A
negyedévente megjelenő Szitakötő a Liget folyóirat műhelyében született.
A magát „a kíváncsi gyerekek folyóirata”-ként meghatározó, több mint
tizenhétezres példányszámú kiadvány elsősorban egy oktatási program
keretében jut el a kisebb és nagyobb olvasókhoz. (Forrás:
Prae.hu)

Horgas
Judit:

Tulajdonképpen az a dolga a
Szitakötőnek, hogy megmutassa a gyerekeknek és a tanároknak: nagyon jól
összeillik ez a két látszólag teljesen eltérő ág. Számos más program és
segédanyag van, amely a mostanában előtérbe került környezeti neveléshez
kapcsolódik. Mi ezekhez képest máshogyan próbálunk közelíteni a
témához: szeretnénk bevonni a humán tárgyakat, mert úgy látjuk, erre
kevesebb figyelmet fordítanak. Ha valaki elvégzi a bölcsészkart vagy
mondjuk rajztanár lesz, kevés az esélye, hogy valaha is részt vegyen a
gyerekek természeti, környezeti nevelésében. A problémát abban látom,
hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: környezet minden, ami körülöttünk
van: az irodalomórán ugyanúgy a környezetünkről, a környező világról van
szó, mint fizikán vagy biológián. Csak két nagyon egyértelmű példát
hadd említsek: rajzórán a környezetünket rajzoljuk le, irodalomórán a
tájlíráról beszélgetünk. Úgy gondoljuk, a gyerekeknek ez a komplexitás,
az összekapcsolható világ talán érdekesebb lehet, és így szívesebben
tanulnak.