Az
olimpia közeledtével készülhet el egy, a sporteseményekkel kapcsolatos
létesítményekhez közeli új múzeum is Pekingben, amely a nemzetközi
helyzetre és a különböző tiltakozásokra mintegy fittyet hányva mutatja
be az ország Tibettel kapcsolatos hivatalos irányvonalát. (Forrás:
Múlt-kor)

A múzeumban antik tárgyak, dokumentumok eredeti példányai
és reprodukciói szemléltetik majd, hogy Kína valójában a 13. századtól
jogosan formált igényt a területre – derül ki a The New York Times
tudósításából. Bár a történészek nagy része megkérdőjelezi Kína
állításait, a helyi sajtóban a kételyekből eddig nagyon kevés
jelenhetett meg, és valószínűleg a következő hetekben az állami cenzúra
sem enged teret majd a hasonló véleményeknek, hogy azok esetleg
elhomályosítsák a nagy sikerre predesztinált épület
megnyitását.

A kritikák
egy része megdöbbentő részletekkel sokkol: aszerint ugyanis a múzeumból
még a dalai lámát is kihagyták. Lian Csiang-min, a múzeum egyik
történésze szerint a dalai láma nem jelenik meg az 1959 utáni
eseményekben, hiszen egy sikertelen felkelés után Indiába menekült, és
mivel „ez egy Tibet múzeum”, nem látható, mert „mi nem ismerjük el őt
többet Tibet részének”.

A két ország közös
történelmének megírása egyelőre egyébként is lehetetlen: az ugyanis
kölcsönösen követelésekkel, vitákkal, és hamis állításokkal van tele. A
Kommunista Párt az elmúlt évtizedekben a vitás kérdésekben határozottan
fellépve semmisített meg minden történelmi dokumentumot, vagy
feljegyzést, amely a tibeti érvelést erősíthette volna. A múzeum
megnyitásának nem kedvez a nemzetközi helyzet sem: a hegyvidéki
országban ugyanis két évtizede a legnagyobb és legvéresebb felkelés
zajlik a kínai uralom ellen, amelynek keretében a tibetiek a kulturális
és vallási elnyomás ellen
tiltakoznak.

Bár a
tibetiek szabadságukat, autonómiájukat és a dalai láma elismerését
követelik, a kínai oktatásban ebből semmi sem jelenik meg. A gyerekek
tankönyveiben egyértelműen az szerepel, hogy Tibet Kína
elidegeníthetetlen része, és ezt olvashatjuk a Lhászát bemutató
útikönyvekben is. Az ezzel szembekerülő történészeket és tudósokat hamar
marginalizálják és kirekesztik, rosszabb esetben bebörtönzik: 2005 óta
ül börtönben például Dolma Kyab történész is, aki Tibet nem hivatalos
történetét írta meg.

A Kommunista Párt szerint a
nyugati közvélemény megnyerése, és a kérdés kordában tartása miatt
igencsak fontos a történelem irányítása: éppen ezért jelenleg közel
félszáz kutatóintézet foglalkozik a hegyi országgal, akik egyben a
tibeti történelem kínai változatát is népszerűsítik. 2000 óta azt is
kiemelten fontosnak tartják, hogy az ezekben az intézményekben dolgozó
közel 1000 tibetológus szakmai felkészültségével és
bizonyítékaival mintegy lesöpörje a nyugati
véleményeket.

[…]