfolyammal
összefüggésben…

Másrészt: két
könyv (jelen esetben a Harry Potter és A gyűrűk ura) kiemelése alkalmas a
közönség véleményének a befolyásolására. A második forduló száz
könyvről szól, melyből tizenkettőt kell továbbjuttatni. Elég nagy még ez
a kör ahhoz, hogy viszonylag könynyen megtalálja mindenki a maga
kedvenc regényét. Egy iskolától joggal várják el, hogy az órákon a
szabad, önálló, személyes ismeretekkel és személyes érdeklődéssel
megalapozott döntésre készítse fel a diákokat. Ehhez képest a szervezők
pont egy olyan plakátot küldtek ki, mely majdhogynem előre megjeleníti a
nemzetközi tapasztalatok alapján leginkább várható eredményt.

A reklámot az ügynökség – szemben
az egyre elterjedtebbé váló gyakorlattal – nem tesztelte előzetesen
gyerekek körében, és iskolapszichológusi szakvéleményt sem kértek.

A kampánystratégia viszont már kész
van, s ez a csata, a konfliktus, a párbaj motívumának egyre
erőteljesebb képi megjelenítésére épül. Ha eredményes lesz, sok fiatal
ilyen kontextusban fog először találkozni az irodalom “szépségével”.

A szerző
médiaelemző