Magyarországon
is találtak már régészeti lelőhelyeket műholdfelvételek alapján. A
módszer drága, de egy jó felvétel megmentheti a leleteket. (Forrás:
Index)

A műholdas régészet
napjainkban még gyerekcipőben jár, ám a távérzékelés e módszerének
beláthatatlanok a lehetőségei az archeológiai kutatásokban – mondta
Sánta Gábor régész, a Szegedi Tudományegyetem tanársegéde az MTI-nek. A
tudós annak kapcsán nyilatkozott, hogy előadást tart az űrkutatás egyik
érdekes alkalmazásáról, a műholdas régészetről a Magyar Nemzeti
Múzeumban kedden kezdődő 33. Nemzetközi Restaurátor
Konferencián.
Drága felvétel

Ezek a kutatások ma még kezdeti stádiumban vannak,
elsősorban azért, mert a régészeknek egyméter alatti felbontású
felvételekre van szükségük. Ezekhez ugyan hozzá lehet jutni, de
rendkívül drágán: egy-egy felvétel akár több százezer dollárba is
belekerülhet. Ekkora összeget azonban még egy kutatóintézet sem mindig
engedhet meg magának. A tudós szerint a műholdas távérzékelés lesz a
jövő útja a régészetben, mivel korlátlanok a lehetőségei. A technológia
egyaránt alkalmas a jól ismertnek vélt területek újbóli vizsgálatára, a
nehezen kutatható területek feltárására, és az eleddig ismeretlen
régészeti lelőhelyek felfedezésére, feltérképezésére
is.

Egy bizonyos színképtartományban
fényképezve az űrből a Föld felszínét, a felület megjelenése más és más
lesz, amennyiben a talaj egy elpusztult épület maradványait, vagy
esetleg egy gödröt rejt. A műholdas felvétel során a speciális kamerák,
amelyek meghatározott színképsávokban látnak, a felület minőségéről,
anyagi szerkezetéről is szolgáltatnak információt, magyarázta Sánta
Gábor.

Egyiptomtól az
Alföldig

A módszer további
előnyeihez tartozik, hogy a műholdas távérzékelés lehetővé teszi a
nagyon érzékeny leletek, régi műtárgyak külső behatás nélkül
vizsgálatát, kiiktatva ezzel a kutatások során a rongálódás,
megsemmisülés veszélyét. Bár a világ más országaiban is kezdeti
stádiumban vannak ezek a kutatások, a műholdas távérzékelés módszerét
már több helyen alkalmazták sikerrel. Így Franciaországban műholdas
régészet segítségével római kori villákat tártak fel a segítségével,
Közép-Amerikában pedig maja városok szerkezetét térképezték
fel.

A kutató példaként említette
Egyiptomot, ahol a Nílus deltájában egy olyan lelőhelyet sikerült
felfedezni a műholdas technológiával, amelyet az áradások miatt már
olyannyira elfedett az iszap, hogy klasszikus régészeti módszerekkel nem
igazán deríthettek volna fel. Sánta Gábor elmondta, hogy a módszert már
Magyarországon is sikerrel alkalmazták. Dél-Alföldön az M43-as
autópálya építését megelőzően a nyomvonalon több régészeti lelőhelyre
bukkantak.